Ádám és Éva miért nem kapott már azelőtt ruhát, mielőtt felismerték volna hogy meztelenek?
Az a baj, hogy ezt az érvelést még mindig nem értem. :S
A meztelenség egy állapot - ruha nélküli állapot. Nem szellemi. Attól hogy valaki szellemileg milyen állapotban van, és az megváltozik, még nem fog a meztelenségében ilyen szégyent találni.
Az hogy valaki eszik egy gyümölcsből még nem fogja maga után vonni a romlást. Csak ha a gyümölcs is romlott. De itt az egyik érvelés szerint ahogy ettek megváltoztak, betegek lettek. De ha a gyümölcs nem csinált semmit, mert nem volt beteg, fertőzött, mérgező, akkor átkozott volt? Mert azzal, hogy valami rosszat teszünk, még a testünk nem lesz krónikus beteggé, nem fog például leesni a fejünk, mert valami olyat tettünk, ami "vétek".
Ha erre célzol, én biztos vagyok benne, hogy abban a gyümölcsben fizikailag nem volt semmi olyan káros anyag, ami az ember testének változását okozta volna. Viszont ez önmagában válasz a másik kérdésedre: a bűn mint szellemi valóság okozta ezt a változást, nem annak a gyümölcsnek a húsa vagy a leve! Én úgy gondolom, hogy ugyanilyen értékű lett volna, ha pl. Isten kijelöl egy vonalat, amin túl van a jó és rossz tudásának földje, és azt nem szabad átlépni. A bűnt tartalmilag nem a gyümölcs megevése vagy a vonal átlépése okozza, ez már a formai kifejeződése. A bűn tartalmilag a döntés, hogy megteszem, és eztán annak a cselekvésbe való átültetése.
Viszont a bibliai teremtéstörténet nagyon egyértelműen leszögezi, hogy az emberben bekövetkezett szellemi változás okozott minden más, a bűnnel összefüggő változást is, tehát a Biblia szerint létezik az a mechanizmus, amiről azt írtad, hogy nincs: a szellemi állapot megváltozása változást idéz elő a fizikai világban. Ebben az egész Biblia, különösen az Ószövetség, nagyon konzekvens.
Az ember szellemi állapotának megváltozása: egyetlen harapás a gyümölcsből nem csupán annyi fizikai változással járt, hogy megváltozott az ember teste és az arról alkotott képe. Megváltozott az egész fizikai világ is!
"1Móz 3:17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
1Móz 3:18 Töviset és bogácskórót teremjen teneked; s egyed a mezőnek füvét.
1Móz 3:19 Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."
Az, hogy Isten ezeket mint átkokat mondja ki, azt is jelenti, hogy korábban nem voltak jellemzőek. A föld nem volt olyan átkozott, mint most, az embernek nem kellett dolgoznia, hogy meg tudjon élni, mert a szó legszorosabb értelmében mindenhol ehető terméseket talált! A Biblia nagyon szűkszavú általában, de összességében egy olyan képet tár elénk a bűnbeesés előtti világról, hogy azt mondhatjuk, az, ahogy a Föld most kinéz, amilyen viszonyok most itt vannak (és nem csak a 20-21. századra gondolok, hanem mondjuk a 15.-re), legfeljebb halvány foszlányokban emlékeztet arra, amilyen ez a világ volt az ember bűnbeesése előtt.
Mi erre a magyarázat?
A válasz szintén a Teremtés könyvében:
"1Móz 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."
Isten ennek a világnak az *urává* tette az embert, nem abban az értelemben, ahogy pl. most a modern ember a "sajátjának" tekinti a világot, és a "világ urának" tekinti magát, hanem szellemi értelemben is - végeredményben olyan értelemben, amilyen értelemben Jézus a Sátánt az "evilág fejedelmének" nevezte, mivel ezt a hatalmat az ember a bűnbeeséssel az ő kezébe helyezte át.
