Rocker és metál rajongók véleményére vagyok kíváncsi. Akik totál ateistának tartják magukat, nem hisznek Istenben, de Sátánban meg miért igen? Ha, igen.

Figyu! Nagyon bárgyú kérdés ez. A StarWarst is szeretem, meg a többi mesét, fantasztikus irodalmat, de nem gondolom azt soha, hogy ez a valóság. A zenében is így van ez. A metálzene alapvetően "imázsban" szeretne különbözni a popzenétől. Mivel a popzene már régen kisajátította magának a boldogságot, a szerelmet, azaz az élet pozitív témáit, az ezzel szemben helyezkedő műfajoknak nem nagyon marad mozgástere témaválasztást illetően. Mert az élethez nem csak a boldogság és a napfény és az élet öröme tartozik hozzá, hanem a félelem, a halál, a gyötrelem, a gyűlölet és a gyász is. És persze az alternatív zenekarok sikeresen próbálják megfogalmazni a kissé nehezebben közérthető, filozófiai témákat, vagy akár a gondolkodás absztrakcióját, akárcsak a festészetben a kubista művészek.

Tehát a háború, a gonoszság is mind-mind emberi témák, amiket valaki fel fog dolgozni valamilyen művészeti formában. Lehet az zene, lehet az irodalom, képzőművészet (lásd pl Hieronymus Bosch festményeit, vagy H.R. Giger szürreális fantáziáit), vagy éppen a filmipar. Vannak horrorfilmek is, azon belül is a nyomasztó, rejtélyes thrillerek, vagy az ijesztgetős horrorok, vannak a slasher horrorok (amelyekben csak hentelnek), vannak krimik, és vannak drámák. Meg persze ott is van napos oldal, az olyan diznis családi mozik formájában.

Tehát enyhe túlzás a látszatra adni, és azt képzelni, hogy valaki hívő csak azért, mert ilyen dolgokról énekel vagy zenél, vagy ehhez asszisztál. Legtöbb metálzenekar pontosan azért énekli a háborús és egyéb tabu témákat, mert ellenzi ezeket, és tudja, hogy igenis Auschwitzről, Dr Mengeléről, a nyomorról beszélni kell. Ha más nem, tényszerűen. Mondok pár példát.

Slayer – Angel of Death (Auschwitz és Mengele)

Sepultura – Chaos AD (jelenkori politikai felfordulások, forradalmak borzalmai)