Miért teremtette isten a fát amiről nem szabad enni? Ha mindent tud tudta hogy enni fognak róla. Miért teremtette a sátánt? Ő megbánta hogy ilyen gonosz dolgokat művelt, vagy csak tűlünk vár megbánást?

ha Isten teremtette az embert (na erről vitatkozhatnánk), akkor az emberi tulajdonságokat is (kiváncsiság, vágy stb). miért ne ettek volna a fáról ha egyszer ott volt.

enniük KELLETT belőle.

különben soha nem törénik semmi és nem indit el egy folyamatot amiből bibliai történet kerekedik és valaki meg megírja. a biblia egy oldalas lenne és arról szólna hogy az édenkertben ülnek és nem ettek az almából :)

meg abba gondolj már belem hogy így is úgy is elhagyták volna az édenkertet hiszen Káin és Szeth feleséget kerestek (noha ők négyen voltak az egyetlen élő emberek a földön miután Ábel meghalt, tehát amúgy is incesztus lett a vége mert Éva volt az egyetlen termékeny nő az egész bolygón.)

vagy a többi vallás teremtástörténete is igaz és megtalálták azt az emberpárt, pl egy szanszkritot és velük alapitottak családot.

meg mi van a többi Istennel, Görög ,Egyiptomi, Római??? valószinüleg az ő történetük is igaz akkor, ha a Biblia igaz. a Korán is igaz a Tóra is meg minden. hiszen ki dönti el...

Sátánt pedig nem teremtette gonosznak Isten.Sátánban felmerült az irígység gondolata, irigyelni kezdte Istent.Itt kezdődött vele a probléma.

Ádám és Éva nem tudhatta pontosan előre, mi fog történni, ha eszik a fáról.Ha tudták volna, hogy utána majd egész életükben gürizhetnek ezen asárbolygón, szerintem sosem kóstolják meg.

Hát lássuk csak. Én úgy tudom, a sátán még az ember teremtése előtti időkben fellázadt, a föld "valamiért" elpusztult, állítólag ez a bolygó volt a lázadás "epicentruma". Isten megtehette volna könnyű szerrel, hogy a sátánt erővel (vagy ahogy ma mondanánk: "izomból") elsöpri, de ez nem történt meg. Valószínűleg azért, mert egyrészt a sátán fellázította és maga mellé állította az angyalok egyharmadát és ha Isten erőből lenyomja őket, az olyan kaszkád reakciót indít(hat)ott volna el, ami nem garantálta volna, hogy nem történik meg újra a lázadás. Érthetőbben: a sátán és angyalai olyan változásokon mentek át, ami visszafordíthatatlanul megváltoztatta a természetüket, mivel minden jó eltűnt belőlük, ami Istenből származott. Ez olyan, mint a tudás bölcsesség nélkül, az akarat cél nélkül, tudomány erkölcs nélkül stb. Képzelj el egy embert. Az emberek érzelmek többtucat formáját képesek átélni és használni, ezek egyik része pozitív érzelem, másik részük negatív érzelem. Ha veszel egy embert és valami úton-módon kiszívsz belőle minden pozitív érzelmet, akkor az eredmény egy roppant ördögi jelenség lenne. És ezek csak érzelmek, emberi "árnyékai" vagy levetülései bizonyos lelki folyamatoknak. Most ezt szorozd meg trillióval és megkapod a sátánt és az angyalait. A lényeg az, hogy számukra nincs, nem volt és nem is lesz "visszaút" ez a folyamat megfordíthatatlan és végérvényes, ahogy az állapotuk is, amibe kerültek.

Isten újjáteremtette a föld felszínét és környezetét egyszóval lakhatóvá tette, benépesítette növényekkel, állatokkal és létrehozott egy "kertet" is az embernek, akit saját hasonlatosságára teremtett. Ez azt jelenti, hogy az ember az egyedüli olyan létező, aki Istenhez hasonlóan 3 részből alkot egy

