A bűnbeesés hogy történt?

Madach Imrike után Istenkéről,

Ádámkáról és Luci Ferkóról a versikét írta

Karinthy Fricike

Második szín

Ádámka meg Évike

Édenkertnek végibe

Hancúroztak, ittak-ettek,

Állatokkal verekedtek

Ádámka nem akart menni

Évikével almát enni.

Évi mondta: ne légy fád

Láttam két szép almafát

Angyalka jött, nagyon mérges

Vigyázz, az az alma férges!

Istenke se akarja,

Hasacskátok csikarja.

Luci Ferkó rossz kölök,

Éppen arra lődörög

Juszt is, mondta: egyetek,

Tömjétek meg a begyetek.

No most tele van a bendő,

Itt a bűn, az eredendő.

Mars ki innen, istenvertek

Bezárjuk az Édenkertet

Szia!

Úgy történt, hogy Sátán egy kígyón keresztül becsapta az első emberpárt, Istent meghazudtolva, azt állította, hogy jó az embernek, ha nem engedelmeskedik az Istennek, mert az előnyére válik. Az ember hitt a kígyónak, inkább mint az Istennek.

Az első emberpárnak semmi oka nem volt a bűn kísértésével való szóba állásra. Isten szabad erkölcsi választás képességével teremtette őket is, csakúgy, mint Sátánt. Ezzel összhangban nem zárta el előlük a hatalom eszközével a rossz választásának lehetőségét. Tudta, hogy úgy juthatnak a lelki-szellemi-erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjére, ha a saját szabad erkölcsi megfontolásukkal utasítják el a bűnt, és az isteni szeretettörvény követését választják. Ehhez minden alapjuk megvolt. Egyedül ez lett volna a kézenfekvő és természetes számukra. A bűnnel való megfertőződésük egyáltalán nem volt szükségszerű.

A Biblia azonban mégis áldozatnak mondja az embert egy bizonyos értelemben. Az ember személyes, súlyos bűne volt, hogy nem bízott Isten előre adott óvásaiban és tanácsaiban – amire pedig minden oka meglett volna –, és hogy szívében helyet adott az önzés eszméjének és a Teremtője iránti hála és szeretet kötelezettségét semmibe vette. Másrészt viszont olyan merész, igazságnak feltüntetett hazugsággal kísértette meg az embert Sátán, hogy megtévesztés áldozata is lett. Nem akarta tudatosan és megfontoltan tenni azt, amit végül is tett.

Sátán szinte ugyanazt az ígéretet állította az ember elé – "olyanok lesztek, mint az Isten" (I. Mózes 3:5) –, mint amelyet Isten is adott az embernek, amellyel létének rendeltetését határozta meg. A Biblia ugyanis világosan mondja, hogy Isten "a maga képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (I. Mózes 1:27), és "úrrá tette kezei munkáin" (Zsoltárok 8:7). "Csupán" abban volt a különbség, hogy a célt Isten folyamatos lelki fejlődés, növekedés által hirdette elérhetőnek, Sátán pedig azt tanácsolta az ősszülőknek, hogy az Istenhez való hasonlóságot úgy ragadják el Istentől, mint valami zsákmányt. Látszólag ugyanazt ajánlotta föl, csak egészen más módon és eszközökkel.

Ősszüleink legyőzhették volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le Sátán minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: "Meg van írva". Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.

Üdv. Péter

Hát Kedves Péter, Senki nem írhatta volna le ezt szebben.

Pontosan.

Nincs is hozzá fűzni valóm, csak ennyi. kár hogy nem vagyunk mindenben egy nézeten, mint ebben viszont igen.

Katy Weaver Jehova Tanúja