Van jó és rossz tett?

Szia!

A "rendszer",te magad vagy!A "rendszer" megismerése vezet odáig,hogy a számodra jó és számodra rossz közötti különbséget felfedezd és betartsd a saját játékszabályaidat!

Nekem egyre inkább úgy tűnik,hogy ezeket a szabályokat nem kialakítod,hanem kapod!

Lehet ez már megszállottság, de a másodikról nekem a hedge ügyletek jutottak eszembe :D

A második ha jól értem kicsit az eleve elrendeléshez köthető szerinted.

A jó és rossz nem relatív. Egyáltalán nem az.

Az élet célja pedig nem az, hogy kiéld az egód és másokkal azt csinálj amit csak akarsz (vagy amire lehetőséged van).

Az igazi boldogság nem az, hogy extázisban agy nélkül ugrálsz eltakarva a szemed előtt a valóságot.

Ez a világ nem fogadta be a fényt és haldoklóban van.

Az igazi boldogság alapja a szeretet. De ez a világ a fájdalom és a halál világa. A búza és a konkoly együtt nő benne.

Nyugodtan élvezhted a szép, kellemes dolgokat. Nyugodtan leszarhatod a másik embert és azt, hogy minden elmúlik.

Lehet "boldog leszel", lehet vihogni fogsz egész nap. De a pusztulástól, leépüléstől, fájdalomtól te sem menekülhetsz. Megkeményítheted a lelked....De semmit nem old meg.

Ne az egód kiélése legyen a fő célod. Ne minden kipróbálása, minden kísértésnek való engedelmeskedés.

Mert a végén valaki sérül, egyedül fogsz maradni teljesen.

Nem hiszem, hogy kellemes lenne egy olyan világban élni, ahol mindenki egyedül akar lenni, lenézi a másikat, elnyomja a másikat vagy éppen hátba szúrja ahol lehet stb...

"Hagyjam hogy teljesen egyedül legyek, mert akkor már nem lesz rosszabb? "

Én ilyet nem mondtam. Én azt mondtam, hogy ne te létezz, hanem mi! Ne az legyen a célod, hogy boldog legyek, hanem az, hogy boldogunk legyünk. A boldogásghoz viszont szeretet kell. A többi csak mese.

"Mi van ha az egót teljesen kiélem? Ugyanoda jutok?"

Nem tudom, hogy neked mire van szükséged?

Például vannak pedofil emberek, akik élvezik ha gyerekeket csonkítanak szex közben.

Szerinted helyes, ha megvalósítják "önmagukat"?

A legfontosabb dolog, hogy ne árts másoknak! Erre csak akkor vagy képes, ha szereted a másikat.

Bármit megtehetsz, ami másoknak nem árt!

Persze árthatsz másoknak is. Elméletileg azt még senki sem bizonyította be, hogy az életben vissza fogod kapni ugyanazt.

Hogy az ilyen ember lelkében mi történik azt meg csak ő maga tudhatja.

Egy biztos. Halál után számon lesz rajtad kérve a dolog vagy sem. Én remélem felelni fog mindenki.

De ha nincs felelőség én akkor sem kívánok gonosz, egoista, állattá változni.

Igen, lehet menetgetőzni hogy szegény xy beteg volt...Ha nem tudatos, az tényleg enyhítő lehet.

De azért, mert undorító a világ és az emberek, legyek én is undorító?

Én a kersztény Istenben hiszek. Mindenkinek szabad akarata van, de a tetteknek következménye lesz.

Fogd fel az életet úgy, mint egy lecke vagy úgy, mint egy próba. Aki alkalamtlan arra, hogy ne pusztítson, gonoszkodjon, az a halál után nem lehet Istennel.

Nem tudom, hogy mire gondolsz pontosan. Ha arra, hogy létezik egy erő a világban, a vonzás törénye, szerintem nem.

De nyílván amikor emberek egymásról véleményt alkotnak, az szubjektív módon történik. Tehát végülis te az alapján alkotsz véleményt másokról, aki vagy. És az alapján ítélsz is.

Sokan mondják, hogy a hit hallásból van. Szerintem ezt fogadd meg! A másik pedig amit már valaki írt. Ismered meg önamgad!

"in the end, it doesn't even matter" :).

Végül is, mondhatjuk azt, hogy "tökmindegy", hogy mit csinálsz az életedben, mert végül úgy is meghalsz. De ez egy szimpla ""adat"", tehát nekem mindegy, hogy te mit csinálsz, mert nem ismerlek. Megszülettél, meghalsz, kész.

Az élet nem a "start-ról" (születés) és a "cél"-ről szól, hanem a kettő közötti távolságról. De ez sem teljesen igaz, mert ha azt mondod, a halál a "cél" akkor gond van. (ez a gond néha megérthető). A cél az, hogy a távolságot boldogan tedd meg. Lesz, amikor fáj, lesz amikor NAGYON fáj, de mindig arra kell gondolni, hogy élni akarok, mert van miért. Ebben az útban viszont vannak korszakok, különböző mentalitással. A "rendszert" én azért nem szeretem, mert monotonná teszi az életet, kiöli az izgalmat. Mindig azt jó csinálni, amihez kedved van. Ezért utálom pl. a "mi legyen az ebéd szombaton? kérdést mondjuk. Mert én most (kedden) eldöntöm, hogy legyen paprikás krumpli, de szombaton meg megkívánom a sült csirkét. Ezt nem tudtam előre kiszámítani, ez van. A spontán dolgokat szeretem, tehát amihez kedvem van, azt csinálom. Csak ugye ezt rendszerezni kell. A legjobb mondjuk az ha nem is foglalkozol olyasmivel, hogy éppen most mit kéne csinálnod, hogy neked jó legyen (nem félreérteni :)). Azt csináld amihez kedved van, ne vesztegesd az időt (persze dolgozni/suliba járni kell, a kötelességek kivételek. De abba sem szabad "belezombulni"). A "sors" Te magad vagy.

