Mikor kezdődött Sedékiás uralma?

KI VOLT A MÉD DÁRIUS?

Bár a régészet még hallgat, a Biblia beszámol róla.

Már most napvilágra kerültek olyan ékírásos táblák, amelyek szerint a perzsa Czírus nem rögtön a győzelem után vette fel a „Babilon királya” címet. Egy kutató ezt állítja: „Bárki viselte is a »Babilon királya« címet, az Czírus egyik vazallus királya volt, nem pedig maga Czírus.” Lehetséges, hogy Dárius annak a nagy hatalmú méd tisztviselőnek az uralkodói neve vagy címe volt, akire rábízták a Babilon fölötti hatalmat? Néhányan arra utalnak, hogy Dárius talán egy Gubaru nevű férfi volt. Czírus Babilon helytartójává tette Gubarut, aki a világi feljegyzések bizonysága szerint jelentős hatalommal uralkodott. Az egyik ékírásos tábla elmondja, hogy alkormányzókat nevezett ki Babilon fölé. Érdekes Dániel megjegyzése, amely szerint Dárius 120 satrapát, azaz tiszttartót nevezett ki, hogy kormányozzák Babilon királyságát (Dániel 6:1).

Újabb kísérlet a tények elkendőzésére

Carl Olof Jonsson „A ’POGÁNYOK IDEJE’ - Vajon véget ért?” című tanulmánya eredetileg az Őrtorony Társulatnak lett benyújtva 1977-ben. A Szervezet vezetésével való ezutáni levelezésben a bizonyítékok újabb sora került bemutatásra, amelyeket a tanulmány későbbi, javított kiadása tartalmaz. Most, hogy Jehova Tanúi Vezető Testülete, ill. annak írói Bizottsága a brooklyni központban mindezen információ birtokában volt, és mivel minduntalan hangoztatták, hogy fontosnak tartják a Biblia igazságát és a történelmi tényeket, azt lehetett remélni, hogy készek lesznek a pogányok idejére vonatkozó számításaikat újraértékelni. Ezzel szemben továbbra is ragaszkodtak a megcáfolt i.e. 607-es dátumhoz, és az azon alapuló idejétmúlt elméletekhez, és 1981 nyarán e prófétai feltevések egy újabb összefoglalóját adták közre a „Jöjjön el a te királyságod” c. könyvben. Ε könyv 14. fejezetéhez csatolt függelékben röviden felvázolnak, majd elutasítanak néhány, az i.e. 607-es dátum ellen szóló bizonyítékot. Ez a megvilágítás azonban komoly hiányosságokat mutat a tárgyilagosság terén, és az egész leginkább gyönge próbálkozásnak tűnik a tények eltitkolására.

A történelmi bizonyítékok meghamisítása

A történelemkutatásban egy eseményt általában akkor kezelnek „történelmi tényként”, ha azt legalább két független tanú hitelesítette. Ezt a szabályt a Bibliából is ismerjük: „két vagy három tanú szája által legyen minden dolog megalapozva” (Mt. 18:16). Carl Olof Jonsson tanulmányának II. fejezetében hét „tanú” lett bemutatva az i.e. 607-es dátum ellen, melyből legalább négy egyértelműen független egymástól. Ezt a hétszeres bizonyságot szolgáltató feljegyzések olyan dokumentumokból származnak, melyek magából az újbabiloni korszakból maradtak fenn. Ezek királyi feliratokat, üzleti dokumentumokat és a korabeli egyiptomi Széth-dinasztiából származó Ápisz-sírköveket tartalmaznak. Csak a csillagászati naplók és a Ptolemaius-, ill. Berossus-féle királylisták találhatók későbbi dokumentumokban, de azokról a feljegyzésekről is kiderült, hogy még régebbiek másolatai, melyek - közvetve, vagy közvetlenül - visszanyúlnak az újbabiloni korba. Az i.e. 607-es dátum ellen szóló bizonyíték tehát elsöprő erejű, és csak igen kevés régi uralkodó uralkodási idejét lehet olyan meggyőzően megállapítani, mint II. Nabukodonozorét (i.e. 604-562).

Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat a már említett könyv „Függelék a 14. fejezethez” alcím alatt igen röviden említ néhányat az i.e. 607-es dátum ellen szóló bizonyítékok közül. Ide tartozik a Ptolemaius Kánon és Berossus király listája, de elmulasztja megemlíteni, hogy mindkét szerző információjának forrása az újbabiloni korból származik, és inkább arra mutatnak rá, hogy a dátumaik a Szeleukida korból valók (186. old.). Továbbá, először megemlítik a Hárán-i Nabunidusz Sírkövet (Nabon. Η 1, Β), mely egy olyan kortárs dokumentum, mely meghatározza az újbabiloni korszak teljes hosszát, Nabunidusz kilencedik évéig, de elfelejtenek megemlíteni egy másik kortárs sírkövet is Nabunidusz uralkodásának idejéből, a Hillah sírkövet, amely szintén kimutatja a teljes újbabiloni korszak hosszát, beleértve Nabunidusz uralkodását is! Harmadikként a VAT 4956-os csillagászati naplót említik meg. Arra a tényre hivatkozva, hogy az egy, Nabukodonozor korabeli, eredeti szöveg másolata, a Szeleukida időkből, a Társulat megismétli azt az elméletét, mely szerint „lehetséges, hogy történelmi adatai csupán visszatükrözik a szeleukida időkben képviselt nézetet”. (186-7. old.). Ez a következtetés azonban teljesen hibás, miként ezt a BM. 32312-es csillagászati napló is bizonyítja. De a Társulat hallgat erről, jóllehet igencsak tudatában van. Végezetül, a Társulat megemlíti az üzleti táblákat, elismerve, hogy e kortárs dokumentumok ezrei megadják minden újbabiloni király idejét összhangban az összes többi bizonyítékkal

Ptolemaius kánonjával, Berossus királylistájával, Nabunidusz királyi felirataival és a csillagászati naplókkal (187. old.). Azt azonban elmulasztják megemlíteni, hogy az ilyen fajta megegyezés cáfolja azt az elképzelést, miszerint a VAT 4956-os tábla által tartalmazott adatokat a szeleukida időszakban agyalhatták ki. A fent említett bizonyítékokon kívül teljesen kihagynak egy másik erős, az i.e. 607-es dátum ellen szóló érvet, nevezetesen a kortárs és az újbabilonitól független alapokon álló egyiptomi kronológiával való összhangot.

A bizonyítékok közel felének (a Hillah sírkő, a BM. 32312-es napló és a kortárs egyiptomi dokumentumok) kihagyása és néhány elferdítése által az újbabiloni kronológia hosszával kapcsolatos valódi tények rejtve maradtak. Az Őrtorony írók a bemutatott hiányos bizonyítékok kritikus értékelésével folytatják: „De egyetlen történész sem tagadhatja, hogy az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk, megtévesztő, vagy hamis is lehet. Ismert például, hogy az ókorban királyok és papok sok esetben meghatározott céllal megváltoztattak okiratokat.” (187. old.).

