Ti mit tennétek, ha a gyerekekre "idegen" vallási dolgokat, nézeteket "kényszerítene? "
Első vagyok.
Hogy mit tennék?
Hagynám a gyerekre a dolgot.Úgyis kinövi , a gyerekeknél minden 3 napig tart.
Most képzeljük el a helyzetet fordítva: a vallásos család aggódik, mert a kisfiuk nem vallásos barátot választott magának, és nem szeretnék, ha a gyerek sok időt töltene a másik családnál, mert attól félnek, rosszat tanul ott. Még a gondolat is felháborító, igaz? Rögtön jönne mindenki, hogy ezek a bigott vallásosok nem engedik a gyereküknek, hogy megismerjen más életfelfogásokat.
Mi hívő család vagyunk, de egyáltalán nem fog zavarni, ha a gyerekeim később majd nem hívő gyerekekkel is barátkozni fognak. Elvárom viszont, hogy ez fordítva is működjön. Ha mi imádkozni szoktunk kaja előtt, nem fogjuk ezt azért abbahagyni, mert másnak nem tetszik, ugyanakkor természetesen nem is várjuk el, hogy ha vendégségbe megyünk, a vendéglátóink is imádkozzanak. Ha pedig a gyereket érdekli ez a téma, hadd beszélgessenek róla. Még előtte áll a kamaszkor, sokat fog még változni.
Persze ha nem akar menni, az más dolog, ne menjen, de - ne haragudj - nekem kicsit úgy tűnik, mintha Te is abba az irányba terelnéd, hogy ne akarjon. Persze szíved joga, Ti nevelitek, Ti döntitek el, milyen külső hatásokat engedtek be az életébe, ez csak személyes vélemény volt, ha már kérdezted.
Én sem a hívők táborát erősítem, viszont engem nem aggasztana a dolog addig, amíg a fiamat nem zavarja.
Ha esetleg a fiad elkezd hinni, akkor sincs semmi baj, hiszen ha fogékony a hitre, akkor előbb utóbb úgyis bekövetkezik. Ebben az esetben megadnék minden lehetőséget, hogy jobban megismerje a hitet, esetleg gyakorolhassa, ha neki úgy tetszik.
Persze mindezt úgy, hogy megtanítanám neki, hogy tartsa tiszteletben azt, ha valaki nem hisz.
Szerintem az lenne irtó nagy baj, ha ellened akarnák fordítani a fiad.
Ha pedig a gyermeked számára ez terhet jelent, akkor ő lesz az, aki egyre ritkábban fog átmenni.
Tényleg nem akarom, hogy átmenjen, mert látom rajta, hogy zavarja, hogy a vallásról beszélnek neki és arról, hogy majd egyszer ő is megérti, hogy az a helyes. 10 éves. Van önálló akarata. Ha majd egyszer érdeklődni fog a vallás iránt, akkor nem leszek ellene. Van olyan barátom aki hisz istenben. Remekül kijövünk.
Nem várom el, hogy ne éljék meg a saját hitüket. Ha akarnak imádkozzanak. Mint írtam a fiam is összekulcsolta a kezét, mert nem akart kilógni. Egyedül imát nem mondott, amikor kérték. Ezt pedig nem várhatják el tőlük.
Azt pedig nem értem miért kellene hogy ők is aggódjanak amiatt, hogy mit lát itt a gyerek. Elárulom semmi rosszat. Ha 10 éves gyerekek együtt játszanak akkor abban semmi köze nincs a vallásnak.
Egyetértek az előttem szóló 4-es válaszolóval, kb. én is így látom.
Annyit fűznék még hozzá, hogy az sokkal rosszabb lenne, ha valami zűrös családba járná át a gyerek, ahol a szülők nyíltan veszekednek, esetleg alkoholisták, mert ilyen is van bőven. Persze, nem írtad, hogy milyen vallású az a család, mert ha tényleg valami szélsőséges nézeteket valló valamit hisznek, akkor valóban elgondolkoztató, hogy nem ártalmas-e, de a leírásból nekem nem ez jött le.
Amúgy a mi családunk is vallásos, mi imádkozunk evés előtt, nincs ebben semmi megvetni való. Nálunk ez a szokás, ha máshol vagyunk vendégségben, akkor meg ahhoz alkalmazkodunk. A vallás nem szégyellnivaló dolog.
Ha meg a gyereked később vallásos lesz, akkor meg nem tilthatod meg neki, ugyanúgy joga van hozzá, mint neked nem hívőnek lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!