Ki az, aki a törvényszegés titkos bűnét visszatartja? Lent.

Az egyház.

Most azt ne firtassuk, mit jelent az egyház kifejezés, mert sokféle vélemény van és sokan azonosítják vele magukat-mások pedig már most kizárnak ebből némelyeket. :)

Nem egészen 20 évvel Jézus halála után Pál apostol utalt rá, hogy „működik . . . már” Sátán azon próbálkozása, hogy megosztást idézzen elő, és elfordítson embereket az igaz hittől (2Thess 2:7)

. A vezető testület már i. sz. 49 körül ezt a megjegyzést tette egy gyülekezeteknek küldött levélben: „meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket . . ., kiknek mi parancsot nem adtunk” (Csel 15:24). Néhányan tehát a gyülekezeten belül hangoztatták ellentétes nézőpontjukat — ebben az esetben nyilván azt a kérdést, hogy a pogányokból lett keresztényeknek körül kell-e metélkedniük, és meg kell-e tartaniuk a Mózesi Törvényt (Csel 15:1, 5).

Az idő múlásával az első században úgy terjedt a megosztó gondolkodás, mint az üszkösödés. (Vö. 2Timótheus 2:17.)

Az apostolok 60 évig visszatartó erőként működtek, arra törekedve, hogy visszatartsák a hitehagyás áradatát (2Thess 2:7; vö. 2János 9, 10)

De körülbelül abban az időben, amikor a keresztény gyülekezet készült belépni a második évszázadba, az utolsó élő apostol, János, i. sz. 100 körül meghalt. A hitehagyás, amely korábban lassan kezdett belopódzni a gyülekezetbe, immár feltartóztathatatlanul tört előre romboló hatású szervezeti és tantételbeli következményekkel.

. Az első századi keresztény gyülekezetekben nem volt tehát papi osztály.

Mint szervezethez tartozók, minden gyülekezet felett felvigyázók testülete, illetve szellemi vének gyakoroltak felügyeletet. Minden vén egyenlő tekintéllyel rendelkezett, és egyikük sem volt feljogosítva arra, hogy ’uralkodjon’ a gondjaira bízott nyáj felett (Csel 20:17; Fil 1:1; 1Pét 5:2, 3). A hitehagyás kibontakozásával azonban a dolgok kezdtek megváltozni — mégpedig gyorsan.

De hogyan jött létre ez az elkülönülés? August Neander az Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche című könyvében elmagyarázza, mi történt: „A második században történtek ahhoz a következtetéshez vezetnek minket, hogy a presbitérium elnökének állandó hivatali tisztsége nem sokkal az apostoli korszak után kellett hogy kialakuljon, mely elöljárót — amennyiben elsősorban ő gyakorolt felügyeletet minden felett — többnyire az ’Επίσκοπος [e·pi′szko·posz] névvel illették, és ezáltal kiemelték a többi presbiter közül” (3. kiadás, Gotha 1856, 104. oldal).

Így lefektették az alapját egy papi osztálynak, amely fokozatosan kiemelkedett. Körülbelül egy évszázaddal később Cyprianus, Karthágó (Észak-Afrika) „püspöke” erőteljes szószólója volt a püspökök által gyakorolt hatalomnak — amely mint csoport elkülönül a presbiterektől (akik később papokként váltak ismertté), a diakónusoktól és a laikusoktól. De ő nem helyeselte a püspök elsőbbségét a többivel szemben.

Mivel a püspökök és a presbiterek emelkedtek a hierarchikus ranglétrán, a többi hívő alacsonyabb rangba került a gyülekezetben. Ez elkülönítette egymástól a papság (a vezetők) és a laikusok (a hívők passzív csoportja) osztályát. McClintock és Strong Cyclopediája így magyarázza ezt: „Cyprianus [i. sz. 258 körül halt meg] idejétől kezdve, aki a hierarchikus rendszer atyja volt, a papság és a laikus osztály közötti különbség feltűnővé vált, és rendkívül hamar általánosan elfogadott lett. A harmadik századtól a klérus kifejezést . . . szinte kizárólag a papi szolgálatra alkalmazták, hogy így különböztessék meg azt a laikusoktól. A római hierarchia kifejlődésével a papság nem csupán egy megkülönböztetett renddé vált . . . hanem az egyedüli papságként ismerték el azt.”

Az ilyen változások jelezték, hogy eltértek attól az Írás szerinti módszertől, ahogyan az apostoli időkben a gyülekezeteket irányították. A hitehagyásnak azonban nem csupán szervezeti változások voltak a következményei.

Kérdezőnek!

Ki az aki visszatartja a törvényszegés titkos bűnét?