A tényeket ismét elhallgatták. Bár az igaz, hogy az ókori írnokok néha eltorzították a történelmet, hogy királyaikat és isteneiket dicsőítsék, a tudósok mégis megegyeznek abban, hogy bár ilyen ferdítés előfordul az asszír királyi feliratokban, és egyéb dokumentumokban, az újbabiloni írnokoknál ez nem volt szokás. A babiloni történelmi feljegyzések közismert szakértője, A. K. Graysont ezt mondta: „Eltérően az asszír írnokoktól, a babiloniak közül egy sem mulasztja el megemlíteni a vereségeket, s nem kísérli meg azokat győzelemmé változtatni”. Az újbabiloni krónikákról azt mondja: „A krónikák meglehetősen megbízható és jellemző beszámolót tartalmaznak az érintett időszak jelentős eseményeiről" és, hogy „Érdeklődésük határain belül az írók teljesen objektívek és elfogulatlanok”. A babiloni királyi feliratokról - mint amilyen a Nabunidusz-sírkő - Grayson megjegyzi: „A babiloni királyi feliratok elsősorban az építkezésekről szóló feljegyzések, és teljesen megbízhatónak látszanak”. (Orientalia, 49. köt. , 2. füzet, 1980., 170, 171, 175. old.). A történelem írnokok általi eltorzítása az asszír és nem az újbabiloni történelemre vonatkozik, és ezt a tényt az Őrtorony Társulat a „Jöjjön el a te királyságod” c. könyv „Függelékében” elhallgatta.

A Társulat által felhozott következő érv a „Függelék”-ben az, hogy „még ha feltételeznék is a felfedezett bizonyító anyag korrektségét, lehetséges, hogy azt a mai kutatók helytelenül értelmezik, vagy annyira hiányosak, hogy egy eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni” (187. old.). Az Őrtorony Társulat nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy a múlt század közepétől máig felfedezett összes bizonyíték egybehangzóan i.e. 587-re mutat, Nabukodonozor tizennyolcadik éveként i.e. 607 helyett. Az újbabiloni időszakból feltárt dokumentumok ezrei között az i.e. 607-es dátum legcsekélyebb igazolását sem találhatják, ezért az „eddig ismeretlen anyag”-ra való hivatkozás. Egy olyan időrend, mely az „eddig ismeretlen anyag”-on alapszik, mivel az ismert anyag megdönti azt, igencsak gyönge lábakon áll. Ha egy elméletet, amelyet a bizonyítékok elsöprő tömege cáfol meg, fenntartanak, mert azt remélik, hogy egy „eddig ismeretlen anyag” fogja azt alátámasztani, akkor minden elmélet, legyen az bármilyen hibás, ugyanezen elv alapján fenntartható. De ne feledjük, hogy egy ilyen hit nem a „nem látható valóságokról való nyilvánvaló meggyőződésen” (Zsid. 11:1) alapul, hanem kizárólag ábrándozáson.

Ha tényleg igazuk volt abban, hogy

1. „egyetlen történész sem tagadhatja, hogy az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk, megtévesztő vagy hamis is lehet”, hogy

2. „királyok és papok sok esetben megváltoztatták” az újbabiloni történelmi feljegyzéseket, hogy

3. „még ha feltételeznék is a felfedezett bizonyító anyag korrektségét, lehetséges, hogy azt a mai kutatók helytelenül értelmezik, vagy hiányosak”, és hogy

4. az „eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni”,

milyen alapon fogadnánk el bármilyen, a történészek által meghatározott dátumot az újbabiloni korból, pl. i.e. 539-et, Babilon elestének dátumát? Ezt a dátumot is kizárólag olyan típusú világi dokumentumok segítségével állapították meg, mint 587-et, Nabukodonozor 18. évét! Ezt Karl Burganger kitűnően bebizonyította a The Watchtower Society and Absolute Chronology c. könyvében (Lethbridge, Alberta: Christian Fellowship International, 1981). Ha 587-et a fent említett okok miatt elutasítjuk, 539-et ugyanolyan, ha nem még nyomósabb indokok alapján kellene elutasítanunk, mert az 587-es dátumot alátámasztó bizonyítékok még erősebbek, jobbak, mint 539-é! Az Őrtorony Társulat azonban nem csak elfogadja az i.e. 539-es dátumot, mint megbízható adatot, hanem annyira bízik benne, hogy bibliai időrendjének tényleges alapjává tette azt! 1955-től egészen kb. 1971-ig az 539-es dátumot „abszolút dátumnak” nevezték az Őrtorony-kiadványokban. Lásd Burganger i. m. 13. o. Amikor rájöttek, hogy ez a dátum nem olyan megalapozott, mint ahogy az Őrtorony-tudó sok elképzelték, többé nem használták ezt a megnevezést. Az Aid to Bible Understanding c. könyvben „kulcs-dátum” vagy „tengely – pont” (angolul 'a pivotal point') kifejezés szerepel az 539-es dátumra vonatkozóan a 333. oldalon. 1971 óta már ezt a megnevezést sem használják. Ma már úgy fogalmaznak, hogy „a történészek kiszámolták” vagy „úgy tartják”, hogy Babilon i.e. 539 októberében esett el. Let Your Kingdom Come - Jöjjön el a te Királyságod (Brooklyn, Ν. Y.: Watchtower Bible and Tract Society, 1981), 136, 186. o. Az Őrtorony Társulat azonban továbbra is erre a dátumra alapozza teljes „bibliai időrendjét”. Ha azok az okok, melyek miatt az i.e. 587-es dátumot elveti, helytállóak, akkor azok ugyanúgy érvényesek az i.e. 539-es dátumra is. Elvetni egy dátumot és megtartani egy másikat nem csak következetlenség, hanem a tudományos tisztességtelenség szomorú példája is.

A tudósok véleményének félremagyarázása

A történészek által megállapított újbabiloni időrend elvetése mellett felhozott indokaik alátámasztásául az ókori közel-keleti történelem egy jól ismert szakértőjére hivatkoztak.

„Nyilvánvalóan annak tudatában”, hogy a babiloni történelemről alkotott képünk hibás lehet, hogy ókori papok és királyok megváltoztathatták az ókori újbabiloni feljegyzéseket, és hogy az ismeretlen anyag drasztikusan megváltoztathatja az időszak kronológiáját, „ifj. Prof. Edward F. Campbell az egyik, újbabiloni kronológiát tartalmazó táblázatot a következő figyelmeztetéssel vezette be” (187. o.):

„Magától értetődik, hogy a felsorolások csak provizórikusak. Mennél alaposabban tanulmányozza valaki az ókori Közel-Kelet kronológiai problémáinak komplikált részleteit, annál kevésbé tart bármiféle elképzelést végérvényesnek. Emiatt a körülbelül kifejezést sokkal többször lehetett volna használni, mint ahogy ez történt”.

Ez az idézet a G. Ernest Wright kiadásában először 1961-ben megjelent, The Bible and the Ancient Near East (A Biblia és az ókori Közel-Kelet, Pontledge and Regan Paul, London) c. könyv egyik, Eduárd F. Campbell által írt fejezetéből származik. Az Őrtorony Társulat nem említi azonban, hogy az említett táblázat magában foglalja az egyiptomi, a palesztinai, a szíriai, a kisázsiai, az asszíriai és a babiloni kronológiát, kb. i.e. 3800-tól i.e. 323-ig, Nagy Sándor haláláig, és bár a körülbelül kifejezés a táblázatban megadott számos uralkodási időre érvényes, ez a 'körülbelül' egyetlen újbabiloni király uralkodási ideje előtt sem szerepel! Felmerül a kérdés: Amikor Campbell professzor David N. Freedman professzorral - aki 1976-ban Campbell professzor utódja lett a közismert folyóirat, a Biblical Archeologist (Bibliai Régész) szerkesztői székében - összeállította a kronológiai táblázatot a The Bible and the Ancient Near East c. könyv számára, úgy gondolta-e akkor, hogy „az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk megtévesztő, vagy hamis lehet”, ha az újbabiloni időszakot tekintjük? Véleménye szerint lehetséges-e, hogy az „ókori papok és királyok néhányszor megváltoztatták” az újbabiloni feljegyzéseket „meghatározott céllal”? Szándékában állt-e - bármilyen okból - a körülbelül kifejezést bármely újbabiloni király uralkodása elé tenni? Más szóval, helyesen adta-e vissza az Őrtorony Társulat dr. Campbell (és dr. Freedman) nézeteit?

