Sátán miért nem bánja meg a bűnét?

"Utolsó te ezt csak azért gondolod, mert ebben a világban élsz" Te nem? :D

Nem vágyok rosszra, de ha egyszer szükség van rá, minek utáljam/féljek tőle?

A kérdezőnek, #12-nek és sokan másoknak:

Ez a hasonlat biztos, hogy nem jó! Magának Istennek is van „időérzéke”: a teremtés hat napon át történt, és a hetediken megpihent. Számos prófécia, amelyeket gyakran angyalok közvetítettek, tartalmaz időre vonatkozó kijelentéseket. Sátánról pedig azt olvassuk a Bibliában, hogy tudja, hogy kevés ideje van. Nem fog örökké élni. Azt a változást is érzékelnie kellett, hogy kivettetett a Mennyből, és egy idő után nem volt bejárása sem oda. Sátán és angyalai e földre lettek száműzve. Ezt is érzékelniük kellett, tehát nem egy örökkévalóságnak tűnő pillanatról van szó az ő lényük esetén sem.

Az igaz, hogy Sátán döntése örök és visszavonhatatlan, de nem Sátán időtlensége miatt, hanem mert Isten elleni lázadásával olyan belső változások mentek benne végre, amelyek alkalmatlanná tették a megbánásra, az alázatra és a valódi szeretetre. Helyette az Isten törvényének tagadása, a gőgös, felfuvalkodottság és az önzés lépett.

Nem azért van a világunkban a sok gonoszság, mert Sátán nem volt hajlandó bocsánatot kérni, hanem azért, mert az ember eltávolodott Teremtőjétől, és hitt a hazugságnak. A bűnt beengedte a világunkba és most Sátán, mint bitorló uralkodik e földön.

Volt idő, amikor Sátán (akkor még Lucifer, azaz fényhordozó) még visszafordulhatott volna arról az útról, amelyre rálépett. De ez a lehetőség már régen elveszett. Sátán és az Isten elleni lázadás, a törvénytelenség igenlése teljesen és visszavonhatatlanul összenőtt egymással.

#22-nek:

"Nem vágyok rosszra, de ha egyszer szükség van rá, minek utáljam/féljek tőle?"

Nem igaz az az állítás, hogy a jó értékeléséhez ismernünk kell a rosszat. Az sem igaz, hogy a jó és a rossz kölcsönösen feltételezik egymást, és hogy egyik sem létezhet a másik nélkül. Ez egy görög filozófiai áramlat, aminek nincs köze a Bibliához.

A teremtés minden tekintetben tökéletes volt. Minden teremtett lényt boldogság, és az Isten iránti hála hatott át. Ilyen állapotban volt Sátán is teremtése után. Nincs rá magyarázat, hogy Sátán miért fordult Isten ellen és miért szított lázadást. Ha oka lett volna rá, akkor lázadásának lenne jogalapja, és Sátán elpusztítása igazságtalan lenne.

Isten bűn gyűlölő, és akik azt vallják, hogy az Ő követői, azoknak is gyűlölniük kell a bűnt és szeretniük kell az igazságot.

Kezdetben minden angyal az Isten iránti szeretet jeléül hódolatát fejezte ki, és hálás volt az életéért, hogy létezhet. A jót tehát lehet értékelni a rossz megismerése nélkül is.

A Biblia nem a középkorban keletkezett, és nem a középkoriak bölcsességét tükrözi, hanem Istenét. A Szentírásban pedig azt olvashatjuk, hogy inkább kell Istenre hallgatnunk, mint emberekre! Lehetnek figyelemre méltó eszmefuttatások a görögöknél, de a valódi bölcsességet a Bibliából meríthetjük!

Ha te akarod eltörölni a bűnt és a rosszat, az valóban haszontalan igyekezet, ami sohasem fog megvalósulni. Azonban Isten képes eltörölni a bűnt is és a rosszat is. Erről szól az evangélium! "Végtelen szeretet" és "megbocsátás" olyan jellemzők, amelyek csak Istent jellemezhetnek. De Istent éppen úgy jellemzi az igazság is! Sőt Istennél a szeretet és igazság ugyanazt jelenti, nála nem válik ketté ez a két fogalom! Bizony Isten a kegyelem mellett igazságot is tesz!

