A gyóntatópap rákérdez részletekre, hogy mit csináltunk a barátnőmmel?

Részleteket nem kérdez, sőt illetlenség is lenne ilyesmivel traktálni a gyóntatót.Azt megkérdezheti - ha a gyónó nem mondja önként, hiszen a lelki tükör szerint meg kell mondani, - hogy egyszer, vagy többször történt.

- Gyónni nem "kell".Az olyan gyónás ami "kell" alapon történik nem ér semmit.A gyónás tulajdonképpen a bűnbocsánat szentsége, a szentségek egyikét sem szabad kényszeríteni.Fel lehet fogni úgy is mint egy lelki vezetést. Az Egyesült Államokban - alapvetően protestáns ország, ahol nincs gyónás - majdnem mindenkinek saját pszichiátere van, itt ez egy fajta gyónási pótlék.

- A gyónáshoz tartozik, hogy a gyónó bánja meg az elkövetett bűnt. Ha nem bánja meg inkább el se menjen gyónni, mert érvénytelen lesz.

- A gyóntatóatya nem foglalkozik más "nemi életével"."Csak" a hozzáfordulók lelki életével. Azért atya (lelkiatya).

- Az elégtételadás (penitencia) bármi lehet, egy ima, elmélkedés Szentírásolvasás stb.Erre nincsenek "előírások".

"konkrétan mit, mikor, milyen pózban, mennyire élvezte hányszor"

hát ha ilyeneket kérdez, akkor perverz, és veri a f***t a gyóntatószék másik felében.

már bocs, de tényleg.

Szerintem a pap nem fog ilyen konkrétumokra rákérdezni.

Most akkor a barátnőd megbánta? És többet nem csinálja Veled? Vagy igen, és havonta elmegy meggyónni? A gyónáshoz nem tartozik hozzá, hogy a jövőben elkerüljük a megbánt bűnt? Vagy hogy van ez?

Mondjuk attól függetlenül tetszik a dolog, olyan dekadens. Mint amikor én egyik exemmel egy (több...) kiadós dugás után másnap reggel templomba mentem :D:D:D

Ha van Isten, szerintem azért nem haragszik, mert valakivel, akivel szeretitek egymást, keresitek a gyönyört. A bűn fogalmának jelentős részét az emberek találták ki.

Nem az a dolga, hogy ilyenekre rákérdezzen :-)

Ha rákérdez, akkor meg perverz...

Kérem szépen nem a papot hibáztatni, amiért valaki gyónni megy. A gyónás a bűnbánat szentsége, és nem kötelező. Istennek mondod el a bűneidet, és nem a papnak, a pap pedig nem élvezkedik a másik lekiismereti problémáin.

Talán képtelenségnek hangzik, de iszonyatosan megterhelő feladat ez egy papnak, a hivatása legnehezebb része.

Nem az Egyház utasít, hogy mondd el egy idegen embernek, hanem te teszed, szabad akaratodból, ha úgy érzed, meg kell tenned, de nem az idegen ember kedvéért fogsz így érezni, hanem mert azt gondolod, esetleg megbántottad az Istent. Az Istent pedig nem a te örömöd (élvezeted) bántja meg, hanem az elkötelezettséged hiánya, amit Isten előtt eddig még nem vállaltatok egymás iránt. A mulasztásotokat most az esküvővel pótoljátok. A mulasztást NEM egy Miatyánk vagy Üdvözlégy teszi jóvá, mint elégtétel, hanem a letett fogadalom.

Szerintem is szent két ember szerelme, és az Isten akarata, hogy a két összeillő ember egymásra találjon.

Gondolj mindig arra, hogy az Isten a ti javatokat akarja, nem tesz nektek keresztbe, és nem Ő támaszt akadályokat. A pap sem akar ártani.