Mit jelent nektek, ortodox testvéreinknek az Ökumené?
Hogy viszonyultok hozzá? Ugyanezt kérdezem katolikus
testvéreimtől is. Vajon meg akarjuk-e ismerni a másik
hagyományait, érzületét, vagy teljesen közömbösek
egymás iránt a két nővéregyház tagjai?
Figyelt kérdés
Kérem, hogy csak katolikus és ortodox érzületű emberek írják le a véleményüket! Az utóbbi időben azt látom, hogy nagyon alábbhagyott az egyetemesség igazi lelkülete: teljes szívből bocsánatot kérni a katolicizmus pökhendiségéért, hatalmaskodásáért és szeretettel megbocsátani a nyugati kereszténységen ütött sebekért. Igazán 'katolikus' nem lehet önmagában a Nyugati Egyház, mélységesen szomjazza Kelet szívét, amelytől igazán dobog a liturgia. Vágyva vágyott szép álmom a teljes egység: egymás vállára borulunk, és mindent megértünk: széthúzásunkkal Krisztus testét szakítottuk szét, de ha újra a Lélek tüze loboghat benne, a legfájóbb fekély is beforr. Vajon szükségét látjuk ennek? Vagy jól van minden úgy, ahogy van? Évente egyszer egy hétig beszélünk az oly távoli egységről, vagy észrevesszük, hogy Krisztus arcát a két egyház csak egymásban láthatja meg.
Katolikus vagyok, és bár ez a pátosz távol áll tőlem, sokat dolgozom az ökumené ügyéért. Nem bocsánatkéréssel, nem könnyekkel, nem ölelkezéssel, hanem nagyon egyszerű érdeklődéssel-bemutatkozással, barátkozással, együttdolgozással.
A figyelmem középpontjában nem pont az ortodoxia áll (ennek nagyon prózai oka az, hogy nincsenek körülöttem keleti keresztények), hanem a protestáns testvérek, illetve a zsidóság mint idősebb testvér.
Mélyen hiszem, hogy a találkozásban, a védekezésmentes és nem vitára kész, hanem őszinte érdeklődésben mindannyian csak növekszünk. Nincs mit veszíteni egymás által, csak nyerünk...
2012. aug. 23. 02:13
Hasznos számodra ez a válasz?
2/19 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszod. Természetesen a protestáns testvéreinkkel való egység is elengedhetetlen a nyugati kereszténység újjászületésében. Alapvetően úgy gondolom, hogy az ökumenikus törekvések ún. belső és külső törekvéseken alapulnak. Belső törekvés a protestantizmus egységének növelése (ez legfőképp protestáns testvéreink feladata), a Római és a Keleti (Görög, Szír, Kopt stb.) 'Katolikus' Egyházak szeretetkapcsolatának elmélyítése (ez a mi feladatunk), illetve az autonom ortodox egyházak közötti minél erősebb kötelék kialakítása (ez ortodox testvéreink feladata). A 'külső' törekvések pedig: a protestantizmus és a katolicizmus illetve az ortodoxia és a katolicizmus mind mélyebb találkozása. Az utóbbiakban azonban nekünk kell kezdeményezőnek lennünk (mivel sajnos a 'sárdobálást' is mi kezdtük, nekünk kell őszinte bocsánatkéréssel fejet hajtanunk mind a protestáns mind az ortodox egyházak előtt). Úgy gondolom, hogy ha ezen kapcsolatok megerősödnek, a kereszténység egysége valóban a Lélek útján halad.
