A Daniel 11-ben leirtak beteljesultek a tortenelemben?

Igen,

Az első három király Nagy Czírus, II. Kambüszész és I. Dárius (Hüsztaszpész) volt. Mivel Bardija (vagy talán a Gaumáta nevű trónkövetelő) csak hét hónapig uralkodott, a prófécia nem vette figyelembe rövid uralmát. A harmadik király, I. Dárius i. e. 490-ben másodszor is megpróbálta elfoglalni Görögországot. De a perzsák megsemmisítő vereséget szenvedtek Marathónnál, és visszavonultak Kis-Ázsiába. Bár Dárius gondos előkészületeket tett egy újabb, Görögország elleni hadjáratra, négy évvel ezután bekövetkezett haláláig nem tudta megvalósítani azt. Így ez a fiára és utódjára, a „negyedik” királyra, I. Xerxészre maradt. Ő volt Ahasvérus király, aki feleségül vette Esztert (Eszter 1:1; 2:15–17).

I. Xerxész, akinek a terveiben csak a teljes győzelem szerepelt, i. e. 480-ban Görögország ellen indította hatalmas haderejét. A perzsák meghiúsították a görögök elterelő hadműveletét Thermopülainál, és feldúlták Athént. Szalamisznál viszont pusztító vereséget szenvedtek. A görögök Plataiainál újabb győzelmet arattak i. e. 479-ben. A hét király közül, aki az elkövetkező 143 évben követte Xerxészt a Perzsa Birodalom trónján, egy sem vívott háborút Görögország ellen. Ekkor viszont egy hatalmas király támadt Görögországban.

8 „Támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik” — mondta az angyal (Dániel 11:3). I. e. 336-ban a húszéves Alexandrosz ’támadt’ mint Makedónia királya. Tényleg „erős király” lett — Nagy Sándornak nevezték. Apja, II. Philipposz egyik tervétől indíttatva elfoglalta a közel-keleti perzsa tartományokat. Miután átkelt az Eufrátesz és a Tigris folyón, 47 000 fős serege Gaugamélánál megsemmisítő vereséget mért III. Dárius 250 000 főt számláló csapatára. Ennek következtében Dárius elmenekült, majd meggyilkolták, ami véget vetett a perzsa uralkodóháznak. Ekkor Görögország vált a világhatalommá, Nagy Sándor pedig ’nagy hatalommal uralkodott, és tetszése szerint cselekedett’.

9 Nagy Sándor világ fölötti uralma végül rövid ideig tartott, ugyanis Isten angyala így folytatta: „De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira és nem az ő hatalma szerint, a melylyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül” (Dániel 11:4). Nagy Sándor még 33 éves sem volt, amikor váratlan betegsége következtében i. e. 323-ban meghalt Babilonban.

10 Nagy Sándor hatalmas birodalma nem szállt át az „ő maradékira”. Testvére, III. Philipposz Arrhidaiosz kevesebb mint hét évig uralkodott, mígnem i. e. 317-ben meggyilkolták Nagy Sándor anyjának, Olümpiasznak a kívánságára. Nagy Sándor fia, IV. Alexandrosz i. e. 311-ig uralkodott, amikor Kasszandrosznak, apja egyik hadvezérének kezétől érte a halál. Nagy Sándor törvénytelen gyermeke, Héraklész, megpróbálta apja nevében átvenni az uralkodást, de i. e. 309-ben meggyilkolták. Így ért véget Nagy Sándor nemzetsége, s családja elvesztette a „hatalmát”.

11 Nagy Sándor halála után országa ’elosztatott az égnek négy tája szerint’. Hadvezérei maguk közt civakodtak, mialatt területet gyűjtögettek. A félszemű I. Antigonosz hadvezér azt is megkísérelte, hogy Nagy Sándor egész birodalmát a saját ellenőrzése alá vonja. Azonban megölték egy csatában, amely a frígiai Ipszosznál zajlott le. I. e. 301-re Nagy Sándor négy hadvezérének kezére került az az óriási terület, melyet parancsnokuk hódított meg. Makedónia és Görögország fölött Kasszandrosz uralkodott. Kis-Ázsiában és Trákiában Lüszimakhosz került uralomra. Mezopotámiát és Szíriát I. Szeleukosz Nikatór szerezte meg. Egyiptomban és Palesztinában pedig Ptolemaiosz Szótér uralkodott. Nagy Sándor hatalmas birodalmát, a prófétai szóval összhangban, négy hellenisztikus királyságra osztották föl.

