Mózes 5. könyvénél járok. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem: a Biblia csak a zsidókról szól és csak nekik?

Az egyiptomi tíz csapással kapcsolatban- tanácsolom olvasd újra figyelmesebben- arról szólt, hogy Izrael szeretett volna elndulni az Istentől megígért föld felé, és elejétől kezdve lehetősége lett volna-gyakorlatilag minden egyes csapás előtt fel lett kínálva a Fáraónak, hogy engedje el Izraelt- de a Fáraó mindig megmakacsolta magát...míg végül az elsőszülöttek halálánál kicsapta a biztosítékot, de látnod kell, ha hamarabb elengedi a zsidókat, olcsóbban megúszta volna.

Egyébként az ószövetség idején valóban elsősorban a zsidók kapták a törvényeket, de szabadon választhatta bárki más...pl. amikor Józsefhez felköltözött a rokonsága, akkor az akkori Fáraónak teljes bizalmát élvezték, sőt Jákob meg is áldotta a Fáraót.

Izrael előtt is éltek Istenfélő emberek: Ábel, Énokh, Noé, Ábrám..és sokan mások. Akkor még nem létezett az a bizonyos törvény-mégis igaz embernek számítottak.

Újszövetségben pedig egyértelműen..főleg Pál apostol munkásságával minden nemzethez eljutott az evangélium.

Jézus gyakorlatilag élete során főleg Izraelben élt, feléjük szolgált, prédikált, gyógyított - zsidó embereknek, de halála-feltámadása (megváltás) után ez a szolgálat kiteljesedett és eljött a nemzetek ideje.

Izrael, mint szelíd olajfa-nemzetek mint vadolajfa beoltattak a szelíd olajfába.

Róma.11.

Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.

25

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.

Kedves Kérdező.

Nos Jehovát nem csak a héberek élete érdekelte.

Ahogy olvasod majd tovább látni fogod, hogy sokan akik felismerték, hogy ki az igaz Isten, csatlakoztak az Izraelitákhoz, de ugyan azt kellett betartaniuk amit a népének

(4Mózes 15:28, 29) . . .. 29 A bennszülöttnek Izrael fiai között és a jövevénynek, aki jövevényként lakik köztük, egy törvénye legyen nálatok....

Itt a jövevény a más nemzethez tartozókra utal.

ezen kívül, az Egyiptomiak közül is amikor Mózes kihozta a népét sokan csatlakoztak hozzájuk, felismerve, hogy ki az igaz Isten

(2Mózes 12:37, 38) . . .. 38 Sok elegy nép is felment velük, valamint nyájak és csordák, igen sok állat.

Egyebek mellett majd olvasol arról is, hogy Ráháb Kánaánita származású volt és csatlakozott az Izraelitákhoz, Jerikó falai leomlásánál csak Ő és a családja menekült meg.

Vagy itt van Ruth, aki Moábita volt, de maradt az anyósával amikor a férje meghalt, és ugyan azt az életet élte mint a Héberek, sőt az a kiváltsága is megadatott neki, hogy Jézus anyjának Máriának az egyik Ős anyja lehetett

a fáraó szívét megkeményítette, az nem azt jelentette, hogy Ő tette volna.

Ő semmi ilyet nem tesz, hiszen számtalan lehetőséget adott neki, amit a fáraó sorban vissza utasított.

(2Mózes 7:3) 3 Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a fáraó szíve,. . .

(Róma 9:18) 18 Így tehát akinek akar, irgalmaz, de akinél úgy akarja, azt hagyja konokká válni.

Vagy is nem Ő tesz valakit gonosszá, vagy kemény szívűekké, sajnos ez a fordítási hiba sok helyen látható.

"Említés sincs arról, hogy egy nem zsidónak is be kéne tartania a törvényeket"

Mert nem is kellett. Ahogyan a zsidó vallás szerint a mai napig sem kell. Erről szól a választott nép fogalma, hogy a zsidó nép lett kiválasztva a törvények betartására, ez az ő kötelezettségük az Úrral kötött szövetség szerint, és emiatt a többi népnek nem kell betartania törvényeket, számukra elég csak erényesen élni.

