Ti mit tennétek, ha a gyerekekre "idegen" vallási dolgokat, nézeteket "kényszerítene? "

Ti tényleg nem vagytok komplettek:D Le kellene ülni a szülőkkel és megbeszélni, hogy hagyjátok a vallás témát, itt a gyerekekről lenne szó, azt hiszem van más téma is a világon. Hagy játsszanak, a vallást meg tegyék félre akkorra, amikor nincs ott kívülálló.

Nekem adventista barátnőm volt kiskoromban, átküldtek minket egy külön szobába, nagyon szépen elcvoltunk, soha nem szóltak be a szülei.

Mondd meg a szülőknek, majd a fiad esetleg később, ha úgy gondolja, vallásos lesz, ne célozgass, konkrétan mondd el.

Bocsánat, nem olvastam végig a kérdésedre írt válaszokat, csak magára a kérdésre szeretnék válaszolni.

Ahogy én látom, nem "kényszerítik" a gyerekedet egyáltalán, hogy legyen ő is vallásos. Az, hogy beszélnek neki a hitükről, nem kényszerítés, hacsak nem konkrétan azt mondják, hogy "kisfiam, pokolra fogsz jutni, ha nem hiszel, úgyhogy térj meg, ha mondom!" Ha náluk szokás az asztalnál imádkozni, evidens, hogy a te gyereked is részt vesz benne - a vendégnek kell alkalmazkodni (persze ha nagyon nem akarna, akkor biztos megengednék neki, hogy kihagyja).

Nekem kicsit úgy tűnik, mintha óvni akarnád őt a vallástól - zavarna, ha a későbbiekben mégiscsak "megtérne"?

Ha nem fogékony rá akkor nem lesz vallásos. Ha meg fogékony úgyis vallásos lesz. Ha nem akarja, hogy a vallásukról beszéljenek neki akkor mondja meg ő kerek perec. Ha meg nem zavarja akkor beszéljenek neki.

Azért beszélnek neki a vallásukról, amiért én is szoktam az ismerőseimnek: egyrészt hogy ne azt higgyék a katolikusokról amit a tv-ben hallanak hanem tudják meg az igazságot. Másrészt mert a hitem szerint nekik jobb ha megtérnek. Persze ha megmondanák hogy ne beszéljek erről akkor nem beszélnék, ha érzem hogy nem figyelnek vagy vmi akkor témát váltok.

Az más ha szekta tagjai. Akkor nem úgy beszélnek vele mint én szoktam hanem rosszul. Akkor inkább jöjjön a gyerek hozzátok ha meg ez nem tetszik a szüleinek akkor ne találkozzanak.

Kedves kérdező!

Szerintem eltúlzod a dolgokat! A fiad sok mindent tanult, ezzel! Meg tanul alkalmazkodni!

Az életben sok olyan helyzetbe fog kerülni amikor valami nem tetszik neki, de még is hallgatnia kell...

Pl ez is az! Ezzel ezt fogja most megtanulni.

Én zsidó vallású vagyok még is volt az iskolában egy barátnőm akinek hittanra kellett járnia, és én is sokszor beültem vele, és végig hallgattam szépen, és legalább kitudtam alakítani egy véleményt. Szerintem olyan hülyeség tiltani őket egymástól, meg nem átengedni....

Ha barátok akarnak lenni úgy is akkor titokba fognak találkozni!!! Ne légy ilyen, engedd, hogy a fiadnak legyen egy igaz barátja! És igen az előttem szólónak is igaza van! Örülj hogy ilyen problémád van, és nem egy drogos család gyermeklétöl kell tartanod!!

20 hónapos Fiúcska Mamája

Én a megtérésem előtt utáltam, amikor nekem az emberek hitről, vallásról beszéltek, úgy éreztem, rám akarják kényszeríteni. (Van egy ilyen természetes "hárítás" a nem hívőkben.)

Azóta megértettem, hogy ez annyira természetes része az életüknek, mint az, hogy mi volt aznap az iskolában. Ma már én is előhozom egy spontán beszélgetésben, pedig Isten látja lelkemet, senkire nem akarom (és nem is tudnám) ráerőltetni a hitemet. Tiszteletben tartom mások véleményét, szabad akaratát, de nekem Isten része az életemnek, ezért teljesen természetes, hogy beszélek róla. Aki hallgatja, az majd eldönti, hogy neki mit jelent.

A család szokásai pedig: gondolom, az mindenki számára természetes, hogy ha egy családnál szokás levenni a cipőnket, mielőtt bemegyünk a szobába, akkor levesszük a cipőnket. Hát így kell venni az evés előtti imádkozást is...