„ Az északi király” és „a déli király” elnevezés azokra a királyokra utal, akik északra, illetve délre voltak Dániel népétől, amely akkorra már kiszabadult a babiloni fogságból, és visszatért Júda földjére. Először az egyiptomi I. Ptolemaiosz volt „a déli király”. A szír király, I. Szeleukosz Nikatór volt Nagy Sándornak az a hadvezére, aki felülkerekedett I. Ptolemaioszon, és „nagy uralkodással” kormányzott. Ő töltötte be „az északi király” szerepét.

17 Az összetűzés kezdetén Júda földje a déli király uralma alatt állt. Körülbelül i. e. 320-tól I. Ptolemaiosz igyekezett rábírni a zsidókat, hogy menjenek Egyiptomba telepesnek. Alexandriában, ahol I. Ptolemaiosz híres könyvtárat alapított, virágzott egy zsidó település. A Júdában élő zsidók i. e. 198-ig a ptolemaioszi Egyiptom, a déli király fennhatósága alatt maradtak.

18 Az angyal így prófétált a két királyról: „esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen [a jó viszony érdekében, Úf  ], de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő [a király, Úf  ] sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt [az asszonyt, Úf  ] és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította” (Dániel 11:6). Hogyan történt ez?

19 A prófécia nem említi meg I. Szeleukosz Nikatór fiát és utódját, I. Antiokhoszt, mivel az nem vívott döntő háborút a déli királlyal. Utódja, II. Antiokhosz azonban hosszú háborút vívott II. Ptolemaiosszal, I. Ptolemaiosz fiával. II. Antiokhosz volt az északi király, II. Ptolemaiosz pedig a déli király. II. Antiokhosz feleségül vette Laodikét, és volt egy II. Szeleukosz nevű fiuk, míg II. Ptolemaiosznak egy Bereniké nevű lánya volt. I. e. 250-ben ez a két király egyezséget kötött „a jó viszony érdekében”. Ennek a szövetségnek az volt az ára, hogy II. Antiokhosznak el kellett válnia Laodikétől, és feleségül kellett vennie Berenikét, „a déli király leányát”. Berenikétől született egy fia, aki Laodiké fiai helyett lett Szíria trónjának várományosa.

20 Bereniké „karja”, vagyis az őt támogató hatalom az apja, II. Ptolemaiosz volt. Amikor a király i. e. 246-ban meghalt, lányát ’karjának ereje nem tartotta meg’ férjénél. II. Antiokhosz elvetette őt, újból feleségül vette Laodikét, és fiukat jelölte ki utódjául. Laodiké terveinek megfelelően Berenikét és fiát meggyilkolták. Azoknak a személyeknek, akik Berenikét Egyiptomból Szíriába hozták — „kisérőinek” —, nyilván ugyanez lett a soruk. Laodiké ráadásul II. Antiokhoszt is megmérgezte, így férjének „karja”, vagyis hatalma ’sem állt meg’. Így Bereniké édesapja — „az ő nemzője” —, valamint szír férje — aki egy ideig „gyámolította” őt — egyaránt meghalt. Ennek következtében II. Szeleukoszra, Laodiké fiára maradt a szír királyság. Vajon hogyan reagál minderre a következő Ptolemaida-király?

„Támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi” (Dániel 11:7). Bereniké szüleinek, vagyis „gyökerének [egyik] csemetéje” Bereniké bátyja volt. Apjának halálakor ő — III. Ptolemaiosz egyiptomi fáraó — ’támadt helyébe’ mint déli király. Azonnal elhatározta, hogy megbosszulja húga meggyilkolását. Felvonult II. Szeleukosz szír király ellen, akit Laodiké korábban felhasznált Berenikének és fiának a meggyilkolására, és így „az északi király erősségeire” tört. III. Ptolemaiosz elfoglalta Antiókhia megerősített részét, és kioltotta Laodiké életét. Az északi király birodalmában kelet felé haladva kifosztotta Babilóniát, és továbbvonult India felé.

22 Mi történt ezután? Isten angyala elmondja nekünk: „És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király [nyugton hagyja észak királyát, K. f.]” (Dániel 11:8). Több mint 200 évvel korábban a perzsa II. Kambüszész király meghódította Egyiptomot, és magával vitt egyiptomi isteneket, a „bálványaikat”. III. Ptolemaiosz kifosztotta a korábbi perzsa királyi fővárost, Szúzát, visszaszerezte ezeket az isteneket, és „fogságba” vitte őket Egyiptomba. Hadizsákmányként nagy mennyiségű ’drága arany- és ezüstedényt’ is vitt haza. Mivel kénytelen volt elfojtani egy lázadást, amely hazájában tört ki, III. Ptolemaiosz ’nyugton hagyta az északi királyt’, és nem mért rá további csapásokat.