személyt, lényegében egy olyan szellem, amelynek van lelke és testben él. Felruházta szabad akarattal és ellátta mindennel, ami szükséges ahhoz, hogy "felnőjön" Istenhez, mert ő nem szolgát akart, hanem társat, akivel közösségben lehet és aki önszántából és szeretetből választja Istent, a személyiségéért, természetéért, tetteiért és Istenségéért. Minden nap meglátogatta, tanította, vele volt és azt akarta, hogy önmagától jöjjön rá a dolgokra és önmagáért szeresse Istent. Tudtommal összesen 3 parancsolatot adott neki: 1. Művelje az édent 2. Őrizze és 3. Ne egyen a gonosz tudásának a fájáról. Hogy miért volt az édenben a gonosz tudásának fája? Tudtommal nem ír róla a biblia, én legalábbis nem olvastam ezzel kapcsolatban, de úgy tűnik logikusnak, hogy miután Isten lefegyverezte a sátánt, hagyott neki némi mozgásteret, ami ennyiben merült ki, hogy volt egyfajta "képviselete" vagy "nagykövetsége" az édenben, hogy megvalósulhasson a szabad akarat, mert másképpen a többi angyal érdekében nehéz lett volna bemutatni, hogy itt ez a kis lény, az ember, önálló, szabad akarattal, tiszta lappal és eredendően jónak teremtve, de nem ismerve a gonoszt, Isten hasonlatosságára teremtve és önállóan választja a jót: Istent. Ha nem lett volna a fa, akkor a sátán hivatkozhatott volna arra, hogy nem indult egyenlő esélyekkel, hogy az egész dolog eleve el lett döntve és rövidre lett zárva. Isten azonban igazságos és nem az erejét akarta felhasználni a többiek okulására, hanem a legújabb, legapróbb lényen megmutatni a természetét és szeretetét és hogy az ember hová fejlődik így.

Azonban ugye ott volt Éva, aki nem volt tanúja Isten "istenségének" olyan értelemben, hogy nem látta a teremtéseit, amiket Ádám viszont végignézett, még Éva teremtése előtt. A sátán nem véletlenül Évát választotta, Ádámmal nem járt volna sikerrel. Éva naiv volt, nem ismerte a gonoszt, a hazugságot és a manipulációt, úgyhogy leállt diskurálni a sátánnal, aki eleve egy hazugságot, egy szándékosan rosszul feltett kérdést (tényleg nem ehettek a kert egyetlen fájáról sem?) dobott be csalinak azért, hogy beszélgetésre bírja és bevigye az erdőbe, ráadásul egy olyan állaton keresztül (képében) amelyet Éva előtte már ismert. Felcsillantotta a lehetőségeket, hogy olyan lehet, mint maga Isten, amire Éva vágyott is, mert szerette és azt gondolta, ezáltal max "lerövidíti" az utat, amit amúgy is be kellene járnia és hogy végülis az tök jó, ha még hasonlóbb lesz Istenhez, ez csak nem bűn, hiszen Isten is ezt akarja és biztos nem bánja. Csakhogy amikor Éva evett abból a gyümölcsből, akkor nem Istenhez vált hasonlóvá, hanem végülis "levált" Istenről, meghalt a szelleme és a lelke vette át a helyét, elhagyta Isten dicsősége és élete. Ádám szerette Évát, aki végülis belőle lett és a társa volt és nem akarta valszeg, hogy egyedül Éva vigye el a balhét, mert ugyan Ádám, ha marad olyan, mint volt, Isten teremthetett volna neki másik társat, de az Éva végét jelentette volna. Szóval szerintem szolidaritásból ment bele és inkább evett ő is. Viszont, ez a "nemesség" addig tartott, míg ő is meg nem halt szellemileg és lelki lénnyé lesüllyedve ki nem jöttek rajta a lélek első visszás "tünetei", amikor félelem kerítette hatalmába és bújkálni kezdett Isten elől Évával együtt, meg a felelősséget rá hárítani, egyszóval eltorzult, vagy inkább csökevényessé és erőtlenné lett.

De mivel az örök élet fájáról nem ettek, ráadásul külső hatásra, kísértésre váltak azzá, amik lettek, nem úgy, mint a sátán, aki a maga teljességétől, szépségétől és bölcsességétől fuvalkodott fel és képzelte Istennek magát, Isten adott nekik egy menekülési útvonalat. Azt, hogy ő maga fogja jóvá tenni és lehetővé tenni nekik és a leszármazottaik számára azt, hogy újra tiszták és bűn mentesek legyenek, saját maga fizeti ki az árat az egész emberiségért és azért, hogy újra élő legyen a szellemük, hogy eltörli a halált és a bűnük következményeit, a pusztítást, amit magukkal, a gyermekeikkel és a teremtett világgal tettek és végül megvalósuljon Isten terve: 1. Az embereken, a történelmen keresztül megmutassa az angyaloknak, hová vezet, milyen torzulásokhoz az, ha nélkülözik Istent és az ő szeretetét, életét, dicsőségét és 2. Az ember eljusson arra a pontra, az lehessen és önszántából, amivé Isten eredetileg akarta, hogy legyen: gyermeke és társa, szeretetének alanya, visszatükrözője és befogadója.