Nézzük akkor a meztelenséget egy másik szemszögből: az ember a bűnbeeséssel elveszítette azt a szellemi életet, ami addig a testét is romolhatatlanul képes volt éltetni. ("1Móz 2:7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.")
A testnek már csak a biológiai élete maradt meg, ami múlandóvá tette. Ádámnál a meztelenség felismerése az az elidegenedés, amit az egykor szellemi élettel rendelkező lény érez a múlandóvá vált teste iránt. Szerintem. :)
De ha úgy tetszik, akkor a bűnbeesés előtti meztelenség és az utána lévő ruhakényszer azt is kifejezi, hogy a bűntelen ember meztelenül flangálhatott a Mindenható Isten előtt, és nem kellett zavarban éreznie magát: nem volt elfednivalója előtte. A bűnös ember viszont nem fér össze Isten jelenlétével, és el akar tőle rejtőzködni, menekülni, aminek a testileg kifejeződő formája a test eltakarásának kényszere.
Fontos ez a párhuzam, mint ahogy a Bibliában mindig fontosak a párhuzamok.
Mert hogy lett orvosolva a helyzet?
"1Móz 3:21 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket."
Mit is jelent ez? A bibliakutatók általában egyetértenek avval, hogy itt bizony egy (vagy több) állatnak meg kellett halnia, hogy az ember szégyene el legyen a bőrével takarva!
A párhuzam: az ember szellemi bűnének "eltakarásáért" is meg kellett valakinek halnia, a Megváltónak, aki a tulajdon vérével fedezte el a bűneinket, szégyenünket eltörölve, hogy Isten előtt megállhassunk!
Nem tudom, érthető-e, mire akarok kilyukadni: a testi meztelenség nem-szégyellése a szellemi ártatlanságot, Isten előtti szégyen nélküli megállást is jelképezi, a testi meztelenség szégyellése pedig a szellemi ártatlanság elveszítését, az Istentől való szellemi elszakadást jelképezi, aminek ez a legelsőként megnyilvánuló testi következménye.
Arra viszont (már ha felmerülne benned a kérdés :D), hogy miért pont a nemi szervek az a terület, amit ez az egész érint, nem tudok válaszolni. Maximum találgatásokba kezdhetnék, de elég lesz mára... :)
Egyfajta teológus álláspont szerint és én is erre hajlok, hogy nem voltak meztelenek, hanem a bűn egyik következménye lett számukra a meztelenség.
Valóban olyan értelemben nem volt ruhájuk, ahogy neked van, ám az emberiség egy idő óta ismeri és elismeri a közvetett bizonyítást is.
Néhány, anélkül, hogy utána néznék:
-Isten saját képére, magához hasonlóvá teremtette az embert. Isten sem meztelen, ebbe biztos lehetsz.
- Isten teremtette szellemi lények, pl. angyalok sem meztelenek, bár úgynevezett fizikai ruhájuk valóban nincs, de valami fényruha, vagy energia ruha..azt hiszem erre nincs megfelelő szavunk miből készült, de valami van rajtuk.
Kizárt, hogy Isten nem adott volna logika szerint rájuk is valamiféle fényruhát, ami a dicsőség egyfajta kisugárzása.
Az ember szellemi lénynek lett teremtve, teste anyagi része a földből. Szellemi részével kapcsolódott Istenhez, de amikor evett a gyümölcsből, Isten igéretéhez híven meghalt. Értelemszerűen nem testileg halt meg, mert a biblia folytatódik... :)
Hanem szellemi értelemben. A szelleme elszakadt a teremtőtől és így a dicsőség is elhagyta. Kiütközött rajta az a fajta bűnös, lázadó természet és mintegy szellemi szakadékba zuhant a dicsőségből a gyalázatosságba és ami volt az elveszett.
Jézus a hegyen átváltozott tanítványok szeme láttára és valami sugárzó vette körül. Ez a messiás igazi természete és ott nyílvánvalóvá vált, ki is ő valójában. A dicsőség kisugárzása és ehhez hasonló lehetett egykoron az emberen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!