Miért teremtette Isten az embert?
Mi az isteni célja az ember létének? Ha fejlődünk a földi életben, mi felé haladhatunk? Mi az értelme az élet megpróbáltatásainak? Hova követjük Krisztust?
Kinek mi a véleménye erről?
Isten, ahogy ma gondolnak rá legtöbben nem hinném, hogy létezik. Emberi elmével azt képzeljük, hogy van egy hozzánk hasonlóan gondolkodó, az anyagi világot létrehozó, emberi testet teremtő ősz hajú, nagyon okos, nagyon szerető, mindent tudó és irányító bácsi.
Ez egy antropomorfizált Istenkép. Mindig olyan, amilyennek az őt megalkotó emberek értelmi képessége ki tud terjedni.
De valamilyen, nyilván emberi tudattal nem igazán elképzelhető "istentudat" bizonyosan létezik, miért is ne létezhetne.
Abban valószínűleg igaza van a Bibliának, hogy a saját képmására teremtett. Miért teremtene kevesebbet, mint ő maga? Csakhogy nem embert. Hiszen abban a Biblia is egyetért, hogy az ember több, mint a test. Az állítja, van neki lelke is.
Én fordítva mondanám. Vannak tudatok, akik most embernek is hiszik magukat, vagyis teljességük egy részét a fizikai világra fordítják és egy testben is felismerik saját magukat. Egy részükkel emberként ismerik fel magukat. De Isten nem csak ezt a részüket teremtette, hanem sokkal többet. Egy olyan tudatos, mint saját maga, saját maga egy részét. Ő pedig végtelen, korlátlan és határtalan. Azzoz viszont, hogy ne önmagga másolatait teremtse csak, hiszen az rém unalmas lenne, ezért nem adott hozzá semmi mást, csak a végtelen, korlátlan és határtalan létezés lehetőségét. Annak felfedezése, hogy ez mit jelent, már a mi feladatunk. Nekünk kell tapasztalni, önálló élményeket gyüjteni, önnállóan teremteni. Ehhez a fejlődéshez az egyik nagyon jó "helyszín" az anyagi világ. Így hát vagy ő, vagy bárki létrehozott egy tér-idő dimenziót ahol alkalmas anyagi világot lehetett alkotni. Ő, vagy néhány "okos" teremtménye megalkotta bele az anyagi világot a saját fizikai törvényeivel. Az itt fizikai testre koncentráló tudatok meg tudják tapasztalni azt, hogy milyen korlátaik lehetnek, hogy a fizikai testnek milyen határai vannak, de tanulások során megérthetik, hogy minden korlát, csak látszólagos. Úgy tudod felfedezni a saját korlátlanságodat, ha megtanulsz átlépni a korlátokon.
Igen valóban létezik az evolóció, csak nem egészen úgy, ahogyan a materialisták hiszik. A tudat fejlődik és ezért egyre magasabb és magasabb szintű formákat képes felvenni, mássá lényegíti át tudatának fókuszát.
Egyébként egyetlen biológus vagy antropológus sem állítja, hogy az ember a majmoktól származik, hanem azt, hogy egy, a majmokkal közös őstől.
Igen, ha a földön alkalmasak lesznek a körülmények, akkor előfordulhat, hogy a majmokból is értelmes lények lessznek, ha az ő tudatfejlődésük is eljut odáig. De nem emberek, hanem egy, akár az embert is túlszárnyaló értelmes lények. De lehet addigra már a mi tudatunknak sem fog megfelelni az emberi test, lehet addigra kevésbé anyagi, vagy egyáltalán nem anyagi formában létező tudatok leszünk. (már aki eljut odáig :) )
Szép estét!
-Én megkérdezném tőled, hogy te, miért alkotsz? Miért "teremtsz"? :) Nem tudod a választ mint ahogy én sem! Vagy igen?
