Miért van gyónás a kat. Egyházban?

Jak 5,16 Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Csak itt éppen nem a presbiternek kell megvallani, hanem egymásnak. És nem magamért imádkozzak, hanem mások értem.

Tehát ismét egy eretnek tanítás és cselekedet a katolikus egyház részéről.

18.08-as!

Igazad van, valóban egymásnak kell megvallani és nincs írva, hogy presbiternek, de gondold át....

Nem mindegy kinek vallod meg. Azért nem megnyugtatóbb, ha egy előljáróval teszed, aki biztosabban szellemi ember, mint egy akárki, aki nemrég tért meg, és mondjuk szinte biztos lehetsz benne, tele van még bűnökkel..arról nem is beszélve, hogy ha kikotyogja, akkor elég megszégyenítő.

Én a magam részéről maradok az előljáróknál, akik évtizedes múltjukkal mondhatni sokat tapasztaltak.

Amit tehát mondani akarok, hogy ha nem is feltétlenül előljáró előtt vallod meg a bűneid, de jól gondold meg kit választasz erre, hiszen bizalmas információk hangzanak el.

19.01.

Gratulálok, látom nagy emberre akadtam, fő teológus hallgató lehetsz te is.

Ha jól értem, meggyőződésed a demokrácia, csakhogy ez nem biblikus. Ennyi erővel beszólhatnál Jézusnak, hiszen miért lenne nagyobb, mint te, mert Ő maga mondta, szolgálni jött az emberiséget és meg is tette. Beszólhatnál az apostoloknak is, mégis tekintélyeknek fogadták el, ..legalábbis az apostoli levelekből ezt olvasom ki.

Mózest elfogadták vezetőknek és pórul jártak, akik úgy vélték, nekik is ugyanazt meg lehet tenni.

Pál leoltotta a gyülekezeteket, de olyat nem olvasol, hogy a kezdő gyülekezeti tagok megszentelődés hijján beszólnának és magukat vele egyenrangúnak vélnék, hiszen bizonyos szolgálatok tekintélyt adnak és jól teszi az ember, ha besorolja magát oda, ahová való.

Szerinted ez nem krisztusi?

Lelked rajta.

Egyébként is azt írtam előzőleg, hogy magam részéről maradok az előljáróknál,..úgyhogy ezzel szerintem kifejeztem, hogy mindenki azt csinál amit akar, de ha nagyobb bölcsességük van nálad, akkor esetleg megfontolják amit írtam és nem akárkihez mennek bűnöket megvallani.

Tedd amit jónak látsz. Mit bánom én?! :D

Hogy ki nevetséges, majd az idő eldönti.

Yuda!

1: Nem minősítettelek, de azzal, hogy te ezt tetted velem, köszönöm!

2: Nem állítottam, hogy aki elöljáróval oszt meg valamit, az nem teszi jól. A kérdés az, hogy a katolikus gyónásnak mi az alapja. Egy alapot idéztem, ami speciel pont nem arról szól, hogy amit a katolikus egyház végez biblikus lenne. Ennyi volt az én álláspontom,.

3: Milyen beszólogatásról beszélsz? Attól, hogy valakit egyenrangúként tekintek, annak a következménye a beszólás lenne? Talán nem azt kell tennem másokkal, amit szeretném, hogy tegyenek velem? Attól, hogy valakit egyenrangúnak tekintek az azért nem egy rossz kezdés.

4: Elöljárónak mindenképpen megvan a maga dolga, mint például igazgatni a gyülekezetet. De ha tudsz nekem olyan idézetet, hogy az elöljáró dolga az, hogy neki vallják meg egy egyénnek a bűneiket, akkor, nosza, szívesen veszem.

5: „de ha nagyobb bölcsességük van nálad, akkor esetleg megfontolják amit írtam és nem akárkihez mennek bűnöket megvallani.”

Értem, tehát ócsárlással indítasz, azzal is végzed, ez így teljes. Még egyszer köszönöm. Nem állítottam, hogy bölcs lennék, de úgy tűnik, hogy ezzel a mondatoddal azt állítod, hogy akinek van valami sütnivalója, az rád hallgat, akinek nincs, az rám. Nem hinném, hogy vízválasztóknak kellene lennünk nekünk kettőnknek az emberek részére.

Zárszóként összefoglalásként: A katolikus gyónás nem biblikus.

Még egy gondolatot!

"Jak 5,16 Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése."

Ha megfigyeled, miért is kell megosztani a többiekkel? Hogy imádkozzanak, és meggyógyuljak. Ha 12 ember imádkozik az jobb, vagy az, ha egy elöljáró. Itt a fő cél a bűnök elhagyása, és nem az, hogy hogyan jövök ki jól a dologból.

Az előbbi válaszadó helyesen látja az Igei bizonyítékot: a Jakab 5/16 kétségtelenül bűnrendezésről szól.

