Fel sorolna nekem valaki Daniel osszes, a multban beteljesult profeciajat?

Ha ilyen mélységű részletekre vágysz, akkor figyelmedbe ajánlom az alábbi könyvet:

[link]

Nagyszerű kommentár, Dániel próféta könyvének mind a 12. fejezetét elemzi, és részletesen magyarázza. A szerző hatalmas ókortudományi és teolgiai műveltséggel rendelkezik, csak jót tudok mondani erről a könyvről, nekem az egyik kedvenc olvasmányom.

Dániel könyve:

(Dániel 7:13, 14) 13 Néztem tovább az éjszakai látomást, és íme, egy emberfiához hasonló valaki jött az egek felhőivel. Bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és egészen elé vitték. 14 Majd uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják. Uralma időtlen időkig tartó uralom, amely nem múlik el, és királysága nem semmisül meg.

Amikor a földön volt, Jézus Krisztus az „embernek Fia” kifejezéssel utalt magára, jelezve ezzel rokoni kapcsolatát az emberiséggel

A feltámasztott, megdicsőült Jézus Krisztus volt tehát az, aki Dániel látomásában az emberi szemek számára láthatatlanul eljött, és bebocsátást nyert Jehova Istenhez.

Amikor i. sz. 1914-ben letelt „a nemzetek meghatározott ideje”, Jézus Krisztus mint Dávid királyi örököse, jogosan kaphatott Királyság-uralmat. Dániel prófétai feljegyzése így szól: „ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik” (Dániel 7:14). A messiási Királyság tehát 1914-ben létrejött az égben.

Dániel 2. fejezete

A Királyság el fogja pusztítani ennek a világnak a kormányzatait. Isten képessé tette Dánielt arra, hogy megfejtsen egy álmot, mely fejtörést okozott Nabukodonozornak, Babilon királyának. A király egy óriási szobrot látott, melynek a feje aranyból, a melle és karja ezüstből, a hasa és combja rézből, a lábszára vasból, a lábfeje pedig vas és cserép keverékéből volt. Egy hegyről leváló kő eltalálta a törékeny lábfejet, és porrá zúzta a szobrot. Dániel elmagyarázta, hogy a szobor részei egymás után következő világhatalmakat jelképeznek. Az első Babilon volt, melyet a szobor aranyfeje szemléltet. Dániel előre látta, hogy e gonosz világ utolsó hatalmának az idején Isten Királysága cselekedni fog: szétzúzza ennek a világnak az összes kormányzatát. Ezután pedig örökké fog uralkodni (Dániel 2. fejezet).

Dániel 12:1

(Dániel 12:1) 12 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll. És olyan nyomorúságos idő lesz, amilyen egészen addig még nem volt, mióta nemzet létezik. Abban az időben a te néped megmenekül, mindenki, aki be van írva a könyvbe. . .

Ez a vers két különálló dolgot jövendöl meg Mihályról: az egyik az, hogy „áll”, ami egy bizonyos időszakon át tartó helyzetre utal;

a másik pedig az, hogy „felkél”, ami egy eseményre utal ebben az időszakban. Először tehát azt kell megtudnunk, Mihály melyik időszakban ’áll Dániel népének fiaiért’.

Emlékezzünk csak vissza, a Mihály egy olyan név, melyet Jézus kapott égi uralkodói helyzetében. Az utalás arra, hogy ő „áll”, eszünkbe juttatja azt, hogy milyen értelemben szerepel az itt így fordított héber kifejezés Dániel könyvének más részeiben. Gyakran egy királynak a tettére, például királyi hatalmának az elkezdésére utal (Dániel 11:2–4, 7, 20, 21).

Nyilvánvaló, hogy az angyal itt egy olyan időszakra mutatott, melyet a bibliai próféciák máshol határoznak meg. Jézus ezt a „jelenlétének” (görögül pa·rou·szi′a) nevezte, amikor Királyként uralkodik az égben (Máté 24:37–39, NW  ). Ezt az időszakot „az utolsó napoknak” és „a vég idejének” is nevezik (2Timótheus 3:1; Dániel 12:4, 9). Mióta csak megkezdődött ez az időszak 1914-ben, Mihály áll mint égi Király. (Vesd össze: Ésaiás 11:10, K. f.; Jelenések 12:7–9.)