Eltávolította őket az édenből, ahol az örök élet fája volt, hogy ne ehessenek róla és ne maradjanak ebben a halott állapotban örökre, aztán munkálkodni kezdett azon, hogy olyan népet készítsen magának, akiknek később oda adhatja a törvényeit, a "mércét" amely megmutatja, hogy mi az, ami elválaszt Istentől és a halál állapotába taszítja az embert, mik azok a területek, amikre belépve az ember az ellenség területére téved és az uralma alá kerül és népet, amelyből, ha eljön az idő eljöhessen test szerint a Messiás, Isten isteni hatalmából önmagát kiüresített személye, aki félig emberré lesz test szerint, betölti minden törvényét hiba nélkül, hogy senki ne mondhassa azt, hogy "bezzeg Isten könnyen beszél, ő bírja" majd feláldozza magát kínok között az egész emberiségért, aki valaha volt, van és lesz úgy, hogy tényleg az ÖSSZES ember büntetését, betegségét, átkait magára veszi full ártatlanul, hogy helyettesíthesse őket. Vagyis, hogy kifizesse az árat, egyensúlyba hozza a mérleget és úgy adjon menekülési útvonalat második Ádámként, hogy közben nem sérül Isten igazsága, ami egyébként képtelenség. És ahogyan Éva hitt a sátánnak, úgy ez a megváltás is hit által valósul meg, nem pedig bukott emberi természetből fakadó, vallási törvények megtartására való törekvéssel erőlködésből, ami egyébként is lehetetlen (ezt most csak úgy mondom)

kedves Hazardteam.

Egy kicsit tudod csak jól, mert Sátán nem az ember létezése előtt lázadt fel mert akkor nem lett volna kit "befolyásolni".

Zsömle/lány

14-es válaszolónak :)

4:17 — Honnan vette Káin a feleségét? Ádám „nemzett . . . fiúkat és lányokat” (1Mózes 5:4). Káin tehát az egyik húgát vagy esetleg az egyik unokahúgát vette feleségül. Később Isten az izraelitáknak adott Törvényében nem engedte meg, hogy vér szerinti testvérek házasságot kössenek (3Mózes 18:9).

 Amikor Isten száműzte Káint, hogy „vándor és menekült” legyen, Káin attól félt, hogy ha ’valaki rátalál’, netán megöli. 4. Isten megjelölte Káint, ami a védelmére szolgált. Ez azt mutatja, hogy a testvérei vagy más rokonai talán meg akarták ölni. 5. Káin letelepedett „a Menekülés földjén”, és „ezután együtt hált a feleségével” (1Mózes 3:20; 4:3, 12, 14–17).

A fentiek alapján egyértelműen arra következtethetünk, hogy Káin felesége Éva leszármazottja volt, születésének ideje azonban nem ismert. Az 1Mózes 5:4 kijelenti, hogy Ádám a 930 éves életideje alatt ’fiúkat és lányokat is nemzett’. A Biblia természetesen nem mondja azt, hogy Káin felesége a lánya volt Évának. Káin felesége csak azután van megemlítve, hogy Káin száműzve lett. Addig pedig annyi idő is eltelhetett, hogy Káin felesége Ádám és Éva unokája is lehetett. Ezért az egyik bibliafordítás egyszerűen csak annyit mond róla, hogy „Ádám leszármazottja volt” (The Amplified Old Testament).

Egy XIX. századi bibliai szövegmagyarázó, Adam Clarke azt fejtegette, hogy Káin félelme, ami miatt Isten megjelölte őt, abból adódott, hogy Ádám leszármazottainak már jó néhány nemzedéke élt akkor. Szerinte annyian lehettek, hogy akár „több falut is alapíthattak”.

