A keresztények hogy állnak az öngyilkossághoz?

Mivel Isten az élet forrása,ajándékként kaptuk tőle az életünket ezért nincs jogunkban eldobni azt.Az öngyilkosság egy tág fogalom.Véget vetni az életünknek nem csak hirtelen lehet, hanem lassan is.Például:dohányzás, kábitószer fogyasztás stb.Az olyan sportok, amelyekkel veszélybe kerül az élet szintén felér egy öngyilkossággal.De ha már valaki elkövette az öngyilkosságot vigasztaló tudni, hogy jövőbeni kilátásuk Istentől függ aki teljesen megérti azokat a gyengeségeket és gyarlóságokat, amelyek valakit ilyen elszánt tett elkövetésére indítanak. A Biblia ezt írja Jehováról: „a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:11–14).

Csak az kapja meg az élet koronáját, aki végigjárja az utat Jézussal. Az nem, aki félúton föladja.

Mi a teendő, ha valaki úgy érzi, hogy túlzottan lesújtja a szomorúság — vagy hogy a fájdalom szinte már csapdába ejtette, és nem lát semmilyen kiutat? Az öngyilkosság talán csábítónak tűnhet, de a valóságban semmi több, mint tragikus veszteség. Nem hagy semmit maga után, csak szenvedést és fájdalmat a barátoknak és a szülőknek. Bármennyire sötétnek tűnjön a jövő, bármennyire nagynak látsszanak a bajok, nem az öngyilkosság a megoldás. Bár úgy tűnhet némelyeknek, mintha a fájdalom soha nem múlna el, biztosak lehetnek, hogy vannak olyanok, akik átéltek már hasonló fájdalmakat. Ők tapasztalatból tudják elmondani, hogy a dolgok megváltozhatnak és meg is változnak. Mások segítséget nyújthatnak, hogy az érintett személy túljusson egy ilyen fájdalmas időszakon. A depressziós egyéneknek keresniük kell a szükséges, megérdemelt segítséget — és tovább kell folytatniuk az életüket!