Ha tiszta szivből megbántam a büneim, megbocsát Isten?

Szerintem a gyónásra meg a penitenciákra ill egyéb külsőségekren isten nem figyel.

Az őszinte, szívből jövő bűnbánatra viszont igen.

Azért nem árt jóvá is tenni a hibádat, ha van rá mód.

Sajnos néhányan nincsenek tisztában a gyónás lépéseivel az ateisták közül, ezért elmondom hogy működik a dolog.

-elmondod mit vétkeztél

-a pap tanácsot ad neked és általában penitenciaként azt adja, hogy hozd rendbe a dolgot (Miatyánkot és Üdvözlégyet inkább faluhelyen adnak sztem, mert én a piaristáknál tanulok, ahol csak egy írólapot adnak valami történettel és azt kell elolvasni. Sztem nem nagy dolog.)

-Elmondasz egy imádságot, ami nagyjából így szól:

,,Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jóistent megbántottam. Erősen fogadom, hogy a bűnt, valamint a bűnre vezető alkalmat kerülöm."

Benne van, hogy

>megbántam

>megfogadom, hogy kerülöm a kísértést

>megfogadom, hogy a bűnt is kerülöm, tehát többet nem vétkezem

Ergo: a gyónás nem olyan, mint egy sárbirkózás után a mosógép, hogy mosás után egyből rohansz vissza hemperegni a sárba. Aki tényleg megbánta bűnét az nem fogja a gyónás után folytatni azt. Minden gyónás után valóban új életet kezdesz.

A penitenciára pedig nem Istennek, hanem neked van szükséged.

Nem tudom ateisták mért szólnak hozzá vallási kérdésekhez!

Csak nem anti-téritési szándékkal? Rosszabbak, mint a Jehovások.

A keresztény tanítás szerint: igen, megbocsájt.

De ebben nincs semmi különös, mert pl. én is megbocsájtok, pedig Istennél esendőbb, rosszabb vagyok.

Hát nem válaszoltam elég világosan? (a 11:17-es vagyok)

Az igaz keresztény nem csak megbánja és bocsánatot kér Istentől, hanem felelősséget vállal tetteiért.

Mondok egy példát:

Ha például te (úgy értem bárki, de hatásosabb az E/2) megöltél valakit, de megbánod és elmész a paphoz gyónni, akkor ő nem azt fogja mondani neked, hogy ejnye-bejnye, mondj el 2 millió miatyánkot meg 10 rózsafűzért imádkozz végig és ne tegyél többet ilyet. Ilyen helyzetben azt fogja mondani, hogy menj el a rendőrségre és add fel magad és bánd meg, amit tettél. Többet ne vétkezz!

A keresztények tisztában vannak vele, hogy bűneik hatással vannak másokra. És az igaz keresztények felelősen viselkednek.

Emberiességünk miatt követünk el bűnöket és nem azért, mert aztán úgy is meggyónhatjuk, azt le van tudva néhány imával. Minden igaz keresztény a tökéletes tisztaságra törekszik, de egyedül Isten a tökéletes.

Hát azért nem jó, ha hozzászóltok, mert saját vallásotok szerint sincs hozzá közötök.

Másrészt általában rossz indulattal szóltok hozzá.

Harmadszor pedig logikátlan is egy olyan lényt minősíteni aki nem is létezik.

Én nem tudom, hogy van-e isten, épp ezért nem állítom, hogy van. Te szintén nem tudod, hogy van, vagy nincs, mégis határozottan kijelentesz. Én az ilyen embert bugrisnak tartom.

Nem. Nem akarlak sértegetni, csak nem fér a fejembe, hogy a nem tudás miért bátorít valakit arra, hogy a témában kategórikus kijelentést tegyen, hacsak az nem, hogy erőszakosan terjeszd a saját vallásodat (ateizmus).

Ha megkérdőjelezed a kérdés egyik részét (Isten létét), akkor a válaszodnak semmi értelme.

Különben pedig a " tiszta szivből megbántam"-ból hogy következik az, hogy a bűnéért a vétkes nem vállalja a felelősséget?

Ez pontosan a saját hibáját (fel)beismerő, felelősségteljes, lelkiismeretes emberről szól.

Legalább a kérdést tudnád értelmezni, hisz nem olyan bonyolult az, csak persze a fanatikus hited megakadályoz ebben.

Bírom ezeket az ateistákat ( ezzel a megszólítással nem minősíteni akarlak benneteket ), akik persze "tudják" (honnan?), hogy nincs isten, bűntelenek, és kioktatják a hívőket, hogy nem kell hibázni és akkor nincs mit megbánni.

Mert persze ti soha sem hibáztok, nem követtek el kisebb-nagyobb bűnöket, ezért nincs is mit megbánnotok. Ez rendben is van, hisz tökéletesek vagytok. De azért legalább próbáljátok megérteni azt, esendőbb nálatok, akiben kételyek merülnek fel. És a kérdésre próbáljatok válaszolni, ahelyett, hogy minden kérdést oda futtattok ki, hogy nincs isten.

Einsteintől kezdve 100, 1000 számra lehetne sorolni a híres gondolkodókat akik nem merték maguknak azt a bátorságot venni, hogy kijelentsék, hogy az anyag elsődlegesebb a szellemnél. Mert az istenhit, vagy nemhit erről szól. A vallások, egyházak tanításai csak részletekben térnek el egymástól.

Természetesen a biblia nem beszél hidrogénről, kvantumfizikáról, evolúcióról ( ki értette volna meg ezt akkor, amelyik kor emberének címezték ?), de nem is ez a mondanivalója. A lényege ma is érvényes, és az is marad. És ez benne a csodálatos. És indokolja, hogy emberek ennek figyelembevételével alakítsák ki világnézetüket.

Aki ezeket az embereket tudatlannak nevezi, az önmagát minősíti.