A vallásos élet nem foszt meg bizonyos örömet okozó dolkoktól, eseményektől, élethelyzetektől?

Szia!

"Mutass egy igaz keresztényt és én is

az leszek!

Ezt arra értette,hogy rendkívül nehéz annak lenni?"

Az igaz keresztény nem attól igaz mert soha nem vétkezik, hanem mert hisz Jézus Krisztusban, és Őt követi. Persze a megigazulásnak és a megtérésnek kell legyenek gyümölcsei. Megtéréshez és Istenhez méltó cselekedetek és életvitel. A szándékos vétkezés az már más kategória, az lázadás. De Isten nem haragos azokkal akik szeretik Jézust. A megigazulást Isten Jézus vérébe vetett hit által adja. Aki gyűlöli a világosságot az Jézust és Istent is hazuggá teszi, és akkor miért méltatna egy keresztényt akit lát? Aki hiszi hogy Jézus Isten Fia, aki meghalt érte a kereszten majd feltámadt a halálból, annak igazságot tulajdonít Isten mert befogadta azt! A kegyelem és a megigazulás hit által van.

Én nem azért nem járok féktelen bulikba, nem azért nem piálok, keveredek futó kalandokba stb., mert tiltja a vallásom, hanem azért, mert nem szeretnék. Megtérésem előtt sem tettem ilyesmiket. Mert nem jók.

A parancsolatok nem azért vannak, hogy megfosszanak minket jó dolgoktól, jó élményektől, hanem éppen azért, hogy megóvjanak minket esetleges veszélyektől, hogy nagyobb, teljesebb boldogságban lehessen részünk. A kísértéseknek való ellenállás önuralmat, kitartást és akaraterőt igényel, de legalább fejlődünk, erősödik, csiszolódik a jellemünk.

A drogos is pont ilyen szépen meg tudja magyarázni, hogy amit tesz az nem is annyira jó.

Ugyan, aki képtelen ezek nélkül élni, az hol érti mindezt?

Én nem a vallásos vagy vallásosság kifejezést használnám, inkább a hitet, az Istenbe vetett bizalom kifejezéssel próbálnám kifejteni, mit is jelent hívő embernek lenni.

Valóban, én sem voltam mindig, hívő, sőt..... csupán ezelőtt 5-6 évvel, igaz, egy nagy tragédia kellett hozzá (de hiszem, hogy kellett, mert mindennek van oka és véletlenek nincsenek)ismertem meg Isten jóságát. Eljött erre a bűnbe esett Föld nevű bolygóra, hogy fáradságos munkát végezzen földi apja mellett, majd felnőttként sem volt hol lehajtania a fejét, egyedül volt, sokszor magányos, fájdalmak férfia. De tudjuk, nem csupán ezért jött, hanem főként azért, hogy vérével, kínszenvedéseivel lemossa bűnünket, és így megváltson minket az örök haláltól - felfoghatatlan, miért szeret bennünket ennyire. Minden embert hív Lelke által, hiszen azt szeretné, ha minden ember üdvözülne. Szóval néha úgy emlékszem vissza a régi, a meg ne tért előtti életemre, hogy tetszett nekem, akkor tetszett, jól is éreztem sokszor magam a hülye bulikban, a Szentírás szerinti bűnök elkövetésekor is - ma borzadva gondolok vissza rá, mert megismertem a Bibliából és egyéb könyvekből Jézus szent életét, mellyel példát mutatott, hogy Vele, de csakis Vele mi is lehetünk Hozzá hasonlóak. Nemsokára eljön másodszor dicsőségben az ég felhőiben, hogy magához vegye először a meghalt igazakat, aztán, az élő igazakat, akik élnek, akik megmaradtak, elragadja magával, és azt mondja: "Jertek én Atyámnak áldottai és örököljétek ezt az országot, mely számotokra készíttetett e világ alapjainak lerakása előtt". Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szive meg sem gondolt, amit az Isten készített az Őt szeretőknek". Nem tudjuk felfogni, ezért nem írja le Isten. Viszont valóban keskeny út vezet oda, de én úgy gondolom, hogy azzal lenni egy örökkévalóságon át, aki életét adta személy szerint értem is, és nagyon szeretné, ha én is ott lennék, ezért érdemes itt e Földön az egyre növekvő nyomorúságban kitartani. A napokban olvastam, milyen volt Jézus szenvedése, keresztrefeszítése és annak következményei orvosi szempontból - valami borzalmas volt. Ha esetleg valakinek kell, elküldöm - ezt vállalta értünk - nekünk csak el kéne fogadnunk ezt, két út van csak, vagy igent mondok Jézusnak vagy nemet. "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítségek a ti sziveteket".....