"És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő." (Jób 1:8)

"És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút (teszel igazságot) a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?" (Jel. 6:10)

" És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki." (Jel. 18:4-6)

Isten valóban hosszú tűrő, de az igazságot sohasem mellőzi az Ő szeretete, másrészt nem mindenki fog bocsánatban részesülni, hanem elveszik méltó jutalmukat, a teljes megsemmisülést.

mondtam egy szóval is, hogy nem hiszek a Bibliában? Csak éppen sok részletet az Egyház félremagyarázott, köztük a Sátán szerepére vonatkozóakat is. Ebből lett a boszorkányüldözés.

A "bűngyűlölő" szót nem azokra használták/használjuk, akik gyűlölik a bűnt, hanem azokra, akik annyira irtóznak a gondolattól, hogy bűnt kövessenek el, hogy képtelenek megtenni.

Az igazságosságban hiszek, és tudom, hogy Isten megbünteti a bűnösöket, de nem hiszem el, hogy gyűlöli is őket.

#27-nek:

"Mondtam egy szóval is, hogy nem hiszek a Bibliában?":

Nekem úgy tűnt, hogy igen, mondtad: „az ókori görögök minden téren fejlettebbek voltak a középkoriaknál, inkább az ő filozófiájukban hiszek és boldog vagyok így” Ez a kijelentés azt mondja számomra, hogy meg vagy elégedve a görögök filozófiájával úgy annyira, hogy abban hiszel inkább. A fenti idézetet most sem tudom másként értelmezni. A magyar nyelv szabályai szerint ez a kijelentés azt mondja, hogy aki ezt hangoztatja, az többre becsüli a görög filozófiát, mint a Bibliát, hiszen saját maga mondja, hogy „boldog vagyok így”. Ha nem ezt akartad kifejezni a kommenteddel, akkor bocs, nem akartam félremagyarázni, csak nem tudom másként értelmezni.

„Csak éppen sok részletet az Egyház félremagyarázott, köztük a Sátán szerepére vonatkozóakat is.”:

Ezt kifejtenéd részletesebben? Pontosabban: milyen állításokat látsz jogosnak és jogtalannak Sátán szerepére vonatkozóan?

„A "bűngyűlölő" szót nem azokra használták/használjuk, akik gyűlölik a bűnt, hanem azokra, akik annyira irtóznak a gondolattól, hogy bűnt kövessenek el, hogy képtelenek megtenni.”:

Bár nagyon hasonlít egymáshoz a két meghatározás, de mégsem fedik egymást pontosan. A bűn gyűlölete azt fejezi ki, hogy az ember belső értékrendszerében a bűn teljesen negatív értékelést kap, és attól elfordul az ember. Ez csak úgy lehetséges, ha az illető értékrendszere az Isten által áthangolódott a mennyei értékrendszerre. A bűntől való elfordulás azt is jelenti, hogy az illető inkább marad hűséges Istenhez, minthogy eltávolodjék Tőle.

A gondolattól való irtózás, hogy bűnt kövessen el valaki kétféle okból lehet: 1. Vagy attól irtózik, hogy eltávolodik Istentől. 2. Vagy attól irtózik, hogy a bűnt a büntetés fogja megtorolni.

Az 1. esetben gyakorlatilag ugyanarról beszélünk. A 2. esetben viszont a büntetés gondolatától irtózik az illető, és nem magától a bűntől. tehát szíve szerint a bűnt cselekedné, csak a büntetés tartja vissza, és nem a belső értékrendszere.

Ezért ezeket átgondolva, maradnék a bűngyűlölő kifejezés magyarázatát tekintve a magaménál, mert az teljesen egyértelmű: A bűngyűlölő kifejezés a bűnhöz való viszonyra mutat rá és nem arra, hogy irtózik-e valaki egy gondolattól vagy sem. A bűngyűlölő a bűnt gyűlöli. Amikor azt felismeri, lelkében teljesen taszítóvá válik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Isten értékrendszere él a szívében. Az ilyen ember befogadta Istent.

„Az igazságosságban hiszek, és tudom, hogy Isten megbünteti a bűnösöket, de nem hiszem el, hogy gyűlöli is őket.”:

Jól van, akkor csak arra apellálok, hogy állításod szerint hiszel a Bibliában. Gondolkodj el az alábbi bibliai idézeten: „Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt. Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert utálja az Úr.” (Zsolt. 5: 5-7)