A SZÍR KIRÁLY BOSSZÚT ÁLL

23 Hogyan reagált az északi király? Dániel ezt a felvilágosítást kapta: „Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére” (Dániel 11:9). Az északi király — II. Szeleukosz szír király — visszavágott. Bement az Egyiptom fölött uralkodó déli király „országába”, vagyis birodalmába, ám vereséget szenvedett. II. Szeleukosz, akinek csak hadserege kis része maradt meg, ’visszatért földjére’, azaz i. e. 242 körül visszavonult a szír fővárosba, Antiókhiába. Amikor meghalt, fia, III. Szeleukosz követte a trónon.

24 Hogyan szólt a jövendölés II. Szeleukosz szír király utódjáról? Az angyal ezt mondta Dánielnek: „De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig” (Dániel 11:10). III. Szeleukosz uralmának nem egészen három év múlva merénylet vetett véget. Testvére, III. Antiokhosz követte őt a szír trónon. II. Szeleukosznak ez a fia nagy sereget gyűjtött össze, hogy megtámadja a déli királyt, aki abban az időben már IV. Ptolemaiosz volt. Az új szír északi király sikeresen harcolt Egyiptom ellen, és visszaszerezte Szeleuczia kikötőjét, Cöleszíria tartományát, Tírus és Ptolemaisz városát, valamint közeli településeket. Megfutamította IV. Ptolemaiosz király egyik seregét, és Júda sok városát elfoglalta. I. e. 217 tavaszán III. Antiokhosz elhagyta Ptolemaiszt, és északra ment, „mind az ő erősségéig” Szíriában. De változóban volt a helyzet.

FORDUL A KOCKA

25 Dániellel együtt várakozásteljesen hallgatjuk, mit jövendöl ezután Jehova angyala: „felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik” (Dániel 11:11). A déli király, IV. Ptolemaiosz 75 000 fős csapat élén északra indult az ellenség ellen. A szír északi király, III. Antiokhosz 68 000 főből álló „nagy sokaságot” gyűjtött össze, hogy szembeszálljon vele. „ A sokaság” azonban a déli király ’kezébe lett adva’ abban a csatában, amelyet Rapheia tengerparti városánál, az egyiptomi határtól nem messze vívtak.

26 A prófécia így folytatódik: „És a mint a sokaság elfogatott [elvitetik a tömeg, IMIT ]: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas [nem fog élni erős helyzetével, NW ]” (Dániel 11:12). IV. Ptolemaiosz, a déli király a halálba ’vitt’ 10 000 szír gyalogost és 300 lovast, 4000 katonát pedig foglyul ejtett. A királyok ezután szerződést kötöttek, melynek értelmében III. Antiokhosz megtartotta a szír Szeleuczia kikötőjét, de elvesztette Föníciát és Cöleszíriát. Az egyiptomi déli király ’szíve felfuvalkodott’ ennek a győzelemnek a hatására, különösen Jehova ellen. Júda IV. Ptolemaiosz hatalma alatt maradt. A király azonban ’nem élt erős helyzetével’, hogy teljessé tegye a szír északi király fölötti győzelmét. IV. Ptolemaiosz inkább dőzsölő életmódra adta fejét, és ötéves fia, V. Ptolemaiosz lett a következő déli király néhány évvel III. Antiokhosz halála előtt.

A HÓDÍTÓ VISSZATÉR

27 Sok-sok hódítása miatt III. Antiokhosz úgy vált ismertté, mint Nagy Antiokhosz. Ezt mondta róla az angyal: „az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva [s időknek, éveknek multával, IMIT ] nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony” (Dániel 11:13). Ezek az „idők” tizenhat vagy még több évet jelentettek azután, hogy az egyiptomiak legyőzték a szíriaiakat Rapheiánál. Amikor az ifjú V. Ptolemaiosz lett a déli király, III. Antiokhosz megindult „az előbbinél nagyobb sokaság” élén, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket az egyiptomi déli király vett el tőle. Ebből a célból egyesítette erőit V. Philipposz makedón királlyal.