Ebben az eszmecserében mindenki úgy képzeli, hogy az ember cselekszik a semmiben. Észre sem veszi, hogy még a holt anyag is reagál. Ha fejjel a falnak mész, nagyon fog fájni. A fal visszaüt. Az ember sokszor előbb.

Aszerint élsz, amennyit a környezetedről és önmagadról ismersz. Történik valami, te reagálsz. Valamilyen hangulatban vagy, aszerint cselekszel. Különböző helyeken. Ha kevés az ismereted, nem cselekszel a környezeted várakozása szerint, ami a környezeted rosszallását váltja ki. Ha ebből tanulsz, akkor kezded megismerni önmagad, legközelebb már kevesebb lesz a konfliktusod, jobban érzed magad.

Ez az egész egy folyamatos tanulása annak, hogyan viselkedj különböző környezetekben. Ha nem tanulod meg, sokszor ér kudarc, amitől stresszes leszel, ettől még rosszabb lesz. Ha megtanulod, a saját természeteddé válik, úgy is mondhatjuk, kialakul egy értékrended. Ez az, amit te "rendszer"-nek nevezel, ez folyamatos tanulás eredménye életed végéig. Csak ez a tanulás nem olyan, mint az iskolapadban. Ezért egyáltalán nem mindegy, mit teszel, nem a sorsod alakít, a sorsod te magad vagy. Amiben vannak véletlenek is. De ez csak annyit jelent, nem tudhatsz mindent, ezért nem számíthatod ki. Mert ha igen, már nem véletlen.

Szia!

Igen van. De ezt nem a te általad kialakított rendszer dönti el, hanem a tetteknek az indítékai és következményei.

A jó tettet a következetes másik-középpontúság kell hogy szülje, vagy másképpen fogalmazva a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá. Ennek a következményei a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség a jóság a hűség és a mértékletesség.

A rossz tett mozgatórugója az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája. Ennek következményei a tisztátalanság, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók, és végső következménye pedig a pusztulás és a halál.

Ennek felismeréséhez nem kell más csak élettapasztalat.

Üdv. Péter

A jó és a rossz létező dolgok. A jó az, ami a szeretet, ami egyesíti az embereket. A rossz az, ami szétválaszt és megoszt.

Amikor a jót és a rosszat vizsgálod, akkor figyelembe kell venni azt, hogy az emberek a fejlődés különböző pontján vannak (és egy embert többféle szempontból lehet vizsgálni). Mondok egy kisarkított példát. Vegyük például a rablást. Ez neked rossznak látszódik. De ez nem abszolút értelemben rossz. A te szempontból nézve a rablás egy visszalépés lenne, és valóban rossz. De egy olyan ember szempontjából nézve, aki korábban bérgyilkos volt és folyton embereket ölt, a rablás lehet a "jó útra lépés" kezdete. Ez egy elég kisarkított példa volt, de jól mutatja hogy a jó és a rossz relatív dolgok. Az igaz hogy a jó és a rossz mindig szemben állnak, de nincsen abszolút értelemben jó vagy rossz dolog. Amikor a jó/rossz vizsgálatát végzed, akkor az is számít, hogy honnan nézed. Ez egy fontos dolog! Emiatt nagyjából értelmetlen azon vitatkozni másokkal, hogy mi a jó és mi a rossz - a szó abszolút értelmében. Ha ilyen dologban különbözik a nézőpontod valakitől, akkor meg lehet beszélni hogy miben tér el a nézőpontotok. Ezt a beszélgetést föl lehet használni arra, hogy tanuljatok egymástól. De az nem mindig lesz egyértelmű hogy kinek van igaza. Van olyan, hogy a másik ember képtelen tanulni (legalábbis akkor még nincs kész az új befogadására). Ez egy természetes dolog.

Mivel az emberek többsége bizonyos dolgokban egyetért, ezért kialakult egy kollektív nézőpont is, amihez emberi törvényeket fabrikáltak. Ezek a törvények azonban - nyilvánvaló módon - nem alkalmasak arra, hogy eldöntsék mi a jó és mi a rossz. Mert ez olyan dolgoktól is függ, amiket az emberek törvény előtti egyenlőségére hivatkozva senki nem tud és nem mer beírni a törvény szövegébe. Tulajdonképpen a törvény előtti egyenlőség egy abszolút jó, de ez csak a természet valódi megkerülhetetlen törvényeire igaz. Az emberek nem ismerik a természet összes törvényeit, a saját maguk által fabrikált mesterséges építményekre pedig csak nagyon korlátozott mértékben igaz a "törvény előtti egyenlőség".

Ehhez vegyük azt hozzá, hogy egy cselekedetnek egyszerre több következménye lehet. Sőt általában van is. Ezek között lehetnek "rossz" és "jó" dolgok. Ezért nagyon ritka az, hogy valamiről egyértelműen ki lehet jelenteni hogy az jó.

Ha valami a többség számára jónak látszódik, akkor azt a kollektíva el tudja fogadni mint jót, és beépülhet a kollektív nézőpontjukba is. De nincs arra garancia, hogy ez örök időkig jónak fog látszódni. A jó és a rossz úgy változik, ahogy a nézőpontunk. A nézőpontunk pedig azáltal változik, hogy fejlődünk. Ha helyesen ítéljük meg hogy számunkra mi a jó, akkor a jó irányba fejlődünk.