2012. aug. 23. 09:04
3/19 A kérdező kommentje:
Nagyon sokat találkozok reformátusokkal, ugyanis több csoporttársam jár a református egyetemi gyülekezetbe. Nagyon szeretek a bibliaköreikre járni, mert számomra irigylésre méltó, hogy objektivitásukkal teljesen korrekt, a nyugati szenthagyományba is illeszkedő állításokra tudnak következtetni a Szentírásból. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy szeretettel befogadnak, és jelen lehetek az életükben, sőt,ezen túlmenően szívesen meghallgatják azt is, hogy miben látom másképp gyakorolni igyekező katolikusként
2012. aug. 23. 09:17
4/19 A kérdező kommentje:
hogy látom az adott kérdést, témát. Többször beszélgettünk velük katolikus gyakorlatokról, a szentek és az Istenszülő tiszteletéről is. Nagyon érdeklődve fogadták ezeket is, és kíváncsian, hogy mit is jelentenek ezek egy latinnak vagy egy görögnek. Kipróbáltuk egyszer velük a szemlélődő imát is, nagyon tetszett nekik. Ezek alapján úgy gondolom, hogy a több száz, ezer éves gyakorlataink nem azért álltak a protestantizmus támadásának középpontjában, mert alapvetően rosszak lennének, hanem azért, mert az igazi elmélyítő tartalmát elveszítették az azt gyakorlók. Ez ellen meg igenis küzdenünk kell. Igenis, okozhatnak a litániák, a rózsafüzérek függőséget, és nagyon könnyen elhalványulhat a lényeg: az Istenszülő Örökszűzben és a Szentjeiben magasztalt Szentháromság dicsőítése. Ezekre nekünk, nyugatiaknak nagyon kell ügyelnünk, és minden alkalommal fel kell hívnunk ezekre a veszélyekre a figyelmet. Hitünk középpontjában az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldott országa, nem pedig a szentek társasága áll.
A továbbiakban azonban inkább az ortodoxiához való hozzáállásotokról szeretnék hallani tőletek, illetve keleti testvéreink katolicizmushoz való viszonyáról. A gyakorlatban hogy valósul meg számotokra az egységre törekvés?
2012. aug. 23. 09:41
5/19 anonim válasza:
Katolikus vagyok. Szerintem az egység a pravoszláv egyházzal hamarabb jöhetne létre, mint mondjuk a protestánsokkal, mert az ortodoxok közelebb állnak hozzánk. A protestánsokkal több az olyan ellentét, amit nehezebb áthidalni.
Természetesen örülnék az egységnek, de ennek szerintem nem az a módja, hogy a múlt sérelmein rágódunk, hanem közösen teszünk a világért. Örülök minden olyan lépésnek, ami az egység felé mozdít: pl. mikor az ortodox egyház is a szentjei közé emelte Szent István királyt, aki eddig az egyetlen olyan szent, akit az egyházszakadás után avatott szentté a Katolikus Egyház, és ezt a keletiek is elfogadják.
2012. aug. 23. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
6/19 A kérdező kommentje:
Nevezzük őket egységesen Keleti Egyháznak, hogy mindenki beletartozónak érezze magát a keletiek közül. A siránkozás nyilván nem megoldás, de tisztában kell lennünk a bűneinkkel és nem várhatjuk el keleti (sem pedig protestáns) testvéreinktől, hogy valamiféle bohócdarabot játszunk el együtt. A 'bratyizást' nem tartom megoldásnak. Nem állhatnak úgy hozzánk, mintha semmilyen incidens, sértés nem történt volna a részünkről. Igenis tisztában kell lennünk a múltbeli sérelmekkel. Nem hánytorgatni kell ezeket, hanem mindig emlékezni arra, hogy a Latin Egyház nem egyszer eltért a biblikus-patrisztikus teológiától és életviteltől, mely miatt igenis sokkal nagyobb megértést és tiszteletet kell tanúsítanunk mind az ortodoxia mind pedig a protestantizmus felé. A többi már az ő megbocsátó és irgalmas szívükön múlik, mennyire tudnak újból testvérünknek nevezni minket. A mi részünk az ellenünk elkövetett sérelmek megbocsátása és Krisztus áldozatába való felajánlása, illetve a töredelmes érdeklődés, kapcsolatkeresés és alkalmasint együtt munkálkodás velük az élet egyre több területén. Bocsánatot kérek a 'kemény' véleményért, csak nagyon fájónak tartom az egység hiányát. ha valamivel nem értesz egyet, szívesen meghallgatom.
2012. aug. 23. 12:20
7/19 anonim válasza:
5-ös vagyok még mindig.
Nyilván tisztázni kell a múltbéli félreértéseket, kezdjük ott, hogy maga az skizma is egy félreértés volt. Viszont nem kéne túlzásokba sem esni, hogy az egész a régi sérelmek felhánytorgatására menjen.