Ε kérdésekre dr. Campbell a következőképpen válaszolt:

„Talán ön is sejti, mennyire megdöbbentett az a mód, ahogy az Őrtorony Társulat Noel Freedmannal közösen készített kronológiai táblázatunkat felhasználta. Félek, hogy néhány ember - a legjobb szándékkal - utolsó szalmaszálként fog belekapaszkodni, hogy alátámassza a már kialakított következtetéseit. Erről van itt szó egyértelműen.

Hadd magyarázzam el először, hogy az időrendi táblákért való felelősség úgy lett megosztva a The Bible and the Ancient Near East-ban, hogy a terjedelmesebb közel-keleti időrendet én, a bibliai adatokat pedig Dávid Noel Freedman kapta, aki most a michigani egyetemen dolgozik. Mi valóban beszéltünk a figyelmeztetésekről, amit a táblázataink elé helyezünk, de egyáltalán nem volt szándékunkban sugalmazni azt, hogy Babilónia és Júda dátumainál húsz éves eltérés lenne. Én egészen biztos vagyok abban, hogy dr. Freedman valahol a könyv fejezetéhez írott megjegyzések között nyomatékosan kijelenti, hogy az 587-6-os év esetében max. 1 évnyi - és nem több - eltérés lehet, az 597-es év ezzel szemben teljes kronológiai repertoárunk igen csekély számú biztos dátumainak egyike. Tudom, hogy ő meggyőződött erről, miként én is. Egy szemernyi bizonyíték sem ismert számomra, mely akár csak a lehetőségét is felvetné annak, hogy a Babiloni Krónikában papok vagy királyok, jámbor célok érdekében, a dátumokat megváltoztatták volna. Én szívből egyetértek Graysonnal.” (A szerzőnek küldött magánlevél, 1981. augusztus 9-i dátummal.)

Megjegyzés: A tudósok abbéli bizonytalanságának oka, hogy Jeruzsálem i.e. 587-ben, vagy 586-ban vált - e lakatlanná, a Biblia és nem más, Biblián kívüli források. Minden tudós megegyezik abban, hogy Nabukodonozor 18. uralkodási évének dátuma i.e. 587/6 (Nizántól Nizánig). A Biblia általában Nabukodonozor tizenkilencedik uralkodási évére datálja a pusztulást (2 Kir. 25:8; Jer. 52:12), egyszer pedig a tizennyolcadik évére (Jer. 52:29). Ez az ellentmondás megoldódik, ha a nem-trónralépéses módszert feltételezzük Júda királyai esetében. Dr. Campbell szerint az i.e. 597-es dátum, mint Jeruzsálem korábbi meghódításának és Jojákin elhurcolásának dátuma, egyike a tudósok által megállapított nagyon kevés biztos történelmi dátumnak. Ennek oka, hogy ezen a ponton a Biblia és a Babiloni Krónika tökéletesen megegyezik.

Dr. Campbell továbbította a neki feltett kérdéseket dr. Freedman-nak, hogy lehetőséget adjon neki álláspontjának kifejtéséhez. Dr. Freedman a következőket fűzte a témához:

„...Én mindennel egyetértek, amit dr. Campbell írt Önnek. Az igaz, hogy van némi bizonytalanság az időszak bibliai időrendje körül, de ez a bizonytalanság a Bibliában lévő zavarbaejtő és talán ellentmondó adatokból ered, és nem hat ki az újbabiloni ékírásos feliratokból és az időszak egyéb, nem bibliai forrásból származó bizonyítékaira és kronológiai információira. Ez egyike az ókori világ legismertebb időszakainak, és egészen biztosak lehetünk, hogy a dátumok egy éven belüli eltéréssel helyesnek mondhatók, nagy részük pedig hónapra és napra pontos. Ezért az Őrtorony Társulatnak egyáltalán nincs joga magyarázatokat és véleményeket alkotni a bizonytalansággal kapcsolatos kijelentéseink alapján. Amire én konkrétan gondoltam, az a tudósok közötti nézeteltérés volt, hogy vajon Jeruzsálem elestének dátuma 587, vagy 586. Kiváló tudósok nem értenek egyet ebben a kérdésben, és sajnálatos módon erről az eseményről nem szól a Babiloni Krónika, mint teszi azt Jeruzsálem 597-es bevételével kapcsolatban (mely dátum ma már pontosan meghatározott). De a vita legfeljebb csak egy évről (587 vagy 586) szól, így az nem lehet kihatással Jehova Tanúi nézeteire, akik nyilvánvalóan át akarják írni az egész időszak történelmét, és meglehetősen drasztikusan meg akarják változtatni a dátumokat. Ehhez azonban nincs joguk.”

(A szerzőnek küldött magánlevél, 1981. augusztus 16-i dátummal.)

Ily módon az Őrtorony Társulat azon igyekezve, hogy az i.e. 607- es dátumra bizonyítékot találjon, félremagyarázta dr. Campbell és dr. Freedman véleményét. Egyikőjük sem hisz abban, hogy az ókori papok vagy királyok „megváltoztathatták” az újbabiloni korszakról szóló „feljegyzéseiket”, vagy „hogy, egy eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni”. És egyikük sem szándékozik a körülbelül kifejezést néhány, a listájukon szereplő újbabiloni uralkodó uralkodási évszámai elé helyezni. Csak abban bizonytalanok, hogy Jeruzsálem elpusztításának dátumát i.e. 587-re vagy 586-ra kell-e tenni, és ez a bizonytalanság nem a nem-bibliai források hibáiból, vagy ismerethiányból ered, hanem a Bibliában megadott, látszólag ellentmondó számokból!

Ókori írók meghamisítása

A „Jöjjön el a te királyságod” Függelékének utolsó két oldalát Jeremiás hetven évről szóló próféciájának megvitatására szentelték (188, 189. old.). Ε szakasz minden érve alaposan meg lett cáfolva Carl Olof Jonsson művének III. fejezetében, az alábbi alcím alatt: „70 év pusztaság, vagy 70 év szolgaság?”, amelynek az olvasó utánanézhet. Itt csak néhány pontot említünk.