És vajon mikor ’kel fel’ Mihály? Akkor, amikor feláll, hogy különleges tevékenységbe kezdjen. Jézus ezt még a jövőben teszi majd meg. A Jelenések 19:11–16 prófétailag leírja Jézust mint hatalmas messiási Királyt, aki az angyali sereg élén lovagol, és elpusztítja Isten ellenségeit. A Dániel 12:1 így folytatódik: „nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig.” Jehova Fő Ítélet-végrehajtójaként Krisztus a megjövendölt „nagy nyomorúság” alatt véget vet a dolgok egész gonosz rendszerének (Máté 24:21; Jeremiás 25:33; 2Thessalonika 1:6–8; Jelenések 7:14; 16:14, 16).

Mi történik majd ebben a borús időszakban azokkal, akik hitet gyakorolnak? Dániel ezt a felvilágosítást kapta: „abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.” (Vesd össze: Lukács 21:34–36.) Mi ez a könyv? Lényegében azt szemlélteti, hogy Isten megemlékezik azokról, akik az akaratát cselekszik (Malakiás 3:16; Zsidók 6:10). Akiknek a neve bele van írva az életnek ebbe a könyvébe, azok vannak a világon a legnagyobb biztonságban, ugyanis isteni védelmet élveznek.

Dániel 2:41–43

Ez a leírás arra az időszakra vonatkozik, amikor a hetedik fej, az angol–amerikai világhatalom felemelkedik. Mint ahogy a cseréppel elegyített vasszerkezet gyengébb annál, mintha csupán vasból lenne, úgy az angol–amerikai világhatalom is gyengébb, mint az a hatalom, amelyből kiemelkedett.

8 A vadállat hetedik feje időnként vashoz hasonló tulajdonságokat nyilvánított ki. Például azzal bizonyította a hatalmát, hogy megnyerte az első világháborút. A második világháborúban is nyilvánvalóvá vált a hetedik fej vashoz hasonló ereje. A háború után a hetedik fej időnként továbbra is vashoz hasonló tulajdonságokat nyilvánított ki. Ám a vas kezdetektől fogva cseréppel elegyedik.

A Dániel 2:41 szerint a vas és cserép keveréke egyetlen „királyság”, nem pedig sok. A cserép ezért az angol–amerikai világhatalom befolyási övezetén belül található elemeket jelképezi. Ezek az elemek gyengébbé teszik ezt a hatalmat a Római Birodalomnál, mely csak vasból volt. A cserép az „emberek utódaival” van kapcsolatban, vagyis az átlagemberekre vonatkozik (Dán 2:43). Az angol–amerikai világhatalomban az emberek hangot adnak a követeléseiknek polgári jogokért indított kampányok, szakszervezeti és függetlenségi mozgalmak által. Az egyszerű emberek akadályozzák az angol–amerikai világhatalmat abban, hogy gyakorolja vashoz hasonló erejét. Továbbá a szoros választási eredmények és az egymásnak ellentmondó ideológiák miatt még a népszerű vezetőknek sincs elegendő hatalmuk arra, hogy megvalósítsák a politikájukat. Dániel előre megmondta: „a királyság részben erős, részben pedig törékeny lesz” (Dán 2:42; 2Tim 3:1–3).

A XXI. században Nagy-Britannia és az Egyesült Államok továbbra is fenntartják különleges kapcsolatukat, és gyakran együtt lépnek fel a világot érintő ügyekben. Az óriási szoborról és a vadállatról szóló próféciák megerősítik, hogy az angol–amerikai világhatalmat nem fogja felváltani egy újabb világhatalom. Még ha ez az utolsó világhatalom gyengébb is, mint a vas lábszárak által jelképezett Római Birodalom, nem fog felbomlani magától.

óriási állókép” „tíz lábujja és két lába”?

A jövendölés csúcspontja „a napok befejező részében” lesz, amikor a világuralom vitakérdése egyszer s mindenkorra eldől és rendeződik

I. e. 607-től, vagyis a „pogányok idejének” kezdetétől egészen napjainkig a világhatalmak egymást követő felvonulását láthattuk, kezdve a babiloni birodalomtól, Méd-Perzsián, Görögországon, és Rómán keresztül egészen az angol-amerikai birodalomig. Ezeket a világhatalmakat az állókép fém részei szemléltették (Lukács 21:24, Károli).