II. János Pál pápa többször is tett gesztusokat a görögkeleti testvérek irányába, de nem egyszer elutasítás volt a válasz. Természetesen megértem az ő nézőpontjukat is, de fájdalmas dolog, ha a közeledésből csak ennyi lesz. De nem szabad feladni! Van egy riportkönyv Benedek pápával, amiben azt mondja, hogy fontos előkészületei zajlanak a moszkvai pátriárkával való találkozásnak.
Meg azt kell hangsúlyozni, hogy közösen kell tennünk ezért a világért. Hiszen lényegében ugyanazt mondjuk. A Szentatya is így nyilatkozott: "Fontos, hogy minden különbözőségünk ellenére, amely az évszázadok során kialakult, és amelyet a kulturális és egyéb különállások határoznak meg, mindig lássuk és megértsük, hogy bensőnkben - lelkiekben közel vagyunk egymáshoz. Úgy gondolom, ezen a téren teszünk előrelépéseket."
2012. aug. 23. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
8/19 A kérdező kommentje:
Hát igen, elég nehéz bízni abban, aki kifosztott, és rabszolgává akart tenni (v.ö. keresztes háborúk). Valami hasonló érzésük lehet a görög ortodoxoknak Rómával szemben. Ezért hangsúlyozom, hogy nem kezelhetjük magunkat egyenlő félként a keletiekkel. Jézus Krisztus istenségét sem tartotta olyan dolognak, amihez feltétlenül ragaszkodjék. Egyházunknak sem szabad semmihez ragaszkodnia, ami a szeretet útjában áll. Ez pedig csak igazi alázattal lehetséges. Nagyon szépen ír a gőg legyőzéséről Athoszi Szent Sziluan: "ha öntelt és gőgös vagyok, a bennem lakó Lélek elrejtőzik lelkem legmélyére, de nem szabad félnem, mert ott vár türelmesen, és újból visszatér, ha 'megalázom' magam (megalázkodok), és töredelmessé válok, mondva: rosszabb vagyok minden embernél" (nem szó szerinti idézet, elnézést kérek érte). A Szentlélek az alázatos lelket szereti, a gőg elűzi Őt. Ezért kell Egyházunknak is mindenki szolgájának lennie, hogy alázatában tudjon mások felé fordulni.
2012. aug. 23. 15:11
9/19 A kérdező kommentje:
Természetesen én sem állítom, hogy mindig ezekről kell beszélni, ha tetteink erről az alázatról tanúskodnak, nem haladunk rossz úton. Azonban minden alkalmas pillanatban emlékeztetni kell keleti testvéreinket, mennyire mélységesen gonoszok voltunk, és hogy csak az Isten irgalmában és az ő testvéri szeretetükben bizakodhatunk. Az igazi bűnbánat megnyitja a bezárt kapukat, lerombolja a felhúzott falakat, és újból módunk nyílik a közeledésre.
2012. aug. 23. 15:27
10/19 anonim válasza:
Mint ex-katolikus ortodox/görögkeleti vallású ismervén az egyháztörténelmet, kifejezetten nem szeretem az "Ökumenét".
Kérdéseid tele vannak a katolikusok között elterjedt tévképzetekkel mint "nővéregyház", "Kelet szíve", mindent megértés, széthúzás,...stb
Akiket ma katolikusnak neveznek,azok 1054 óta vannak, amikor elszakadtak az eredeti kereszténységtől és azóta egyre és egyre távolabb kerültek tőle... a 2. vatikáni zsinat óta ez felgyorsult...ami az újkatolikusokat összetartja őket a pápa főségének elfogadása... a hitehagyásuk nagyon szomorú...
azonban tudni, hogy mindez előre meglett írva az evangéliumban...azonkívül a Sátán fel szándékszik ülni a vatikáni trónra... . ellenpápa lesz... (nos ki akar üdvössége érdekében közösségben lenni a sátán-pápával ?? )... aki meg fogja parancsolni hogy kiközösítés terhe alatt viselniük kell a vadállat jelét (Jelenések könyve!)
...nem kell kiakadni, minden állításomat igazolni tudom, de ehhez sokat kell olvasni
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!