Egyes társadalmakban elképzelhetetlennek tartják, hogy Káin az egyik lánytestvérét vette feleségül, vagy hogy Ádám egyik későbbi leszármazottjával kötött házasságot, aki Ádám valamelyik fiának vagy lányának a házasságából született. Általában azért gondolják így, mert a legtöbb társadalomban az ilyesmi tabunak számít, illetve mert tartanak a genetikai rendellenességektől. Azonban F. LaGard Smith a könyvében ezt írja: „Mindent egybevetve valószínűsíthető, hogy ezek az első édestestvérek házasságot kötöttek egymással, noha a későbbi generációk elítélendőnek tartották volna, ha ilyesmi történik” (The Narrated Bible in Chronological Order). Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy azt megelőzően, hogy i. e. 1513-ban Isten törvényt adott Izrael nemzetének Mózesen keresztül, nem volt határozottan megtiltva az ilyen közeli rokonok közötti szexuális kapcsolat (3Mózes 18:9, 17, 24).

Több ezer év telt már el azóta, hogy ősszüleink elveszítették a tökéletességet. Akkoriban még valószínűleg nem volt olyan jelentősége a genetikai tényezők hatásának, mint napjainkban. Továbbá nem régi tanulmányok szerint – ilyen például a Journal of Genetic Counseling című folyóiratban megjelent egyik értekezés – annak, hogy az első unokatestvérek házasságából származó gyerekek születési rendellenességgel jönnek a világra, kisebb a valószínűsége, mint ahogy azt általában gondolják. Logikus tehát, hogy ezek a kérdések nem adtak okot aggodalomra Ádám életidejében, sőt egészen Noé napjaiig sem. Mindezekből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Káin az egyik rokonát vette feleségül.

Zsömle/lány

Az angyalok egyharmada bedőlt neki, de amúgy sem az ember "kedvéért" lázadt fel (aki akkor még nem is létezett) hanem önmagától és önmagáért. Ő nem valamiféle "mumus", zsákosember, vagy ripacs, hogy kelljen neki valaki, akivel játszhatozhat. Az embert azért lopja meg és pusztítja, mert gyűlöli, nem pedig azért, mert szüksége lenne bármi ilyesmire. Ja meg ő "evilág fejedelme" vagyis a bolygó az ő fennhatósága alá került Ádámtól. A hitetleneknek Isten ad egyfajta védelmet a tudatlanságukból fakadó "ártatlanságuk" miatt, úgy értem, mert nincs rálátásuk a helyzetre, nem látnak bele a szellemvilágba és a sátán megvakította a szemeiket és szándékosan sötétségben tartva, még magát is letagadja, holott egoista. De az egész csak úgy "működhet", ha a háttérben marad, a megtévesztésen alapul. Viszont, végülis "jogrendszer" érvényesül és ő ezt ki is használja, annyit tesz az emberekkel, amennyire jogalapot talál. Igazából most az emberiség mögé bújik. Ha elérkezik az emberi világ vége, neki is annyi. Addig igyekszik annyi emberen bosszút állni, annyit ártani, amennyin és amennyit csak tud.

A kereszténység is olyasmi, mint anno Noé bárkája volt. Körülötte óceán, ellenséges terület (Jézus "királysággal" mondja) és az van biztonságban, aki bent van a bárkában. A többire nincs garancia, de Isten irgalmas és kegyelmes.

Isandor

"Először is Isten nem tudta előre, hogy Ádám és Éva eszik a gyümölcsből és azt sem, hogy Sátán fel fog lázadni. Istennek meg van a képessége, hogy lássa a jövőt, de ezt a képességét szelektíven használja"

Igen,persze,majd pont ezt nem fogja előre látni...A saját önnön teremtményei tulajdonságait még csak nem is sejti,hogy milyenek lehetnek:-)

Másik dolog,ha nem tudja előre,hogy esznek/ehetnek róla,akkor értelmetlen az egész "Ne egyetek róla!" parancs,hiszen akkor azon az állásponton van,hogy úgysem esznek róla.Ha valakinek szelektív képessége van,az azt jelenti,hogy szándékosan szelektál ki valamit.És ha kiszelektálja,az azt jelenti,hogy tud róla,különben nem szelektálná ki.

"Sátán lázadása pedig egy aljas dolog volt, csöppet sem okolható érte Isten."

Ha Isten teremtette a Sátánt,akkor ki tehet arról,hogy a Sátán lázadásra hajlamosnak lett teremtve? Mert magától nem kerülhetett bele a lázadásra való hajlam,ez is csak Isten jóváhagyásával.