Berossus kijelentése ellen, miszerint Nabukodonozor a zsidókat trónralépési évében vitte fogságba röviddel a karkemishi csata után, azzal érvelnek, hogy „nincs ékírásos dokumentum, ami ezt megerősítené” (188. old.). Azt azonban elfelejti megemlíteni az Őrtorony Társulat, hogy Berossus kijelentését Dán. 1:1-6 legegyszerűbb értelmezése világosan alátámasztja. Dániel beszámol arról, hogy „Jojákim királyságának harmadik évében” (ami Nabukodonozor trónralépési évének felel meg, lásd Jer. 25:1-et) Nabukodonozor gazdag hadizsákmányt vitt magával Júdából, ami a templomból származó edényeket és „Izrael fiainak, valamint a királyi és a nemesi leszármazottaknak egy részét” foglalta magába, és ezeket elvitte Babilonba. Ez nyilvánvalóan egy kismértékű deportálás volt, és az az igazság, hogy a Babiloni Krónika nem említi meg kifejezetten ezeket a zsidó foglyokat. Azt azonban megemlíti, hogy Nabukodonozor trónralépési évében „ellenállás nélkül vonult át a Hatti-földön” (Szíro-Palesztinán), és hogy „gazdag hadizsákmányt vitt a Hatti-területről Babilonba”. Igen valószínű, hogy a „gazdag hadizsákmányban” a Hatti-területről származó foglyok is bennefoglaltattak, mint azt Gerhard Larsson professzor is kimutatta: „az bizonyos, hogy a 'gazdag hadizsákmány' nem csak kincsből állt, hanem a meghódított országokból való foglyokból is. Az ettől való tartózkodás teljesen idegen lett volna Babilónia és Asszíria királyainak szokásaitól”. Gerhard Larsson: „When did the Babylonian Captivity Begin?” a Journal of Theological Studies-ban, Vol. 18. (1967), 420. o. Jojákin Nabukodonozor 7. uralkodási évében történt elhurcolásával kapcsolatban a Babiloni Krónika beszámolója eléggé hasonló, mely szerint „hatalmas hadisarcot” vittek Babilonba (Grayson: Assyrian and Babylonian Chronicles, 102. o.), bár a Bibliából tudjuk, hogy ez a „hatalmas hadisarc” több mint 18,000 foglyot foglal magába (2Kir. 24:14-16)! Így, bár az ékírásos dokumentumok nem említik kifejezetten a kisszámú zsidó fogoly deportálását Nabukodonozor trónralépési évében, de erre vonatkozó határozott utalásokat tartalmaz, Dániel és Berossus konkrét kijelentésével összhangban.

A Társulat talált egy másik érvet is e következtetés ellen a Jer. 52:28-30-ban. „Még jelentősebb tény az, hogy a Jer. 52:28-30 lelkiismeretesen beszámol arról, hogy Nabukodonozor uralkodásának 7., 18., és 23. évében foglyokat ejtett, de ilyen eseményről nem tesz említést trónralépésének évéből.” (Függelék, 188. old.). Azonban ez az érv azt feltételezi, hogy Jer. 52:28-30. minden egyes deportálásról beszámol, ami pedig egyértelműen nem igaz. A kérdéses versekben említett három deportálás során fogságba hurcolt zsidó foglyok teljes száma a 30. vers szerint „négyezer és hatszáz”. 2Kir. 24:14-16. szerint azonban a csak egyetlen alkalommal deportáltak száma 18,000 volt (10,000 a 14. versben, és még 8,000 a 16. versben)! Különböző elméletek születtek eme ellentmondás feloldására, melyek közül egyik sem becsülhető többre találgatásnál. Az Aid to Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez) c. könyv például azt állítja, hogy a Jer. 52:28-30-ban lévő szám „kétségtelenül egy bizonyos társadalmi rétegre utal, vagy csak a családfőkre” (297. old.). A The New Bible Dictionary („Az új bibliai szótár”, szerk.: J. D. Douglas, London: Inter-Varsity Press, 1962) azon a véleményen van, hogy „a különbséget kétségtelenül az okozza, hogy a megszámolt foglyok különböző csoportjaira gondoltak” (669. old.). Mindenki megegyezik abban, hogy Jer. 52:28-32 nem adja meg az összes deportált számát, és néhány kommentátor azt is állítja, hogy ebben a szövegben nem kerül az összes deportálás megemlítésre. Lásd Albertus Pieters értekezését a From the Pyramids to Paul-ban (kiadó: L. G. Leary, New York, 1935), 184-189. o. Legalábbis azt az egyet, ami Nabukodonozor trónralépési évében történt, és amelyről Dániel is beszámol, nem említi meg Jeremiás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is történt meg. Valószínűleg azért nem szerepel a Jer 52:28-30-ban felsorolt deportálások között, mert csak igen kevés fogolyról volt szó, csak „a királyi és nemesi sarjak”-at vitték, hogy a királyi palotában szolgáljanak (Dn. 1:3,4). A leglényegesebb azonban az, hogy Dániel, Berossustól függetlenül említi ezt a deportálást Nabukodonozor trónralépési évében. Dániel és Berossus egyértelmű kijelentései ellenében, az Őrtorony Társulat Josephusra hivatkozik, aki állítja, hogy Nabukodonozor a karkemishi csata évében egész Szíro-Palesztinát leigázta „Júdát kivéve” (Antiquitates Χ, VI, 1). Josephus ezt több, mint 600 évvel Dániel és majdnem 400 évvel Berossus után írta. Még ha igaza is lenne, az nem lenne ellentétben azzal az állítással, hogy a szolgaság hetven éve Nabukodonozor trónralépési évében kezdődött, mivel Jeremiás próféciája a szolgaságot egyértelműen „e nemzetekre” alkalmazza (Jer. 25:11), ami a Júdával szomszédos népeket jelenti. Valójában Josephus inkább még megerősíti a következtetést, hogy ezek a népek Nabukodonozor szolgáivá váltak annak trónralépési évében, mivel ő azt állítja, hogy ebben az időben „Babilon királya elfoglalta egész Szíriát Pelusiumig, Júda kivételével”. Pelusium Egyiptom határán fekszik.

Nincs okunk azt hinni, hogy Josephus kijelentése megbízhatóbb, mint Dániel és Berossus szavai. Josephus itt nyilvánvalóan 2Kir. 24:1 félreértésén alapuló, saját következtetését közli. Dán. 1:1-ről szóló átfogó tanulmányában Dr. Hengstenberg a következő magyarázatot adja Josephus A zsidók története c. könyvében (Χ, VI, 1) szereplő „Júda kivételével” kifejezésre: „Azt nem gondolhatjuk, hogy Josephus a parex tes Ioudaias (Júdea kivételével) kifejezést egy, számunkra már nem hozzáférhető forrásból vette. Az utána következő szövegkörnyezetből világosan kitűnik, hogy az a 2Kir. 24:1 félreértéséből származik. Mivel ő az ott említett három évet a két megszállás közti időtartamra értette, azt gondolta, hogy semmiféle inváziót nem feltételezhetünk Jojákim 8. éve előtt”. (Ernst Wilhelm Hengstenberg: Die Authentie des Daniels und die Integritat des Sacharjah, (Berlin, 1831), 57. o.) Ezért Josephus kijelentése semmit nem nyom a latban Berossus bizonyságtételével szemben, aki nyilvánvalóan - ellentétben Josephusszal - információit eredeti újbabiloni forrásokból szerezte, és Dániel bizonyságtételével szemben sem, aki pedig személyesen vett részt az általa leírt deportálásban.

A következőkben az Őrtorony Társulat két bekezdést idéz Josephus művéből, ahol a hetven évet Josephus a pusztulás hetven éveként írja le (Antiquitates Χ, IX, 7, és Apion ellen I, 19). Elhallgatják azonban azt a tényt, hogy Josephus a harmadik és egyben utolsó, Jeruzsálem pusztaságának időszakára vonatkozó utalásában azt állítja, hogy a pusztaság ötven évig tartott, nem pedig hetvenig! Az Apion ellen I, 21-ben azt mondja:

„Ezek a beszámolók megegyeznek a mi könyvünkben [a Szentírásban] lévő igaz történettel, mert bennük meg van írva, hogy Nabukodonozor uralkodásának tizenkilencedik évében, lerombolta templomunkat, és így az ebben az állapotban maradt ötven évig; azonban Círusz uralkodásának második évében lefektették alapjait, és Dáriusznak ugyancsak második évében építését befejezték.”

Ε kijelentés bizonyításául Josephus először Berossust idézi, azután pedig a föníciai feljegyzéseket. Ily módon ebben a bekezdésben Josephus ellentmond a pusztulás hosszára vonatkozó korábbi kijelentéseinek. Becsületes dolog Josephust idézni azon elmélet alátámasztására, hogy a pusztulás hetven évig tartott, de elhallgatni azt a tényt, hogy később ugyanennek az időszaknak a hosszát ötven évben adja meg művében? Igen valószínű, hogy ebben az utolsó bekezdésben helyreigazítja az időszak hosszáról tett korábbi kijelentését!