28 A déli király saját királyságán belül is nehézségekkel került szembe. „ Azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen” — mondta az angyal (Dániel 11:14a). Tényleg sokan ’támadtak a déli király ellen’. Az ifjú déli király, amellett hogy szembekerült III. Antiokhosznak és makedón szövetségesének csapataival, hazájában, Egyiptomban is nehézségekkel nézett szembe. Sokan fellázadtak, mert gyámja, Agathoklész, aki a nevében uralkodott, öntelten bánt az egyiptomiakkal. Az angyal hozzáfűzte: „a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak” (Dániel 11:14b). Néhányan még Dániel népéből is ’erőszakos fiak’, vagyis forradalmárok lettek. Hamis volt azonban ezeknek a zsidó férfiaknak minden olyan ’látomása’, mely szerint véget ér a szülőföldjük fölötti nem zsidó uralom, ők pedig elbuktak, vagyis ’elhulltak’.

29 Jehova angyala ezután ezt jövendölte: „eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni. És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől” (Dániel 11:15, 16).

30 Az V. Ptolemaiosz parancsnoksága alatti hadsereg, vagyis „délnek seregei” nem tudtak ellenállni az északról jövő támadásnak. III. Antiokhosz Paniásztól (Czézárea Filippitől) Sidonig, „az erősített városig” üldözte Szkopasz egyiptomi hadvezért és 10 000 kiválasztott emberét, vagyis „válogatott népét”. III. Antiokhosz ott ’töltést emelt’, és i. e. 198-ban elfoglalta ezt a föníciai kikötővárost. A „maga tetszése szerint” cselekedett, ugyanis az egyiptomi déli király seregei nem tudtak megállni vele szemben. III. Antiokhosz ezután „a dicső földnek”, vagyis Júdának a fővárosa, Jeruzsálem ellen vonult. I. e. 198-ban Jeruzsálem és Júda az egyiptomi déli király uralma alól átkerült a szír északi király uralma alá. És III. Antiokhosz kezdett ’megállapodni a dicső földön’. Minden zsidó és egyiptomi, aki ellene szegült, ’megsemmisült a kezétől’. Vajon mennyi ideig volt képes az északi király a maga tetszése szerint cselekedni?

RÓMA KORLÁTOZZA A HÓDÍTÓT

31 Jehova angyala így válaszol nekünk: „[Az északi király] maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat [egyezséget köt vele, Úf  ], és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele” (Dániel 11:17).

32 Az északi király, III. Antiokhosz ’maga elé tűzte’, hogy „egész országának erejével” uralkodni fog Egyiptom fölött. Végül azonban „egyezséget”, békét kötött V. Ptolemaiosszal, a déli királlyal. Róma követelései ugyanis azt eredményezték, hogy III. Antiokhosz megváltoztatta tervét. Amikor ő és a makedón V. Philipposz király összefogott az ifjú egyiptomi király ellen területeinek elfoglalására, akkor V. Ptolemaiosz gyámjai Rómához fordultak védelemért. Róma pedig, kihasználva az alkalmat, hogy kiterjessze befolyási övezetét, fitogtatta katonai erejét.

33 Róma nyomására III. Antiokhosz békeajánlattal fordult a déli királyhoz. III. Antiokhosz azt tervezte, hogy nem mond le a meghódított területekről, ahogy Róma követelte, inkább csak névleg adja át őket azáltal, hogy lánya, I. Kleopátra — a „leányasszony” — feleségül megy V. Ptolemaioszhoz. Hozományaként tartományokat, köztük Júdát, „a dicső földet”, kellett adnia. Az i. e. 193-ban tartott esküvőn azonban a szír király nem engedte, hogy V. Ptolemaiosz megkapja ezeket a tartományokat. Ez politikai házasság volt, melyet azért kötöttek, hogy Egyiptomot Szíria szolgájává tegyék. A terv azonban kudarcot vallott, mert I. Kleopátra ’nem tartott vele’, ugyanis később férje oldalára állt. Amikor III. Antiokhosz és a rómaiak között háború tört ki, Egyiptom Róma oldalára állt.

34 Az északi király kudarcaira utalva az angyal így folytatta: „És [III. Antiokhosz] visszafordítja majd arcát a partvidékek felé, és sokat el is foglal. És egy parancsnoknak [Rómának] véget kell vetnie a tőle jövő gyalázatnak, mely éri őt [Rómát], úgyhogy a [III. Antiokhosztól származó] gyalázata nem lesz. Visszafordítja azt [Róma] amarra. Az [III. Antiokhosz] pedig visszafordítja arcát a maga földjének erődítéseire, és bizonyos, hogy meg fog botlani és el fog esni, és nem lesz megtalálható” (Dániel 11:18, 19, NW).

