NEM katolikusok, akik hisztek a Szentháromságban! Ti hogyan magyarázzátok?

"Van egyáltalán különbség a katolikusok Szentháromság-tanától?"

Egység a kétségben a háromság iránt. Ez az unitárius vallás. :)

Szerintem a végtelen miatt kell a háromság. Mert különben hogy magyarázod meg, hogy az Isten mindenhol ott van? Csak akkor lehet mindenhol ott, ha végtelen. Viszont a végtelen fogalma a mai napig nem tisztázott.

Szerintem - mivel végtelen = végtelen + 1 -, csak az lehet végtelen, ami folyamatosan növekszik. Szóval az isten, ha 1, akkor nem végtelen, vagyis szaporodnia kell. Szét kell hogy hasítsa magát 2-re (mondjuk legyen yin és yang, vagy Atya és Anya (Szentlélek)), és a 2 egyesülve már nem újra egy lesz, hanem 3 -> Atya, Szentlélek, Fiú. Mivel az Atya is Isten, a Fiú is Isten és a Szentlélek is Isten, ezért mind a három meg tudja csinálni ugyanezt a bővítést. És így lesz az Isten végtelen.

Biztos meg van ez magyarázva valamelyik katolikus dogmás könyvben. Semelyik felekezet nevében nem írtam, ezt most találtam ki.

@ Első válaszadó

Ne haragudj de a válaszod - azontúl hiányos - nem felel meg a SzentÍrásban foglaltaknak: realitástartalma éppen ezért (finoman fogalmazva) kritikán aluli.

-----------------

Szóval: Isten 3-féleképpen jelentette ki magát:

Atya, Fiú és Szent Szellem (nem Szent Lélek, mert az eredeti szövegben 'Szellem' szó szerepel).

Az Atya a Teremtő, az Alkotó, és minden Őbelőle állt elő, de Őt senki sem teremtette, mert az Ő lételeme a "VAN".

Így is mutatkozott be Mózesnek: "Vagyok" (2.Mózes 3/14).

Örökkévaló Szent Isten.

Krisztus a Fiú, az Atyával egylényegülve létezik az Örökkévalóságban: a különbség köztük annyi, hogy az Atyában nincs emberi jellem, Krisztusban pedig van. Krisztus az Atya dicsőségének visszatükröződése, az Ő képmásának valósága, aki földi életében (Jézusként) teljesen azonosult mindenben mivelünk, és ismerve gyarlóságainkat és természetünket, teljes mértékben közbenjár miérettünk (Zsidó 4/14-16)

Jézus a testet öltött Krisztus.

Szent Szellem - Vígasztaló, Igazság Szelleme, Isten Szent Kenete: Isten Szent természetét, kijelentéseit közvetíti, igazságra vezeti az embert.

A SzentÍrás erőnek és személynek írja le.

------------------------

Atya-Fiú-Szent Szellem: Isten 3-féleképpen történő kijelentése, egymással egylényegülve, teljes összhangban léteznek. Különböző természetűek, de egyek.

Tehát NINCS 3 különböző Isten.

EGY Isten van.

(Üdv: kzs (Hit Gyülekezete))

Még annyit hozzátennék magyarázatként, hogy amikor azt írtam, hogy különböző természetűek, NEM AZT jelenti, hogy ne lenne meg ebben a 3-féle Isteni kijelentésben a Szentség.

A Szentség teljes mértékben megvan mindegyik kijelentésben, viszont Krisztus emberi természetet IS hordoz, míg az Atyában ez nincs. Isten Szelleme szintén Személy, akit Jézus jelentett ki nekünk, és az Atya küldte el azért hogy mutassa az igaz utat: kijelentéseket ad, bátorít, bűnbánatra viszi az embert, jelen van az imádságban, közvetít, stb.

Szia!

A három isteni személy - az Atya, a Fiú és a Szentlélek - tökéletesen egy jellemében, szándékában és minden munkájában. Az isteni tulajdonságokban és a hatalomban is egyenlőek.

A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) 5 Mózes 6:4 egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8). Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” (Jn. 14:10/a, 11/a)

Üdv. Péter

Teljesen igaza van Péternek (előbbi válaszadó).

A SzentÍrás állásfoglalása pontosan ez, és a Hit Gyülekezete is ezt vallja.

(annyi a különbség, hogy Isten Szent Lelkét Szent Szellemnek hívják).

Kedves kérdező! A háromságban való hitnek a valóságban számtalan formája van, szinte ahány benne hívő, annyiféle. Ez a tan megosztottságot okozott és amely egyházak vallják, vagy később átvették hivatalos dogmaként, maguk is gyakran egymás ellen harcolók voltak - még a közelmúltban is.

""Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) 5 Mózes 6:4 egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben."

Kedves Péter, erre a zsidók mit mondanak, akik ugye tagadják a háromságot - tegyük hozzá: teljes joggal. Mindenben ők sem tévednek, s talán-talán a saját nyelvük értelmezését tőlük hitelesebbnek tartom, mint az olyanokét, akik bizonyíthatóan egy nem bibliai tant erőltetnek az Írásokra.

Tartok tőle, hogy ha ez a szójátékod egy szigorú nyelvtani szabály lenne, akkor nem lehetne tagadni, de tudom, hogy sok nyelvész és tudós egyáltalán nem ért vele egyet.

A görög nyelvben nem ismert a királyi vagy fejedelmi többes. A Septuaginta fordítói az 1Mózes 1:1-ben ezért a ho The‧osz′-t (Isten, egyes szám) írták az ’Eló‧hím′ megfelelőjeként. A Márk 12:29 Jézus egyik válaszát írja le, amelyben az 5Mózes 6:4-et idézi, s hasonlóképpen az egyes számú görög ho The‧osz′ kifejezést használja.

Az 5Mózes 6:4 a héberben kétszer is tartalmazza a tetragramot, ezért helyesen, vagyis a mai legismertebb kiejtésben így kellene hangoznia: „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” (ÚV). Izrael nemzete, amelyhez e szavak szóltak, nem hitt a háromságban. A babilóniaiak és az egyiptomiak imádtak istenhármasokat, Izrael nemzete előtt azonban világosan ki lett emelve, hogy Jehova különbözik ezektől az istenektől.

A zsinagógákban szokás volt hangosan ismételgetni a semát, vagyis egy hitvallást, mely tartalmazza az 5Mózes 6:4–9-ben feljegyzett szavakat is, ahonnan Jézus idézett. Márk párhuzamos beszámolója szerint a farizeus ezt mondta Jézusnak:

„Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »Ő e g y, és rajta kívül nincs más«; és az, ha valaki szereti őt egész szívével, egész értelmével és egész erejével, és az, ha valaki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden egészen elégő felajánlás és áldozat.” Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten királyságától.”

Érdemes arra odafigyelni, hogy a farizeus nem azt mondta Jézusnak, hogy "te és Atyád egyek vagytok", vagy "ti egyek vagytok" valamiféle feltételezett háromságban, hanem teljesen elkülönítve beszélt a Mindenható Istenről, akit Jézustól különálló "egynek" nevezett, mint Mindenható Istent. Jézus mégis megdicsérte, mert nem mondott helytelent. Márpedig a farizeus nem a háromság szerint fogalmazott!!