Mit gondolsz erről az idézetről?

(Jelenések 3:14-16) 14 A laodiceai gyülekezet angyalának pedig írd meg: ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete: 15 »Ismerem tetteidet, tudom, hogy sem hideg, sem forró nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy pedig forró! 16 Így, mivel langyos vagy, és se nem forró, se nem hideg, ki foglak köpni a számból.

Megdorgálta a laodiceaiakat, mivel szellemileg ’sem hidegek, sem forróak’ nem voltak. Langyosságuk miatt Krisztus kiköpte őket a szájából. Bizonyára nem volt nehéz megérteniük a lényeget. A közeli Hierápoliszban hőforrások voltak, Kolosszéban pedig hideg víz. De mivel a víz jókora távolságot tett meg, mire Laodiceába ért, feltehetően addigra langyossá vált. Az út egy részén vezeték szállította a vizet, a városhoz közelebb pedig egymáshoz tapasztott, átfúrt kőtömbökön haladt át.

Azok, akik ma a laodiceaiakra hasonlítanak, sem nem ösztönzően forróak, sem nem felüdítően hidegek. Ki lesznek köpve, mint a langyos víz! Jézus nem szeretné, hogy a szószólói legyenek mint őt helyettesítő felkent „nagykövetek” (2Korintus 5:20). Ha nem tanúsítanak megbánást, el fogják veszíteni azt a kiváltságukat, hogy Királyság-hirdetők lehetnek.

Jézus, akit keresztényekként utánozniuk kellene, mindig lángoló buzgalmat tanúsít Isten és a szolgálata iránt (János 2:17). Továbbá a jóindulatú emberek mindenkor gyengédnek és szelídnek találták őt, olyan felüdítőnek, akár egy pohár hideg víz egy tikkasztó, forró napon (Máté 11:28, 29). A laodiceai keresztények azonban se nem forrók, se nem hidegek.

Olyan lagymatagok és langyosak lettek, mint a városukba beérkező víz. Rászolgáltak arra, hogy Jézus teljesen elvesse őket, azaz ’kiköpje őket a szájából’. Bárcsak mi lelkesen törekednénk arra minden időben, miként Jézus, hogy szellemi felüdülést szerezzünk másoknak (Máté 9:35–38).

Számomra azt jelenti, mint mikor megkérdezel valamit egy ismerősödtől, barátodtól..pl. eljössz bevásárolni velem? -és válaszol: mindegy.

Ez olyan semmilyen válasz. Életunt, nincs benne cél.

Amire utal az idézeted, hogy ne legyünk ilyen nyámnyilák. Legyen határozott elképzelésünk a kisebb dolgokról is. Megkérdezik mit ebédelnél, mondj rá valamit, de ne azt, hogy mindegy.

Régen volt olyan mondás, hogy csak a bolondnak mindegy. Ez így lehet túlzás, de az biztos, hogy ha egy ember sokat használja ezt a határozatlan hozzáállását az élet dolgaihoz, nem viszi semmire.

Szokták mondani, hogy legyen cél az életedben.

Minden területre. Család, munka, karrier..stb.

Ha van célod, tudsz miért hajtani, látod hol vagy és hová kell eljutnod.

Kis lépésekben egyre közelebb kerülsz hozzá, minél világosabban meg tudod fogalmazni.

Másik fajta ember, akinek minden mindegy és ahogy esik úgy puffan. Ők nem befolyásolják az életüket, hagyják a maga medrében folyni. Gyakorlatilag a körülmények határozzák meg őket.

Míg az előbbi irányítója, aktív befolyásolója az életének, ez utóbbi csak elszenvedő, passzív.

Mit gondolsz, melyik lesz sikeresebb?

Amire utal tehát az idézeted, hogy hozzon az ember döntéseket. Kis dolgokban is. Ebben benne van, hogy néha forró lesz, néha hideg, vagyis néha sikerül, néha nem... Néha jó döntéseket hoz, néha nem, de mivel határozott, ezért a rossz döntéseket kijavítja és újra az útra fog állni, mert legalább akar.

Ha akar valamit, akkor abban a tévedés kockázata is benne van, de legalább dönt valahogy.

Aki dolgozik, az téved is. Ez nem egy szörnyű dolog, az élet velejárója.

Ha hozunk téves döntéseket, a kérdés mindig az, hogy feláll az illető, vagy marad a földön leterítve és azt mondja mindegy.... vagy felkel és tovább megy?!