Hogy van ez a bűnnel, megbánással, vezekéssel?

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő; megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1 János 1:9)

A Biblia nem írja, hogy vezekelni kell. Tovább kell lépni, és törekedni, hogy ne kövessük el újra. Ehhez lehet kérni erőt Istentől. A vezeklés fölösleges önsanyargatás, és nem pedig "jó pont" Istennél.

A bűnök miatt vezekelni kell, ez igaz. Persze ennek a módja változó. Már az is egy vezeklés, ha rájössz, hogy hibáztál és lelkiismeret-furdalásod van. Régen, még a középkorban nyilvános vezekléseket tartottak böjt idején az emberek, ténylegesen sanyargatták magukat, de ma már nincs ilyen. Akkor más volt a kultúra, illetve a társadalom, illetve az emberek látásmódja.

Nyilván lelkiekben nagyobb bűnnél jobban fáj, ha rájössz, ha hibáztál, mint egy kisebbnél.

A bűn, megbánás, vezeklés egységéből viszont kimaradt egy nagyon fontos rész még: a jóvátétel. Ami valamilyen szinten rokon a vezekléssel. Ha elloptad a dinnyét, megbántad, akkor vissza is kell térítened. Ez így a tisztességes.

Nagyon fájdalmas dolog a bűnök valódi megbánása. Elég büntetés az, amikor tudatába kerülsz például a következménnyel. Hogy kit hogyan ért kár vagy fájdalom azért, mert te tettél magasról arra, hogy a Biblia mit ír.

És benned marad mindig, szinte éget és csak reményed van, hogy valaha jóvá teszed. Borzalmas.

Nem, a SzentÍrásban egyáltalán nincs szó arról, hogy bármiért is vezekelned kéne. Sőt, a vezeklés éppenhogy ellentétes annak tartalmával, mert az engesztelő áldozatot nem úgy állítja be, ahogy az a SzentÍrásban meg van írva.

"Mert NEM oly főpapunk van, aki NE TUDNA megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkisértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, ALKALMAS IDŐBEN való segítségül" (Zsidó 4/15-16)

A SzentÍrás azt mondja, hogy Krisztus képes teljes mértékben átérezni a bűneinket, mivel ő maga mindezekben megkísértetett. Bátran bízzunk ezért Istenben, mert tökéletes áldozata révén kegyelmet nyerünk az Atyától. Az alkalmas idő pedig MOST van (vagyis amikor megvallom a bűneimet).

Egyébként végig lehet olvasni nemcsak ezt a részt hanem az egész Róma-levelet. Vagy akár a teljes Újszövetséget. Soha semmilyen utalás nincs arra vonatkozóan, hogy neked bármiféle jócselekedettel kéne kiegészíteni a bűnbánatodat.

Sőt! Tehetsz te bármit, böjtölhetsz, jótékonyságot adhatsz rászorulóknak, betegeket ápolhatsz, stb. - semmivel sem tudod jóvá tenni azt, amit elkövettél!!

Csakis Krisztus áldozata révén, bűneiket megvallva, és magunkra kérve az engesztelés tiszta vérét lehetünk igazzá.

Ez a SzentÍrás üzenete.

Továbbá: Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől (1.János 1/7b)

"Ha megvalljuk a bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." 1.János 1/9

NEM AZ VAN benne, hogy vezekelj, hanem az, hogy Krisztus, aki hű és igaz, megbocsát neked - ha megvallod a bűneidet.

"Ha valaki vétkezik, van Szószólónk (vagyis közbenjárónk) az Atyánál, az Igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért.." (1.János 2/1b, 2/2a)

Ismét mondom: a vezeklés semmilyen szövegkörnyezetben, és semmilyen formában nem szerepel a SzentÍrással, sőt azzal ellentétes. Itt ugyanis az szerepel, hogy Krisztus mindenkor megbocsáthat azoknak, akik mevallják a bűneiket, és magukra kérik - természetesen mevallással - Krisztus Vérét.

-------------------

@ Ozmium42

Figyelj, az Ószövetség idején - vagyis Krisztus születése előtt - az engesztelés még nem történt meg. Nem is volt közbenjáró érettünk (aki ugyebár a Krisztus).

Így pl. a Mózesi törvény szerint 2 gerlice vagy 2 galambfióka kellett, az egyik égő áldozatul, a másik bűnért való áldozatul, és ez szerzett engesztelést (Lásd: 3Mózes 12/7-8. vesd össze Lukács 2/22-24).

Mária (Jézus anyja) pl. ezt az áldozatot mutatta be: felment a templomba, és bemutatta ezt az áldozatot Mózes törvényének parancsolata szerint. Ennek értelmében Mária tiszta lett.

De a Mózesi áldozat jogosultsága megszűnt, mert a Krisztusi áldozat felváltotta azt: egyszeri, de tökéletes és megismételhetetlen áldozat, mely jobbat beszél mint Ábel vére.

Emiatt nincs szükség arra, hogy bárki is megszaggassa a ruháit, vagy zsákba öltözzön, hamut szórjon a fejére, és - emiatt - böjtöljön.

A böjtölés NEM ERRE való.

Hogyne lenne szó a Bibliában a vezeklésről!

Ahogy Ozmium is leírta, már az Ószövetségben jelen van, a zsidó vallás egyik "rituális szokása" (ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni), hogy még ma is hamut szórnak a fejükre, sőt ilyeneket olvastam, hogy a hithű mélyen vallásos zsidók nem esznek, nem isznak napkeltétől napnyugtáig. 6 böjti időszakot láttam megnevezni egy zsidó vallási honlapon!

"Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak." (Lev 23, 27)

"Nos tehát, -mondja az Úr,- térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, ne pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz..." (Joel 2, 12-13)

De persze mi keresztények már az Újszövetség szerint élünk, de ott is Jézus több evangéliumban is tanít a helyes böjtölésről.