Josephus angol nyelvű fordítója, William Whiston írt egy értekezést „Josephus időrendjéről” címmel, melyet V. Függelék-ként belevett Josephus összes művének kiadásába (Josephus' Complete Works (Grand Rapids: Kregel Publications, 1978), 678- 708. o.). Ebben az alapos tanulmányban Whiston utal arra, hogy Josephus a korábbi adatait később gyakran helyreigazította. Így kimutatta azt is, hogy Josephus először a kivonulástól a templom építéséig eltelt időszakot 592 évben adta meg, amit később 612-re változtatott (Uo., 684. o., 14. bek.). A következő, a templom építésétől, annak lerombolásáig tartó időszakot kezdetben 466 évnek mondta, amit később 470-re javított (Uo., 686. o., 19. bek.). A hetven évről, melyet Josephus először a temp lom lerombolásáról Círusz első évéig, a zsidó száműzöttek hazatéréséig számított, Whiston azt mondja, hogy „az bizonyosan Josephus saját számítása” és, amikor az Apion ellen 21. részében erre az időszakra 50 évet ad meg, „valószínűleg saját magát helyesbíti idős korában” (Uo., 688, 689. o. 23. bek.). Ha ez a helyzet, akkor Josephust a hetven év Őrtorony Társulat általi alkalmazása elleni bizonyítékként is felhasználhatnánk! Mindenesetre az teljesen nyilvánvaló, hogy Josephus hetven évről szóló kijelentései nem használhatók fel bizonyítékként Berossus ellen úgy, ahogyan a Társulat ezt teszi. A pusztaság hosszára vonatkozóan később megadott száma teljesen megegyezik Berossuséval, és Josephus egyenesen hangsúlyozza ezt az egyezőséget (lásd Apion ellen I. 20, 21).

Josephus mellett a Társulat Theophilusra, Antiókhia püspökére is hivatkozik, aki a második század vége felé a kereszténység védelmére írt egy művet (A hetven évvel kapcsolatban lásd The Ante-Nicene Fathers, II. kötet, (kiadók: A. Roberts és J. Donaldson, Grand Rapids 1979), 119. o.). Mint a Társulat rámutatott (188. old.) ő a hetven évet a templom lerombolásával kezdte. Azonban eltitkolják azt a fontos tényt, hogy Theophilus időrendjét a görög Septuaginta fordításra alapozta, mely Jer. 25:11, 12-t a héber maszoréta szövegtől egészen eltérően adja vissza. A Septuaginta fordítás időrendje alapvetően különbözik a héber szövegétől (Uo., 120. ο., 1. lábjegyzet), és ha a Társulat azt követné, akkor a jelenlegi időrendje teljesen összeomlana. Ahogyan Theophilus a hetven évet értelmezte, az nyilvánvalóan a saját számításain alapult, mint más korabeli írók esetében is. Kortársa, Alexandriai Kelemen (kb. i.sz. 150-216) a hetven év végét Dárius Hüstaspes második évére (i.e. 520-19) tette (Uo., 329. o.), miként Eusébius tette krónikájában (megjelent kb. 303-ban), ezáltal mindketten arra mutattak, hogy Jeruzsálem lerombolása kb. i.e. 589-ben, vagy később történt. Eusébius is megpróbálkozott egy újabb értelmezéssel, mely szerint a 70 év abban az évben kezdődött, amikor Jeremiás a tevékenységét megkezdte, negyven évvel Jeruzsálem lerombolása előtt, és Círusz első évében végződött, melyet ő kb. i.e. 560-re tett. Julius Africanus, i.sz. 221 körül, a hetven évet Jeruzsálem pusztaságának időszakára alkalmazta, a végét pedig, miként később Eusébius, hibásan kb. i.e. 560-ra datálta. Eléggé nyilvánvaló, hogy ezek a korai keresztény írók nem fértek hozzá olyan forrásokhoz, melyek segíthették őket ezen ókori időszak időrendjének pontos megállapításában.

Mint látható, a Társulat igencsak szelektíven idézi az ókori írókat. Idézik, amit Josephus a hetven éves pusztaságról mondott, és ugyanakkor elhallgatják azt a tényt, hogy ő később ötven évre módosította az időszak hosszát. Theophilusra való hivatkozásuk ugyanezt a módszert tükrözi vissza: idézik, nem azért, mert valóban mond valamit, ami alátámasztja nézeteiket, hanem azért, mert számítása bizonyos mértékig megegyezik az övékével. Más kortárs keresztény írókat, akiknek számításai eltérnek az övéktől, mellőznek. Ezzel az eljárással egyértelműen félremagyarázzák minden egyes ókori író véleményét e témáról.

A bibliai bizonyítékok elferdítése

A hetven év további vizsgálatában az Őrtorony Társulat megkísérli megmutatni, hogy még ha az időszakra vonatkozó magyarázatuk a történelmi bizonyítékok ellen is szól, a Biblia az ő oldalukon áll. Először is, a Jöjjön el a te királyságod 188. oldalának elején határozottan állítják, hogy „hisszük, hogy a Jeremiás 25:11 egyértelmű utalása és más írásszövegek alapján a 70 év akkor kezdődött el, amikor a babiloniak Jeruzsálemet elpusztították, és Júda földjét pusztaságként hagyták hátra”. Az egyszerű igazság azonban az, hogy a Társaság nyersen visszautasítja Jer. 25:11, 12. legnyilvánvalóbb értelmezését és számos más szöveget, mely e témával foglalkozik. Jer. 25:11 legegyértelműbb olvasata például a hetven évet a szolgaság és nem a pusztulás időszakának mutatja: „...Ezek a nemzetek szolgálni fogják a babiloni királyt hetven évig”. Mint Avigdor Orr kimutatta a Vetus Testamentum-ban (VI. köt. 305. old. 1. megjegyzés, 1956), hogy a „szolgálni” jelentésű héber szó ebben a szövegben egy politikai kifejezés: „elismerték és elfogadták a ... uralmát”, és ő így következtet: „A 11. vers második feléből az következik, hogy a hetven év a babiloni járom Júdára és szomszédaira való kivetésével kezdődött”. Továbbá, a Jeremiás könyvében lévő másik, hetven évre utaló szövegrész (Jer. 29:10) is megerősíti ezt az értelmezést. Ε szöveg legjobb és az eredetit leginkább követő fordításainak legegyértelműbb olvasatából kiderül, hogy itt a babiloni uralomról van szó: „Amikor Babilonnak hetven éve beteljesedett” (New American Standard Version, 1973). Ha a hetven év a babiloni uralomra utal, amint ez a vers világosan mutatja, akkor ez az időszak Babilon lerombolásával végződik i.e. 539-ben, és kifejezetten ezt állítja Jer. 25:12: „És meg kell történnie, hogy amikor a hetven év beteljesedik, Én felelőségre vonom Babilon királyát”.

Mivel Jehova i.e. 539-ben számon kérte Babilon királyát, a hetven év végét nem lehet e dátumon túl nyújtani, sem i.e. 537-ig, sem bármely más dátumig, minthogy ez ellentétben állna a Jer. 25:12. legegyszerűbb olvasatával. Orr fentebb idézett cikkében, a 305. oldalon, logikusan következtet: „Míg a Jeremiás által megjövendölt hetven év kezdeteként, hogy nagyon óvatosan fogalmazzunk, az i.e. 605-ös évet rendkívül valószínűnek tekinthetjük, ami pedig a végét illeti, afelől végképp nem lehet semmi kétségünk. A 12. vers kijelenti, hogy a hetven év Babilon királyának és földjének elesésével végződik teljes összhangban azzal, amit a Jer. 29:10. vizsgálata során megállapítottunk, vagyis i.e. 539-ben”.