1914-ben, a „pogányok idejének” végével a legkülönbözőbb emberi uralmak jelentek meg a föld színén (Máté 24:3–12). Az egyszerű ember („a nép fia”) egyre nagyobb befolyást gyakorol a kormányzati ügyekben. Szocialista és demokratikus uralmak léptek a színtérre, újabb vasszigorú elnyomó kormányformák kíséretében. Ezek hasonlítanak a „nedves agyaggal elegy vashoz” s tulajdonképpen ezek alkotják az állókép lábát és lábujjait.

A tíz lábujjról többféle nézet is elterjedt. Mivel a „tizes” szám a Bibliában gyakran használatos a földi dolgok teljességének kifejezésére, így a „tíz lábujj” ésszerűen az összes világuralmi rendszert szemlélteti az utolsó napok végén. Isten Királysága e szobor lábát és lábujjait dönti le, hogy az emberi uralom végső megtestesítőit porrá zúzza. Milyen boldogok lehetünk, hogy Krisztus Királysága békés, jólétet hozó uralma fogja betölteni az egész földet! (Máté 6:9, 10; vö. Ésaiás 11:1, 9).

Dániel 4. fejezetében

szintén a pogányok idejének vége utáni eseményekre utal. Végül az emberek kénytelenek lesznek megtudni, hogy „a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságában, és ő annak adja azt, akinek akarja”, vagyis Királyának, Jézus Krisztusnak (Dániel 4:25;

Dá 12:4 be vannak pecsételve a vég idejéig

Abban a kiváltságban van részünk, hogy a Dániel könyvében megjövendölt „végső időben” élünk.

„déli király küzdeni kezd” (Dá 11:40):

Vajon a déli király ’nyomást gyakorolt’ az északi királyra „a vég idején”?

De még mennyire! Az első világháború után a megtorló jellegű békeszerződés, melyet az északi királyra — Németországra — kényszerítettek, biztosan „nyomás” volt, ingerlés a megtorlásra. A déli király, miután győzött a második világháborúban, félelmetes nukleáris fegyvereket irányított vetélytársára, és erős katonai szövetséget hozott létre vele szemben, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét (a NATO-t). A NATO szerepéről ezt mondja egy brit történész: „Ez volt az »elszigetelés« elsődleges eszköze a Szovjetunió ellen, melyet akkor az európai béke fő ellenségének tekintettek. Küldetése 40 évig tartott, és vitathatatlan sikerrel járt.” Ahogy teltek a hidegháború évei, a déli királytól jövő „nyomás” magában foglalta a csúcstechnológiával végzett kémkedést, valamint a diplomáciai és katonai támadásokat is.

Hogyan reagált az északi király? „Mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat” (Dániel 11:40b). Az utolsó napok történelmét az északi király terjeszkedési politikája jellemezte. A második világháború alatt a náci „király” átlépte határait, és behatolt a környező országokba. Ennek a háborúnak a végén a „király” utódja hatalmas birodalmat épített fel. A hidegháború alatt az északi király a két király csatlósai között zajló háborúk és lázadások formájában harcolt vetélytársa ellen Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Üldözte az igaz keresztényeket, és korlátozta (de semmi esetre sem állította meg) tevékenységüket. Katonai és politikai támadásai révén pedig számos országot ellenőrzése alá vont. Ez pontosan megegyezik azzal, amiről az angyal prófétált: „bemegy a dicső földre [Jehova népének szellemi birtokára], és sokan elesnek [sok ország elesik, NW ]” (Dániel 11:41a).

17 Az északi királynak mégsem sikerült meghódítania az egész világot. Az angyal megjövendölte: „ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java” (Dániel 11:41b). Az ókorban Edom, Moáb és Ammon az egyiptomi déli király és a szír északi király birodalma között terült el. A modern korban olyan nemzeteket és szervezeteket szemléltetnek, melyeket az északi király célba vett, de nem tudott a befolyása alá vonni.

Most hirtelen felkavarodott a gyomrom a fentiektől.

Miért 1914? Hogy jön ki ez az év?

Elgondolkodtam, miért is szenved az emberiség ezen a Földön? Mi a célja? Az, hogy egy könyvben leírtakat véghezvigye. Tényleg olyan hiábavalóság ez az egész...