Emiatt van az, hogy a zsidó vallás nem térítő jellegű, hiszen nem állítja, hogy egy nem zsidónak az üdvözüléshez a zsidó törvényeket kell követnie, hanem csak erényesen élni.

"Mert a tízcsapásnál mit se számított neki, hogy hogy élnek a nem zsidók. Még csak esélyt se adott nekik, hogy megmeneküljenek."

És ha az egész Ószövetséget elolvasod, akkor látni fogod, hogy a zsidóságot meg jóval többször sújtotta ilyen jellegű kollektív büntetéssel - az Ószövetség egy jó része lényegében másról se szól, mint hogy éppen milyen csapást küldött büntiből az Úr a zsidókra.

De egyébként megkérdezném, hogy az Ószövetség kora óta ez mégis mennyiben változott?

A mai napig emberek millió halnak meg évente mindenféle járványkban, aszályban, éhínségben, földrengésekben, termsézeti katasztrófákban, stb. - csak annyi a különbség, hogy az elmúlt kétezer év nem szerepel a Bibliában, így nincs ezek mellé is felírva, hogy az Úr akaratából, helyette úgy vesszük, hogy ezek csak úgy megtörténnek.

Márpedig az egész Biblia szreint az Úr mindenható, és minden az Ő akaratából történik.

Szóval azóta sincs ez másként.

"Miért nem mondott a nem zsidóknak is valamit amit ha betartottak volna, akkor nem éri őket a tíz csapás?"

Ami azt illeti, van egy olyan Talmud részlet, ami felhívja a figyelmet arra, hogy láthatóan legalább az egyik csapásnál tudjuk, hogy voltak olyan nem zsidók, akik hallgattak az Úrra, és ezáltal nem érte őket a csapás. Ez a csapás a dögvész, amikor az állatok meghaltak: "akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra".

Viszont mikor a zsidók kivonulnak, és a fáraó utánuk küldi a seregét, akkor a leírás szerint harciszekereket küld utánuk, amiket ugye lovak húznak.

Nos, akkor honnan vannak a lovak?

A mezökön legelésző egyiptomi lovak nem lehettek, mert azok meghaltak az 5. csapásban.

A zsidók lovai túlélték a csapást, de azok sem lehettek, hiszen az is meg van írva, hogy a zsidók mindenüket magukkal vitték, semmit nem hagytak Egyiptomban.

Tehát a lovak csak azoké az egyiptomiaké lehetett, akik meghallgatták az Úr fenyegetését, és biztonságba helyezték a háziállataikat.

"Nagyon úgy tűnik nekem, hogy az Urat csak a héberek sorsa érdekelte."

Jónás könyvét olvastad már?

Abban világosan le van írva, hogy az Úr a nem zsidókkal is törődött.

Szia!

Az Ószövetség a létrontás állapotában lévő ember működését írja le.

Amikor az ember azt gondolja magáról,hogy ő különleges,kiválasztott,speciális helyzeténél fogva a másik ember fölött áll és cselekedeteit Isteni parancsokkal takargatja,megérkezett az egóval való azonosulás és ezzel együtt Istentől a teljességtől való elválás állapotába.

Az Evangéliumokat olvasva feltűnhet,hogy Jézus beszédeiben az Ószövetségből megismert haragvó,bosszúálló,mindent magának akaró Istenkép csak abban a vonatkozásban kerül említésre,hogy a morózus törvényeket kijavítja,felülírja a felesleges,nem valódit pedig felmorzsolja.

Van egy nagyon érdekes rész Márk evangéliumában,amely talán utat mutathat,hogy ki az,akinek a szavai irányt mutathatnak.

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.

Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni.

Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.

Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."

Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.

Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!"

Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust."

(Márk 9:2-8)

Nem a létrontásról kell olvasgatni,hanem a lét helyreállításáról!