Ebben a kérdésben a legkisebb kétségünk sem lehet: Jeremiás próféciájának (25:11, 12; 29:10.) legkézenfekvőbb értelmezése egyértelműen ellentmond annak, ahogyan az Őrtorony Társulat a hetven évet magyarázza. Ennek ellenére merészen kijelentik: „De maga a Biblia még szilárdabb bizonyítékokat tartalmaz az állítás ellen, hogy a 70 év i.e. 605-ben kezdődött, és Jeruzsálem i.e. 587-86-ban pusztult volna el” (189. old.). Milyen „szilárdabb bizonyítékokat”? Ezt: „Mint már említettük, ha a számítást i.e. 605-től kezdjük, a 70 esztendő i.e. 535- ben telt volna le. De az ihletett bibliaíró, Ezsdrás beszámol arról, hogy a 70 év 'a perzsa király, Cyrus első esztendejében' telt le, amikor kiadta a parancsot, hogy a zsidók térjenek vissza hazájukba” i.e. 537-ben. De valóban ezt mondja Ezsdrás? Azonban 2Krón. 36:21-23 vizsgálata alapján kimutatható Ezsdrás nem jelenti ki egyértelműen, hogy a hetven év „Círus első esztendejében”, vagyis 537-ben befejeződött. Éppen ellenkezőleg, szavainak ilyen értelmezése közvetlen ellentmondásban lenne Jer. 25:12-vel, ahol a hetven év vége i.e. 539! Ez a bibliai részlet szolgáltatja a legszilárdabb bizonyítékot azon állítás ellen, hogy a hetven év i.e. 537-ben, vagy valamikor máskor 539 után telt volna le! Az igaz, hogy Carl Olof Jonsson könyvének eredeti változatában (amit a Társulatnak 1977-ben küldött el) a hetven év egyik lehetséges értelmezéseként az i.e. 605-től 535-ig terjedő időszakot is fontolóra vette, de csak a kevéssé valószínű alternatívák egyikeként. Így az újabb kiadásba nem tettem bele, mert hasonlóan az Őrtorony Társulat által képviselt értelmezéséhez, ez is nyilvánvaló ellentmondásban volt Jeremiás próféciájával. Igen kevés magyarázó (ha van ilyen egyáltalán) kísérli meg kitolni Círus „első esztendejét i.e. 538-tól 535-ig”, miként azt a Társulat állítja. A legtöbben vagy 539-re, vagy 536-ra teszik a 70 év végét. Furcsa módon, ezeket a használhatóbb alternatívákat a „Jöjjön el a te királyságod” Függeléke még csak nem is említi! A Let Your Kingdom Come (Jöjjön el a te királyságod) c. könyvben (angolban) a 138, 188. oldalon az Őrtorony Társulat annak lehetőségét tárgyalja, hogy Jer. 25:11 és a „hetven évről” szóló prófécia i.e. 605-ben, a karkemishi csatával kezdett beteljesedni, és hogy Jeruzsálemet valóban i.e. 587/586-ban pusztították el. Ε számítás alapján, az Őrtorony Társulat szerint, a Pogányok Ideje, vagy „a 'hét' prófétai 'idő' 1916-ban, a Világháború kellős közepén végződne. Ez azonban nem tekinthető megalapozott következtetésnek, mert figyelmen kívül hagyja Ezékiel 21:26, 27-et, amely a Társulat szerint a Pogányok Idejének kezdetét jelzi. Ez a szöveg kifejezetten Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztításával foglalkozik Sedékiás uralkodásának végén, és nem egy olyan eseménnyel, amely pont 20 évvel korábban játszódott le.

Végül a Társulat kijelenti:

„...mi is készek vagyunk elsősorban Isten Szavának irányítására bízni magunkat, ahelyett, hogy olyan időadatokra támaszkodnánk, amelyek főleg a Bibliának ellentmondó világi forrásokra támaszkodnak. A különböző bibliai kijelentések egyszerű és nyilvánvaló értelme szerint a 70 év Jeruzsálem pusztulása után Júda pusztasággá tételével kezdődött el (189. old.).”

Ezek a kijelentések újfent olyan benyomást keltenek, hogy a hetven évről szólva ellentmondás található a Biblia és a világi bizonyítékok között, és hogy a Társulat hűségesen kiáll a Biblia mellett, a világi érvek ellenében. Azonban mi sem áll távolabb az igazságtól. Éppen ellenkezőleg, a vizsgált időszak történelmi és bibliai adatai tökéletesen megegyeznek. Itt, mint sok más hasonló esetben, a történelmi és régészeti felfedezések fenntartják és megerősítik a bibliai kijelentéseket. Másrészről, a hetven éves időszak Társulat által adott értelmezése ellentmond a világi bizonyítékokkal megalapozott tényeknek. Miként fentebb és a III. fejezetben világosan bemutattuk, az kirívó ellentmondásban van a hetven évre vonatkozó „különböző bibliai kijelentések egyszerű és nyilvánvaló értelmével”, így Jer. 25:11, 29:10, 25:12-vel, Dán. 1:1-6, 2:1-gyel és Zak. 1:7, 12, 7:l-5-tel. Az igazi ellentmondás azonban nem a Biblia és a világi bizonyítékok, hanem egyrészről a Biblia és a világi bizonyítékok, másrészről pedig az Őrtorony Társulat között van. Mivel az, ahogyan a hetven évet értelmezi, mind a Bibliával, mind a történelmi tényekkel ellentétben áll, semmi köze nincs a valósághoz és azt minden őszinte kereszténynek el kellene vetnie.

Összefoglalás

A fentiekben bőségesen bebizonyítottuk, hogy az Őrtorony Társulat a „Jöjjön el a te királyságod” Függelékében nem vizsgálja meg pártatlan módon az általa képviselt 607-es dátum ellen szóló bizonyítékokat,

1.) Az írók elferdítik a történelmi bizonyítékokat azáltal, hogy a bizonyítékok csaknem felét mellőzik vizsgálatuknál (a Hillah-sírkövet, a BM 32312-es naplót és a kortárs egyiptomi dokumentumokat) és a többi közül néhányat pedig elfogult és eltorzított beállításban közölnek. Tévesen arra utalnak, hogy a papok és királyok megváltoztathatták az újbabiloni kor történelmi dokumentumait (krónikákat, királyi feliratokat stb.), annak ellenére, hogy minden rendelkezésre álló bizonyíték az ellenkezőjét mutatja.

2.) Hamisan állítják be az ókori történetírás szaktekintélyeit a szövegkörnyezetből kiragadott idézetek által, és hogy olyan nézeteket és kétségeket tulajdonítanak nekik, melyeket ők a valóságban nem képviseltek.

3.) Meghamisítják az ókori írókat olymódon, hogy elhallgatják azt a tényt, hogy Dán. 1:1-6 legkézenfekvőbb olvasata Berossust igazolja; hogy Josephust idézik, amikor a pusztaság hetven éves időszakáról beszél, elhallgatva, hogy utolsó munkájában ötven évre helyesbítette az időszak hosszát; és hogy a második századi püspök, Theophilus véleményére hivatkoznak, de nem említik meg, hogy az a Septuagintát követte, és hogy más kortárs keresztény írók más véleményt képviseltek.