Esetleg annyit mondhatok, hogy azért mert Isten képmására lettem "kicsiszolva". De hisz akkor ez mindent megmagyaráz,és itt off a kérdés. Nem?
-Kedves első! Ha te azt mondod,hogy én ,hogy lehetek annyira hülye,hogy hiszek egy olyan istenben akit nem látok nem érinthetek meg, akkor én ugyan azt kérdem tőled,hogy TE,hogy lehetsz annyira "vak",hogy nem látod a lényeget?
-Minden evos ateistának azt kellene megértenie, hogy nem a föld a világ "közepe" hanem az ember! Isten megteremtette a földet, az ember SZÁMÁRA azért,hogy azt kihasználja "Szaporodjatok és sokasodjatok,és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá.."(Móz1.1,28)
Egyetlen egy élőlény sem használja ki a földet, csak egyedül az ember, a többi összes szolgál annak. Még az az utolsó fűszál is oxigént ad,hogy az ember élhessen! Akkor miről beszélünk? Ez annyira bizonyított még a tudomány által is,hogy szinte kézzel fogható bizonyíték. Mi kell ennél több kedves barátaim? :)
.És most újra megkérdem; Miért teremtette Isten az embert? Ki tudja! Ez pont olyan,mintha én azt kérdezném, hogy "ismered e az agglegény feleségét?" Nem ismerheted mert annak nincs felesége, mint ahogy erre a kérdésre sincs számunkra válasz.
Valójában a válasz ott van mindannyiunkban, csak kell hagyni,hogy az kiszabaduljon a lebilincselt evolúciós korszakból.
-Ha nem lenne bennem felebaráti szeretet, egy fikarcnyit sem érdekelne,hogy ki mit hisz! De így nem tudom elnézni,hogy felnőtt emberek olyan mesékben hisznek ami az emberből majmot csinál, és ez különbözteti meg az embert az állattól...a törődés.
Hogy miért teremtett Isten? Miért teremtek én?
A létezés alapvető velejárója a teremtés.
Ami nem változik, az előbb-utóbb elhal. Ha már mindint tudsz, ha már te magad vagy a végtelenség, a korlátlanság, akkor megölne az unalom, ha nem lenne valami új, valami megismerésre váró.
Stzerintem Isten, vagy bárki teremt valami újat, ott hagyja, változzon ahogy akar, (szabad akarat), és végtelenül boldoggá teszi az, ha néhány millió év után megint arra jár és benéz és olyat lát, amit ő még sose. Ha mmindent ő csinálna, az megint csak szörnyen unalmas lenne, de az új varázsa újabb örömökhöz, új boldogsághoz juttatja.
Azt is szokták mondani, hogy Isten már annyira megtelt a szeretettel, hogy csak úgy tudta növelni a saját szeretetét, hogy megosztotta másokkal.
Egyetlen ujj is tud csodaszép dallamot játszani a zongorán, de tíz, még szebbet, sőt ha egy másik ember is bekapcsolódik, még változatosabb zenét tudnak alkotni.
Számomra a Szentírások és a józan ész azt üzenik, hogy Istenembriók vagyunk. Isten, a mi tényleges szülőnk, Mennyei Atyánk, lelkünk és szellemünk Atyja.
Istenhez nem lenne méltó, hogy önmagánál kevesebbet teremtsen. Gyermekeket, fejletlen lényeket teremtett, de olyat amelyben isteni lehetőség van a fejlődésre. A cél nyilvánvaló, az eszköz a földi élet (mint egy tanfolyam).
Zsolt. 82:6
"Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan"
Ha sikerül felfognunk az ezzel járó felelősséget és lehetőséget, akkor a földi élet, a társadalom és a világ is megváltozik.
Az előző válaszoló kérdésére:
1. Fejlődést látok személyes életünkben, ahogy gyermekkorunktól kezdve tanulunk, tapasztalunk, bölcsességet nyerünk...
2. Látom a fejlődést a társadalom életében is, hiszen fejlődik minden. Az ókori rabszolgatartó társadalmaktól máig folyamatosan növekszik a személyes szabadság, demokrácia, jogállamiság, tudományok, művészetek, technológia, közlekedés, filozófia...
