A sok vallásosnak nem kéne megvilágosulnia, hogy EGYÁLTALÁN nem biztos, hogy úgy van, ahogyan ők hiszik?

Agyamosottság? :))

A világ minden táján hisznek egy felsőbbrendűben, Amerikától Japánig, a legmélyebb őserdők lakóiig. Kizárólag a kelet-európaiakkal próbálták elhitetni a kommunizmus alatt - amikor minden vallásgyakorlást betiltottak -, hogy az ember az univerzum legfőbb lénye.

Az egész világ szerint az istentagadók az agyamosottak. Ez nézőpont kérdése.

A hívők többsége kétkedik, de az istentagadó ateisták 100%-ig biztosak abban, hogy nincs Isten, csak 6 milliárd agyamosott ember :)))

A hit lényege az, hogy elhiszed, bízol benne, akkoris, ha nincsen bizonyítékod. Ha lenne bizonyítékunk Isten létezésére, az már nem hit kérdése lenne, hiszen a tényeket mindenki látja, mindenki elhiszi. Ennek pont az a lényege, hogy bizonyosság nélkül is elhiszed!

Amúgy meg orvosi értelemben az imádkozásnak és az istenhitnek egy nagyon erős személyiségformáló és optimizmus felé terelő hatása is van, a placebo. Tehát ha imádkozol, hogy gyógyulj meg, sikeres légy a munkádban, sikeürljön lefogynod, akkor az agyadat is úgy állítod be, hogy ezek megvalósuljanak, te kezded el megteremteni a feltételeket, tulajdonképpen saját magda váltod valóra a vágyaidat. Ez az agykontroll. Ha nincs is Isten, ezzel nem veszítesz semmit! Sőt! Nem hiába imádkoznak, mutatnak istentiszteletet a világ minden pontján az emberek: ha más nem is, ez segít nekik a siker elérésében, reményt ad ebben a sokszor gonosz és igazságtalan világban. A túlvilágban való hit lényege pedig, hogy megnyugtassuk magunka, fogunk még taláékozni szeretteinkkel, és nem fogunk megszűnni létezni (ezt az agyunk fel se tudja fogni, milyen az, ha nincs semmi). De jobb is abban hinni, hogy van túlvilág, mert így nem félsz annyira nagyon a haláltól. Viszont van rossz oldala is, hogy talán nem élvezed ki eléggé az életet, mondván, majd a túlvilágon...

Egy tudós is lehet istenhívő, hiszen mikor már nagyon sokat megtudott, rájön, hogy a természetben óriási nagy a harmónia és a rendezettség (ami ellentmond azz egyik tudományos törvénynek, az entróppiának, hogy minden a rendezetlenség felé növekszik). Tehát valami rendezőnek kellett lennie.

Ha meg valaki ennyire elvakultan hisz valamiben, az tényleg "agymosás", vagyis inkább úgy mondanám, hogy tökéletesen meggyőzték valamiről, amire tényleg nincs bizonyíték, és már annyira győzködték, hogy az agy elhitte. Ez pszichológia. Amúgy meg jobb állást foglalni, és enm a kettő között ingázni, most vagy hiszel, vagy nem. Így neked is könnyebb dolgod lesz és nem kell rajta gondolkoznod. Én bízom, mondjuk, remény=Isten. nekem erpt ad. Szoktam volt templomba járni, de már nem akartam hallani ugyanazt a szöveget újra és újra. Ja és kicsit liberáéisabb vagyok, nem hiszem, hogy 7 nap alatt teremtődtünk, hiszek az evolúcióban, dinok is voltak (nem tudom, a csontokat hogy képzelik letagadni egyesek).

18/L

Amúgy kérdező, szerintem te empirista vagy :D

,,Az empirista filozófusok szerint, ami tapasztalatilag nem igazolható, arról értelmetlen beszélni. Ehhez hasonló véleményen voltak a Bécsi kör filozófusai is: ami nem verifikálható, arról nem állíthatjuk bizonyossággal, hogy igaz vagy hamis. Alfred Jules Ayer, Rudolf Carnap és a logikai pozitivisták szerint ez egyértelműen bizonyítja Isten nemlétezését, szerintük, amely szavak nem referálnak tapasztalható dologra azok nem léteznek. Így ír erről Ayer:

Az 'Isten' szó metafizikai kifejezés. Ha pedig 'Isten' szó metafizikai kifejezés, akkor még csak valószínű sem lehet, hogy egy isten létezzék. Hiszen ha azt mondom:"Isten létezik", akkor metafizikai kijelentést teszek, amely sem igaz sem hamis nem lehet. Ugyanennél az oknál fogva, nem birhat semmiféle szószerinti jelentéssel egyetlen olyan mondat sem, amely egy temészetfeletti isten tulajdonságait taglalja. "