4.) És végezetül eltorzítják a bibliai bizonyságtételt, elhallgatva azt a tényt, hogy a hetven évvel foglalkozó szakaszok legnyilvánvalóbb értelmezése szerint az újbabiloni uralom időtartamára vonatkozik, nem pedig Jeruzsálem pusztaságának idejére. Ez az értelmezés tökéletesen megegyezik a történelmi bizonyítékokkal, de kiáltó ellentétben áll az Őrtorony Társulatéval. Valóban elszomorító ráébredni, hogy egyesek, akiknek lelki vezetésében milliók bíznak, ilyen figyelmetlenül és tisztességtelenül bánnak a tényekkel. A Jöjjön el a te királyságod Függeléke, mely a Társulat időrendjét hivatott megvédeni, nem más, mint egy újabb ügyes manőver az igazság eltitkolásának művészetében.

Kr. e. 607/606: „A nemzetek idejének kezdete"

A Kr. e. 607. vagy 606. év (attól függően, hogy - mint Russell - hibásan egy nulladik évet is számolnak-e vagy sem; az Őrtorony irodalomban mind a két szám előfordul, a maiban azonban már csak a Kr. e. 607), további fontos kiindulópont a végidei számításokhoz. Jehova Tanúi ezektől az évektől számítják „a pogány ok idejének", illetve „a nemzetek idejének" kezdetét, amelynek 2520 év után 1914-ben kellett véget érnie (az 1914-es évről és a további számításokról ld. alább). Kr. e. 607-ben vagy 606-ban hódította volna meg Nebukadneccár babiloni király Jeruzsálemet, és a zsidóknak Cidkijjá király alatt száműzetésbe kellett vonulniuk. így olvasunk erről Rutherford: „Isten hárfája" című írásában: „Kr. e. 606-ban taszították le Cidkijját a trónról. Ekkor fogolyként Babilonban vitték, és utána Nebukadneccár megalapította az első univerzális birodalmat a földön; innen számítódik a nemzetek ideje. A nemzetek idejét az írás szigorúan hét szimbolikus, mindannyiszor 360 éves szakaszra, együttesen 2520 évre korlátozza. Mivel ez az időszak Kr. e. 606-ban kezdődött, szükségszerűen Kr. u. 1914-ben kellett véget érnie" (230. o.). Az őrtorony Társulat úgy jut a Kr. e. 607-es vagy 606-os dátumhoz, hogy Círusz perzsa király valószínűleg Kr. e. 538-ban vagy 537-ben kiadott rendeletéből indul ki, amely lehetővé tette a zsidók viszszatérését a fogságból. Bizonyos helyekre - például Jer 25,8kk; Dán 9,2 és 2Krón 26,20k - való hivatkozással azután a Kr. e. 538-hoz vagy 537-hez hozzáad hetven évet. 537 plusz 70 azután Kr. e. 607-et ad ki (vö. Segítség a Biblia megértéséhez, 258. o., 270 k.). Ez a konstrukció azonban tarthatatlan. Sokféle régészeti bizonyíték alapján történetileg kifogástalanul megállapítható, hogy bár Nebukadneccár háromszor foglalta el Jeruzsálemet (Kr. e. 605, 597 és 587), a város végső elfoglalása és lerombolása, továbbá a zsidók fogságba vitele csak' 587-ben történt (és az Őrtorony meghatározása szerint ekkor kezdődött el „a nemzetek ideje"). Cidkijjá, Júda utolsó királya, akit a babiloni fogságba hurcoltak, csak Kr. e. 597-től uralkodott. Kr. e. 608-597 között Jójákin volt Júda uralkodója. A babiloni fogság tehát nem hetven, hanem csak ötven évig tartott. Ezekről az időpontokról a történeti és a teológiai kutatásban messzemenő egyetértés uralkodik (vö. Donner 1986,371. o.; Stoll 1987,71kk; Maier 1982,67kk). Az Őrtorony Társulat bibliai lexikonának „kronológia" szócikke a leghosszabb cikk az egész műben. Észrevehető, milyen görcsösen próbálja megvédeni a(z anonim) szerző a Kr. e. 607-es dátumot -, kizárólag a visszavezetés imént említett érvével. Azt, hogy az Őrtorony Társulat kronológiai adatai - és közöttük a központi jelentőségű Kr. e. 607 vagy 606 - mennyire mesterkéltek és agyaglábakon állók, maga a szócikk szerzője vallja be. Ez pedig nem más, mint Frederick Franz-nak, az Őrtorony Társulat hosszú időn át volt fóideológusának unokaöccse, a Vezető Testület többször említett egykori tagja, Raymond Franz. „A lelkiismereti konfliktus" című könyvében így emlékszik vissza: .Abszolút semmit nem találtunk, ami a Kr. e. 607. évet igazolta volna. Minden történész húsz évvel későbbi dátumra utal. Csak a 'Segítség...'- könyv 'régészet' címszaván dolgozva tudatosult bennem, hogy Mezopotámia területén számos, a régi Babilonból származó ékírásos égetett agyagtáblát találtak. Egyetlen tábla sem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy az újbabiloni birodalom (Nebukadneccár uralkodása is ide tartozik) elég hosszú ideig fennállt volna ahhoz, hogy ebbe Jeruzsálemnek szerintünk i. e. 607-ben történt lerombolása beleférjen. Minden 20 évvel rövidebb időre utalt" (Franz 1991,32k). Az Őrtorony-kronológia egykori apologétájának megsemmisítő önkritikus ítélete után még az a kérdés marad: Mi a helyzet azokkal a szentírási helyekkel, amelyek a babiloniak uralma nyomán hetven évi szolgaságról vagy pusztulásról szólnak? Az alapvető textus, amelyre más helyek (például Dán 9,2) hivatkoznak, Jeremiás próféta ítéletről szóló prédikációja Jer 25-ben. Jeremiás „Jójákim negyedik évében" (1. v.). tehát körülbelül Kr. e. 605-ben tartotta ezt a prédikációt. Bár „Júda egész népéhez és Jeruzsálem minden lakójához" fordul (2. v.) , a környező népek sorsáról is beszél (9. v.). így hangzik: „Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok beszédemre, elhozatom észak valamennyi népét - így szól az ÚR -, meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom őket erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, megborzadnak és felszisszennek latrukra, mert örökre romhalmazzá teszem őket. ... Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. De ha majd eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilónia királyát és népét - így szól az ÚR -, meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztává teszem örökre" (Jer 25,8-9. 11-12). Jer 25,17kk számos népet felsorol, amelyekre Isten kiönti „haragjának serlegét". A felsorolás így ér el csúcspontjára: „A föld minden országát" (26. v.) éri, vagyis az akkor ismert területeket. A szövegből tehát az adódik, hogy a szolgaság „hetven éve" semmiképpen sem egyedül Júdára, hanem „a körülöttük élő népekre" (többesszám!) vonatkozik, amelyek Babilon átka alá kerültek. Ezáltal tehát nem kényszerít a hetven évnek Jeruzsálem lerombolásától való számítására, hanem sokkal inkább Nebukadneccar hódító hadjáratainak kezdetétől az új babiloni birodalom végéig. Ha ezt tesszük, akkor az idő körülbelül Kr. e. 612-től (a babiloniak győzelme az asszírokon, Ninive bukása) vagy 605-től (Nebukadneccar győzelme Nékó egyiptomi fáraón Karkemisnél) Kr. e. 539-ig (Círus perzsa király győzelme Babilon felett) tart, tehát mintegy hetven év. Egyes helyeken persze, például Dán 9,2-ben vagy 2Krón 36,20kkben arról van szó, hogy Jeruzsálem és Júda földje „nyugodni fog a pusztulás alatt, teljes hetven évig". Nem lehet, hogy ez mégiscsak hetven évi száműzetésre - és ezzel együtt Kr. e. 606-ra vagy 607-re - utal? (így érvel az Őrtorony Társulat bibliai lexikona, „Segítség a Biblia megértéséhez, 279. o.) Úgy gondolom, hogy semmiképpen sem kényszerítő erejű ez a következtetés. Hiszen Círus rendelete, amely feltehetően Kr. e. 538-ban vagy 537-ben kelt, a zsidóknak megengedte ugyan a hazatérést és a templom felépítését, de nem vetett véget egy csapásra az ország és a templom pusztulásának. Sokkal inkább arról van szó, hogy az 537 utáni években hosszas újjáépítés következett, sok ellenállással és visszaeséssel (ld. Ezsdrás könyve). Jeruzsálem és a templom, mint vallási központ újjáépítése Ezsd 6 szerint csak a perzsa Dárius király alatt gyorsult fel és fejeződött be -, és csak azután lett vége a „hetven évi pusztulásnak" (Ezsd 6,6kk; vö. Zak 7,1-6), tehát körülbelül Kr. e. 515-ben (a templomszentelés éve), amikor is a „pusztulás" fizikai és lelki értelemben véget ért. Ez pedig majdnem pontosan hetven év a lerombolás bizonyosan Kr. e. 587-es dátuma óta. A „70-es" szám tehát nem a zsidók babiloni száműzetésének időtartamát (Kr. e. 587-538/537), hanem egyrészt sok nép babiloni elnyomását (kb. Kr. e. 612-538), másrészt a Jeruzsálem és a templom lerombolásától az újjáépítésig és a templom felszenteléséig eltelt időt jelenti (Kr. e. 587-515). Az Őrtorony Társulat kronológiájához tehát, amely össze-vissza keveri a vonatkozó bibliai helyeket, semmiféle támpontot nem nyújt.

