Hogy van ez a bűnnel, megbánással, vezekéssel?

Nem a böjt, hamu, zsákruha miatt bocsátott meg Isten az embereknek, hanem azért mert megbánták a bűneiket, és bocsánatot kértek, megalázkodtak Isten előtt. A fenti dolgok a bűnbánat külső jelei voltak. Egyébként megnéztem, a "sanyargassátok" helyett az eredeti szövegben "alázkodjatok meg" van.

Csak egy példával: valakitől bocsánatot szeretnék kérni. Ha odamegyek hozzá, és azt mondom, hogy "bocsánatot szeretnék kérni ...-ért", az már egy teljes értékű bocsánatkérés. De ez nem zárja ki, hogy a szándékom "komolyságát" esetleg egy szál virággal vagy valami mással is kifejezzem. Azonban ha ez utóbbi nincs, attól az még ugyanolyan értékű, komolyságú bocsánatkérés.

Ugyanakkor olyat nem csinálunk, hogy "szeretnék tőled bocsánatot kérni, és ezért adakozok valakinek/jót teszek valakinek/elkezdem ütlegelni a hátamat egy korbáccsal" (tudom ez utóbbi ma már túlzás, de voltak ilyen korok). Teljesen normális lenne, hogy a másik minimum furcsán néz rád. Egy személy ellen elkövetett bűnt nem tesz semmissé egy másikkal szembeni jó cselekedet. A bűn eltörlésére egyetlen módunk van: megalázkodni Isten előtt, bűnbocsánatot kérni tőle, és kérni, hogy Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel ne emlékezzen meg róla, hiszen ő már eltörölte.

@ "ma 13:38"

Úgy látom, hogy igencsak összekeverjük a bűnbánó szívet a vezekléssel. Mintha nem igazán lenne világos...

Isten szemében kedves az, hogy megszaggatjuk előtte a szívünket, és megtérünk hozzá.

Ami te írsz kedves válaszoló, az a bűnbánó szívre és a megtérés fontosságára utal (jó példa erre a Joel 2/12-13)

A bűnbánó szív az ami valóban kedves Isten előtt, és az ilyen szív az, amelyik Istenhez tér.

Az Apcsel 2/22- Igeszakaszban Péter szembesíti az izraelita férfiakat azzal, hogy lássák be végre, ki volt az, akit ők keresztre feszítettek.

A 37. igeszakaszban ezek az emberek bűnbánatra jutottak szívükben, de Péter nem mondott ezután se olyat, hogy vezekléssel sanyargassák magukat, hanem világosan azt mondta, hogy "térjetek meg és keresztelkedjetek meg..."

Vagyis bűnbánó szív + Jézus befogadása a szívbe (megtéréssel és vízkeresztséggel is (ha nem történt még meg) - ez a SzentÍrás üzenete).

"Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek... Apcsel 3/19.

Nincs szó vezeklésről, csupán annyi, hogy bűnbánó szívvel menjünk az Úr elé, és Ő eltörli azokat. De ez csakis a Krisztusi engesztelő áldozatba való hittel együtt lehetséges, amit meg kell vallani.

Azt hogy te a zsidókkal kapcsolatban azt olvastad, hogy vezekléssel fejezik ki a hitüket, az meglehet. De ők - kevés kivételtől eltekintve - nem Messiásként tekintenek Jézusra, hanem csak prófétaként.

Az ő cselekedeteik számunkra nem követendőek.

Egyébként pedig a böjtölés célja nem az, hogy a bűneink meg legyenek bocsájtva. Teljesen másról szól. Érdemes elolvasni Derek Prince: "a böjt" c. könyvét. A SzentÍrást alapul vevő, nagyon hasznos könyv.

@ "ma 16:02"

Rendkívül szemléletes példa, és teljesen igaz. Pontosan erről van szó.

A bűnbánó szív az, ami kedves Isten előtt, de az ember hit által, és nem cselekedetekből igazul meg.

Pál ezt hirdette, és ezzel foglalkozik a Róma 4. részében:

"Ellenben annak, aki NEM MUNKÁLKODIK, HANEM HISZ abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul"

Az, hogy "nem munkálkodik", az azt jelenti, hogy nem cselekedetek által akarja a bűnbánatot elérni, vagyis nem kiérdemelni akarja a bűnbocsánatot, hanem Krisztusra néz, és az Ő engesztelő áldozatába (a Vérébe) veti hitét és bizodalmát. És az "Ő hite tulajdoníttatik igazságul".

Ha vétkeztél, bánd meg teljes szívedből, könyörögj megbocsátásért az Úrhoz. Próbáld meg jóvátenni, és ha embereket is megsértettél, tőlük is kérj bocsánatot.

Ha katolikus vagy, mindezek után menj el gyónni.

A vezeklés, böjt az Ószövetségben volt fontos. Ma inkább a lelked és tested javítására, erősítésére, ezáltal a későbbi bűnök megelőzésére, és nem a meglévők kiengesztelésére szükséges. A vezeklés azonban ne csapjon át önsanyargatásba, hiszen böjtölni szabad, éhezni nem.