Aki "normális" életet él, az pokolra kerül?

Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: „Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [Vö. Mt 25,31--46.] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor -- saját szabad választásunk révén -- tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”.

Jézus gyakran beszél az „olthatatlan tüzű” „gehennáról”, [Vö. Mt 5,22.29; 13,42.50; Mk 9,43--48.] amely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasították a hitet és a megtérést, és ahol a lélek és a test együtt veszhet el. [Vö. Mt 10,28.] Jézus súlyos szavakkal hirdeti: „az Emberfia elküldi majd angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik őket” (Mt 13,41--42), és Ő fogja kihirdetni a kárhoztató ítéletet: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre!” (Mt 25,41).

„A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt” (Mt 7,13--14)

A halálos bűn, miként maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége. Magával hozza a szeretet elvesztését és a megszentelő kegyelemtől, azaz a kegyelmi állapottól való megfosztottságot. Ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, kizár Isten országából és a pokol örök halálát okozza, mivel szabadságunknak hatalmában áll végső, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal -- jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e --, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.

a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.

Kulcsmondat!

A kérdésedre egy másik kérdés adja meg a választ:

Júdás a pokolba került?

Ha ugyanis Isten célja Jézus halála, majd feltámadása, akkor Júdás csupán isten akaratát teljesíti. Akkor viszont a mennyországban a helye. (persze amennyiben feltételezzük ezek létét...)

Nos, a mai kor embere bizonyára nem ok nélkül olyan amilyen. Ha ez Isten kedve ellen való volna, nyilván tenne ellene, mint ahogy erre a Biblia hoz is példákat. (---> özönvíz..)

Tehát, ha feltételezzük a pokol és a mennyország létét, akkor azt kell mondjuk, amíg Istennek (és nem az EGYHÁZNAK!!!) tetsző dolgot teszünk addig nem kerülünk a pokolra.

18:33 Komolyan ezt nem tudni... Hát Chuck Norris! :D

Amúgy én a poklot úgy képzelem mint a dragon ballban... ilyen kék kis ogrék irányítgatnak és a legjobb harcosok felkerülnek ahhoz a rocker tatához edzeni :D. Vagyis aki normális életet él az új életet kap a aki kisebb bűnöket követett el azt berakják a mosógépbe majd ő is új életet kap, aki pedig nagyon rossz volt az pedig megy a pokolba a nagy ogrékhoz akik "HELL"-es pólót viselnek. :P