Pál apostol egyik legkorábbi levele a Thesszalonikaiakhoz írt levél amiből idéztél, Pál először utazott Macedóniába (a mai Görögország É-i része), Thesszalonika városában is hirdette az örömhírt. Sokan hittek benne, kialakult a gyülekezet, de Pálnak hamarosan tovább kellett utaznia. Ezeket a leveleket bátorításul szánta a hitben kezdőknek, megmagyarázott egyes dolgokat, amiket nem értettek, különösen Jézus visszajövetelével kapcsolatban. Pál arról ír, hogy az ő idejében is működött a törvényszegés titkos bűne! Na, de mi a törvényszegés? Ezt akkor érthetjük meg ha tisztázzuk a törvény lényegét. Jézus azt így fogalmazta meg Máté 22,37:

„»Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szíveddel, teljes

lelkeddel és teljes elméddel!« Ez az első és legfontosabb parancsolat. A

második ugyanannyira fontos, mint ez: »Szeresd úgy embertársaidat, mint

saját magadat!«* Ez a két parancsolat az egész törvény és a próféták*

írásainak alapja.”

Tehát a törvényszegés titkos bűne arra utal, hogy az emberek nem lázadnak ezek ellen nyíltan, hanem képmutatóan teszik mindezt! Viszont ma már a látható jelek szerint az utolsó időkben élünk, a törvényszegés bűne manapság már nem titkos, hanem nyílvánvaló! Isten az antikrisztus megjelenését az egyházra való tekintettel tartja vissza. Egy modern fordítás így fogalmazza ezt meg:

"Igaz ugyan, hogy a törvénytelenség ereje titokban már működik, de valaki most még féken tartja."

Hiszen amikor az antikrisztus megjelenik, a Mindenható fölé fogja helyezni magát, ezzel megtéve azt amit még soha senki nem tett. Ahogy írva van a 2Thessz 2,4-ben:

"Ő az, (az antikrisztus)aki szembeszáll majd mindennel, és mindenkivel amit, vagy akit „Isten”-nek neveznek, és imádnak az emberek. Saját magát mindezek fölé akarja emelni, egészen addig, hogy a saját trónját Isten templomába* helyezi, és azt mondja, hogy ő maga az Isten."

De ne feledjük el, hogy minden hatalom felűről adatik...

A végére pedig ugyanazt a részt amit Te beollóztál, én is bemásolom ide egy modernebb fordításban, amelyből jobban érthető sz egész. Íme:

2Kérünk, hogy ne féljetek, se ne zavarodjatok össze, ha azt mondja valaki, hogy az Úr Napja már itt is van! Mert vannak, akik ezt állítják, és bizonyos szellemek üzenetére, vagy tanításokra hivatkoznak. Még az is lehet, hogy olyan hamis levelet mutatnak nektek, amelyről azt állítják, hogy mi írtuk.

3Semmiképpen ne engedjétek, hogy valaki becsapjon benneteket! Mert mielőtt az Úr Napja eljönne, még más

dolgoknak is meg kell történniük. Előbb az Istentől való elfordulás ideje következik, és megjelenik a Bűn Embere, aki pusztulásra van ítélve.*

4Ő az, aki szembeszáll majd mindennel, és mindenkivel amit, vagy akit „Isten”-nek neveznek, és imádnak az emberek. Saját magát mindezek fölé akarja emelni, egészen addig, hogy a saját trónját Isten templomába* helyezi, és azt mondja, hogy ő maga az Isten.

5Nem emlékeztek, hányszor beszéltem erről, amikor nálatok voltam?

6Azt is tudjátok, mi tartja vissza most még a Bűn Emberét, hogy csak akkor fog

megjelenni, amikor annak eljön az ideje.

7Igaz ugyan, hogy a törvénytelenség ereje titokban már működik, de valaki most még féken tartja. Amikor majd

ezt félreteszik az útból, akkor fog megjelenni a Bűn Embere.

8Őt azonban az Úr Jézus a leheletével meg fogja ölni, és megjelenésének ragyogó dicsőségével

teljesen el fogja pusztítani.

9A Bűn Emberének megjelenése a Sátán* munkájának eredménye lesz. Ennek az embernek a működését nagy erők, hamis jelek és csodák* fogják kísérni.

10Mindenféle gonosz trükkel igyekszik becsapni azokat, akik a pusztulás felé haladnak, mert visszautasították az igazságot. Pedig, ha szerették volna, megmenekülhettek volna.

11Mivel azonban nem az igazságot szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot.

12Mindez pedig azért történik, hogy akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban lelték örömüket, ítélet alá kerüljenek. Isten kiválasztott