Valóban Bibliai cselekedett, ha meg valljuk a bűneinket, de csak abban az esetben, ha embertársunk a sértett abban a bizonyos ügyben. Az "igaznak buzgóságos könyörgése" (ami a Jakab 5616-ban van, nem jelenti egy harmadik személy beavatkozását.

Igaznak az ember Krisztus vére által lesz, amit imában, megvallások által, hittel érhet el. Tehát ha a megbántó fél elmondja a sértett személynek amit vele szemben elkövetett, majd hittel Isten felé fordulva megvallásokat tesz a Krisztusi engesztelő áldozatról > teljesen Igei alapon járt el, abszolút a SzentÍrás függvényében cselekedett.

Ha az ügyben csak Isten a sértett (vagy nem áll módunkban megbeszélni az ügyet a sértett személlyel (mert pl. nem tudunk vele találkozni)), abban az esetben semmiféle Ige nem köti az embert arra vonatkozóan, hogy földi értelemben vett papi közbenjárónak kéne lenni ez ügyben, pláne hogy engesztelésképpen kötött imát kéne elmondani.

Ehelyett ez van a Bibliában: "Ha pedig világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. És ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1 János 1/7; 1/9; 2/1)

A Biblia állásfoglalása az, hogy minden keresztény egyben pap is (1.Péter 2/9), és Jézus mint főpapunk nekünk, aki által közvetlenül mehetünk Isten jelenlétébe (1Péter 2/5-9; Zsidó 10/19-22) - innentől kezdve felesleges a közbeiktatott emberi pap.

Vagy: nézd meg Simon mágus történetét (Apcsel 8/22-23).

Ebben az van, hogy miután Simon mágus megkeresztelkedett, pénzért akarta megvásárolni a szellemi ajándékokat. Ezzel bűnt követett el. Péter ezt mondta neki: "Térj meg azért ezen gonoszságodból...".

Vagyis NEM azt mondta, hogy gyónjon meg (Ő se gyóntatta meg Simont), hanemhogy térjen meg.

A SzentÍrás világos álláspontja az, hogy a bűnök bocsánatát a kereszten nyertük el, hit által.

És mi hívők (keresztények mind) királyi papság vagyunk (1 Péter 2/9), és Krisztus érdemeire, áldozatára való tekintettel közvetlenül mehetünk Isten jelenlétébe.

És szó sincs semmi olyanról, hogy penitencia címén engesztelésképpen kéne papagájimákat mondani (pláne nem az "Üdvözlégy Máriát").

A Krisztusi engesztelő áldozatban ugyanis teljes békességünk van Istennel, amit nekünk rengeteg hálaadással és megvallással ÖRÖMMEL kell kifejeznünk Isten felé.

Na ezért nincs 'gyónás' a protestáns egyházakban.

A bűnbánat szentségét a gyónás (a bűnök megvallása) szentségének nevezik amiatt, hogy a bűnök beismerése, megvallása a pap előtt e szentség lényeges összetevője. Mélyebb értelemben ez a szentség "hitvallás" is, mert elismeri és dicséri Isten szentségét és irgalmasságát a bűnös emberek iránt.

Bibliai alapjai:

2Sám 12,13-14

Erre Dávid így szólt Nátánhoz: "Vétkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: "így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal."

Lk 15,18-19

útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Sir 4,26

Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával.

Egy zsinati megnyilatkozás:

III. Ince / IV. Lateráni Zsinat: Gyónás és áldozás (Kr. u. 1215) (DH 812; 813)

Mindkét nemből való minden hívő, miután a megkülönböztetni tudás éveihez elérkezett, legalább egyszer egy évben minden bűnét egyedül és becsületesen gyónja meg saját papjának, és a rá kiszabott elégtételt (penitencia) törekedjék erői szerint elvégezni...

A pap pedig legyen megfontolt és óvatos, hogy tapasztalt orvos módjára öntsön bort és olajat [vö. Lk 10,34] a sérült sebeire; gondosan kutassa ki mind a bűnösnek, mind a bűnnek a körülményeit, hogy azokból okosan megértse, milyen tanácsot kell neki adnia és miféle orvosságot kell alkalmaznia, a beteg meggyógyításánál felhasználva különböző tapasztalatait.

Röviden és tömören: a gyónás helyreállítja a kapcsolatot Isten és énköztem. Mivel én magam képtelen lennék erre, mert csak a saját javam nézném, ezért kel a pap. A pap valójában közvetítő, aki a Szentlélek kegyelme által adja meg nekem a feloldozást a bűneim alól. SOHA nem a papnak gyónunk, hanem Istennek, a pap csak Isten szája, szavai Isten szavai.

Mindezek mellett aki kicsit is jártas az egyháztörténelemben az tudja, hogy kezdetben a katolikus egyházban is nyilvános gyónás, nyilvános vezeklés volt. A fülgyónás kb az V. századtól létezik és él.