További ajánlott irodalom:

[link]

[link]

[link]

[link]

Beteljesedhet-e előbb egy prófécia, mint ahogy kihirdetik?

Azt gondolod, hogy ez egy ostoba kérdés? Sajnos a válasz még ostobább!

Az Őrtorony Társulat szerint a válasz ugyanis:

Igen

A Figyelj Dániel próféciájára! c. könyvben (és még sok más kiadványban) a Dániel könyve 4. fejezetében lévő nagy fával kapcsolatos prófécia Őrtornyos értelmezése szerint az álom nagyobb beteljesedése Jeruzsálem ie. 607- ben történt elpusztítása volt.

Csakhogy ez jóval az álom látása előtt történt...

Valamint:

Dániel 4:25

"Mindez betelék Nabukodonozor királyon."

Dániel 4:30

"Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron"

Az ie. 607-es dátummal kapcsolatban érdemes elolvasni az alábbi könyvet:

A 'Pogányok ideje' - Vajon véget ért? Tanulmány Jehova Tanúi végidőszámításairól (Jonsson,Carl Olof ~ Magánkiadás , 2000 )

Amiket írsz az 1914-es számításokról,azt többször toldozgatták-foltozgatták Brooklynban,-ahogy kifutottak az időből. Ha érdekel az 1914-es tanítás történelmi háttere,és Bibliai cáfolata,akkor olvasd el ezt a tanulmányt:

1914 - Kiszámítható a Bibliából?

1914-el kapcsolatban az a kulcskérdés, hogy a dátum kiszámítható-e a Bibliából. Ennek megállapítása végett a Társulat Dániel könyvéhez fűződő magyarázatára támaszkodtunk (6. fejezet), de bármelyik másik kiadványban közölt számításra is igaz az itt leírt elv. Természetesen bármilyen számítás és logikai következtetés esetén, figyelembe kell venni amit már többször is írtunk, miszerint Sedékiás uralma nem ie.607-ben, hanem ie. 587-ben ért véget. Erre az általunk sokszor ajánlott Pogányok Ideje c. könyv részletesen is kitér.

Az álomban 7 idő, nem pedig hét év szerepelt (valószínűleg Nabukodonozoron 7 hónap alatt teljesedett be). Ha meg akarjuk állapítani, hogy ez az esetleges 7 év hány napig tartott, nagy nehézségekbe ütköznénk. Vajon milyen naptár szerint kell számítani a 7 évet? A zsidó naptárban volt olyan év, amelyben nem 12, hanem 13 hónap volt. Ezzel vajon kell-e számolni vagy nem (ez a 13. hónap 19 év alatt 7-szer lett beiktatva)?

Ezért a 7 év a zsidó holdnaptár szerint sem lehetett pontosan 2520 nap.

Ha esetleg meg is kapnánk a 2520 napot (amit 7 évnek veszünk) akkor is kérdéses, hogy milyen alapon vehetnénk ezt 2520 évnek. A Biblia soha nem mondja, hogy próféciákat ilyen módon kellene számítgatni. Ettől függetlenül is, nincs olyan bibliai utalás ami felhatalmazna minket ennek a megtevésére.

Tehát 3 ponton mutattunk rá a 7 idő kiszámításának a hibájára: a kiindulópont, a 7 év nem 2520 nap és a napokat nem lehet átváltani évekre. Jézus, Pál és Péter tanítása szintén azt támasztja alá, hogy ők maguk sem tudtak semmit semmilyen 7 időről.

Amikor Jézust megkérdezték a visszajöveteléről és az utolsó napok jeleiről, nem beszélt arról, hogy valamilyen 7 időnek el kell telnie előtte, illetve nem tett említést az éppen letelő pogányok idejéről. Amikor Jeruzsálem megtapodásáról beszélt, nem jelen időben beszélt. Még az Új világ fordítás szerint is a Lukács 21:24 jövőbeni eseményként van leírva:

"Jeruzsálemet tiporni >>fogják<< a nemzetek, míg be nem telik a pogányok ideje"

Jézus tehát isz. 33-ban mondta ezt, amikor az Őrtorony Társulat szerint már javában tartott a hét idő.

Amikor a tanítványok a Cselekedetek 1. fejezetben megkérdezik Jézust a visszajöveteléről, nem beszélt a 7 időről aminek el kell telnie, pedig a tanítványok akkori kérdésére ez egyenes válasz lett volna:

"Uram >>ebben az időben<< állítod helyre Izraelnek a Királyságot?"

Jézus nem ezt mondta:

"Hát nem tudjátok, hogy előbb be kell telnie a hét időnek?!"

Hanem:

"Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fenhatósága alá helyezett"

Pál tanítása is sokszor érintette az Úr visszatérésének időpontját, de soha nem beszélt a misztikus hét időről. Például az Thesszalonika 5. fejezet elején. Pál nem írta, hogy még valamennyi hátra van a 7 időből, hanem azt, hogy az a nap éjjeli tolvaj módjára jön el. Az éjjeli tolvaj érkezését pedig nem lehet kiszámítani.

Péter a 2. levelében szintén írt az Úr napjáról, amelynek eljövetelét egyesek kétségbe vonták. Péter nem a 7 idővel intette türelemre a testvéreit, hanem Isten szeretetével. Valamint ő is megemlíti, hogy az a nap (az Úr napja) tolvajként jön el.

Ezek csak kiragadott példák, hogy a Biblia egyszer sem beszélt az Úr napjával kapcsolatos 7 időről, pedig az első században jó eszköz lett volna Jézusnak, Pálnak vagy Péternek a kezében, hogy a fiatal keresztény gyülekezetet higgadtságra és megfontoltságra intse. Ha pedig az ihletettek nem tudtak a 7 időről, akkor a nem ihletett Vezető Testület honnan tud róla?