Én már azzal a tudással tapasztalattal indulok a világ felfedezésének, amelyet szüleim, nagyszüleim már megszereztek és a nevelésem során átadták nekem.
Az én gyermekeim már azt is fogják tudni amit saját magam hozzáteszek ehhez.
Egyre jobban megértjük a szentírásokat, egyre újabb kinyilatkoztatásokat kapunk Istentől, egyre nagyobbak a lehetőségeink, hatóképességben és tudásban is.
Nagy még az út a mindenható és mindentudóságig, de lépésről-lépésre, centiről-centire haladhatunk felé.
Nem tudom hány ezer, vagy hány millió év van még előttünk és nem tudom mi az amit testben és mi az amit lélekben kell elérnünk, de már tudjuk merre felé kell haladnunk.
Kedves #15!
A kérdés nagyon is jogos!
Nézzünk végig az elmúlt 2000 évén az emberiségnek.
Ókori Róma, rabszolgaság, középkor röghözkötött jobbágyság, ma (hát) legalább már elvben felismerjük a szabad ember méltóságát. Már elvben létezik az emberi jogok nyilatkozata. Elvben, minden ember egyenlő. MÉg biztos kell néhány ezer év, de egyszer tényleg megvalósítjuk, remélem.
Gyermekmunka: ipari forradalom Angliája, (napi 14 óra, napfény hiányában angolkór, éhbér,) később jog a az oktatáshoz, gyermekmunka megszüntetése, ma már azért harcolnak egyesek, hogy a Föld távoli pontjain, idegen gyermekeket is megvédhessenek.
Öt ezer éve folyamatos háborúk a világ minden pontján, csak nem volt hírközlés. Ma pillanatnyilag a világ nagy részén béke van, csak minden háborús konliktusról tudunk, ezért többnek érezzük. Ilyen még sosem volt, hogy csak a közelkeleten legyen épp nyílt háború. És 2-3 góc. A legtöbb ország történelmében több volt a háborús korszak, mint a békés.
Vallás: Régen keresztényüldözések, nyilt zsidóüldözés, eretneküldözések, boszorkányégetések, vallásháborúk, öldöklés Jézus nevében. Ma a Föld egy részén már kimondott elv a vallásszabadság. Ha nem is teljes és tökéletes, de legalább van olyan ország, ahol nem ez számít és nem ölik meg a más vallásúakat.
Nők megbecsülése. Régen meglátni, elvinni, magadévá tenni, később megvenni, majd már eljutottunk oda, hogy figyelni rá, legalább az előkelőekért küzdeni, majd keresni a szerelmét, megengedni, hogy legyen tulajdona, majd választójog, és ma már egy-két országban még egyenrangúnak is tekintik.
A fejlődés az egyház életében is nyilvánvaló:
www.jezuskrisztusegyhaza.hu
Kedves kérdező!
Te abban látod a fejlődést, hogy nem vagyunk gyerekek, és nem vagyunk rabszolgák?
Fejlődés az, hogy wc-be hugyozunk, nem a kertbe, tv-ét nézünk és nem a családunkkal törődünk?
Én a fejlődést a lelkiekben látom. Rá kell jönni, hogy a tiszta jóság segít!
A dolgok összefüggenek. A jóság terén is nagyot léptünk előre.
I.
Nem is olyan régen még természetes volt, hogy részeg matrózok botokkal, szórakozásból agyonverték az utolsó mauritiusi dodót is.
Ma már a kék meztelencsiga is védett Magyarországon.
II.
A római Colosseumban még azon szórakoztunk, hogy hogy tépik szét az oroszlánok az embereket.
Ma már a legtöbb civilizált országban nincs is halálbüntetés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!