35 A „partvidékek” Makedónia, Görögország és Kis-Ázsia part menti területei voltak. I. e. 192-ben háború tört ki Görögországban, és III. Antiokhosz kénytelen volt Görögországba jönni. Róma hivatalosan hadat üzent neki, mert ellenére volt, hogy a szír király további területeket igyekezett szerezni ott. III. Antiokhosz Thermopülainál vereséget szenvedett a rómaiaktól. Körülbelül egy évvel a magnésziai ütközetben i. e. 190-ben elszenvedett veresége után Görögországban, Kis-Ázsiában és a Toros hegységtől nyugatra fekvő területeken mindenről le kellett mondania. Róma súlyos sarcot szabott ki, és hatalmát kiterjesztette a szíriai északi király fölé. III. Antiokhoszt kiűzték Görögországból, illetve Kis-Ázsiából, és majdnem teljes hajóhadát is elveszítette, amikor ’visszafordította arcát a maga földjének’, Szíriának az „erődítéseire”. A rómaiak ’visszafordították rá gyalázatát, mely őket érte’. III. Antiokhosz i. e. 187-ben halt meg, amikor megpróbált kirabolni egy templomot a perzsiai Elámban. Így tehát ’elesett’, vagyis meghalt, és fia, IV. Szeleukosz, a következő északi király váltotta fel.

AZ ÖSSZETŰZÉS FOLYTATÓDIK

36 V. Ptolemaiosz — mint déli király — megpróbálta megszerezni azokat a tartományokat, amelyeket Kleopátra hozományaként kellett volna megkapnia, ám erőfeszítéseinek véget vetett, hogy megmérgezték. Őt VI. Ptolemaiosz követte a trónon. Mi történt IV. Szeleukosszal? Mivel pénzre volt szüksége ahhoz, hogy kifizesse a Róma által kiszabott súlyos sarcot, elküldte kincstárosát, Heliodóroszt, hogy szerezze meg azokat a kincseket, amelyekről úgy hallotta, hogy a jeruzsálemi templomban vannak. A trónra törő Heliodórosz meggyilkolta IV. Szeleukoszt. A pergamoni Eumenész király és testvére, Attalosz azonban a meggyilkolt király testvérét, IV. Antiokhoszt emelte trónra.

37 Az új északi király, IV. Antiokhosz azáltal, hogy megpróbált teljesen véget vetni Jehova imádati elrendezésének, arra törekedett, hogy hatalmasabbnak tüntesse fel magát Istennél. Kihívást intézett Jehova ellen azzal, hogy a jeruzsálemi templomot Zeusznak, vagyis Jupiternek szentelte. I. e. 167 decemberében pogány oltárt építettek a nagy oltáron, a templom udvarán, ahol korábban mindennapi égő áldozatot mutattak be Jehovának. Tíz nappal ezután Zeusznak mutattak be áldozatot a pogány oltáron. E miatt a megszentségtelenítés miatt egy zsidó felkelés tört ki a Makkabeusok vezetésével. IV. Antiokhosz három éven át hadakozott velük. I. e. 164-ben, a megszentségtelenítés évfordulóján Júdás Makkabeus újra Jehovának szentelte a templomot, és bevezették a templomszentelés ünnepét, a hanukát (János 10:22).

38 A Makkabeusok valószínűleg szerződést kötöttek Rómával i. e. 161-ben, majd pedig létrehoztak egy királyságot i. e. 104-ben. A köztük és a szír északi király közti feszültség azonban megmaradt. Végül Rómát kérték fel, hogy lépjen közbe. Gnaeus Pompeius római hadvezér i. e. 63-ban három hónapig tartó ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet. I. e. 39-ben a római szenátus Heródest, egy edomitát nevezett ki Júdea királyának. Ő i. e. 37-ben elfoglalta Jeruzsálemet, és ezzel véget vetett a Makkabeusok uralmának.

39 Milyen érdekfeszítő látni, hogy minden részletében beteljesedik ennek a két királynak az összetűzéséről szóló prófécia első része! Tényleg nagyon izgalmas szemügyre venni az azt követő mintegy 500 évnek a történelmét, hogy Dániel megkapta a prófétai üzenetet, illetve azonosítani azokat az uralkodókat, akik betöltötték az északi király és a déli király szerepét. E két király politikai megfelelője azonban megváltozik, mialatt a közöttük dúló csata Jézus Krisztus földi életétől egészen napjainkig tovább folytatódik. Ha a történelmi fejleményeket összehasonlítjuk a próféciában feltárt érdekfeszítő részletekkel, akkor meg tudjuk majd állapítani, ki is ez a két viaskodó király.