Most akkor van pokol?

#22

"Az a gond, hogy a halál, mint fogalom a Bibliában más, mint amit te halálnak gondolsz. " - Hányszor hallottam ezt...Ne haragudj, de ez már a könyökömön jön ki, nem hiszek az ilyennek, amikor nekem megmondják, hogy hogyan is kéne gondolkodom, vagy hogyan gondolkodik a Biblia. Az okoskodó írástudók szoktak így beszélni. Szerintem jól gondolkodok, és egyszerűen, nem úgy mint az írástudók. Tehát aki meghalt, az halott, és fel fog támadni az életre, hiszen az Isten előhozza.

"A teste meghalt. A lelke pedig az Atya kezébe került, azaz az Atyára bízta magát." - Igen, mint minden ember, a szellem Seolba (ahogy Jákób is szól haláláról, hogy bánatában megy a Seolba, ha fia meghalna előtte), vagy Istenhez, vagy …stb., a test meg a föld gyomrába, a sírba. A szellem meg magában kevés, mert akkor Isten akár teremthetett volna puszta szellemnek is, de nem. A halál meg amikor a kettő elválik, és a szellem megtér Istenhez. A szellem Istennél. (lásd Ezékiel látomását, a feltámadáskor a négy szél felől előjön a Szellem és a megöltekbe lehet, és feltámadnak) Ez nem támasztja alá, hogy a halál nem halál, hanem valamilyen "élet". Krisztus arról, hogy valaki „ha meghal is él”, a FELTÁMADÁS kapcsán beszél, úgyszintén mikor a farizeusokkal vitázik:

31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

Tehát az életről, hogy élnek (Ábrahám, Izsák, és Jákób ) is az ő feltámadásukkal kapcsolatban érvel, hogy Isten az élők Istene. Nem azt jelenti, hogy élnének per pillanat, repkednek Isten körül, mint szellemek, hanem hogy az igazak feltámadásakor fel fognak ébredni, támadni. (hiszen a szadduczeusok ezt tagadták)

"Illetve mondta Mártának, hogy aki Benne (Jézusban) hisz, ha meghal is (biológiailag) akkor is él. " - Igen, és miről beszél ott:

Jn 11,25 "Monda néki Jézus: Én vagyok a FELTÁMADÁS és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;" - A halálból való feltámadásról, nem pedig arról, hogy már rögtön él, merthogy ott áll, hogy Krisztusban van a feltámadás és élet. (a kettő ugyaz) Miből másból lenne a feltámadás, mint a halálból? Márta meg jól tudta, hogy az utolsó napon fog ez történni. (gondolom nem kell idézni)

"Igen, ezt mondta Jézus, ebben hitt Pál apostol (pl. Filippi 1:23) és a keresztények."

Pál nem mond ellent Pálnak. Tehát az, hogy "az Úrral lesz" – mondja egy levelében, hogy mikor történik:

1Thess 4,17 Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és EKÉPPEN mindenkor az Úrral leszünk.

Nem máskor lesz ez, hanem a feltámadáskor.

"Emberi módon okoskodsz. " - Te is, vagy te talán Isten vagyol??

2. Korintus 5:1: "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben."

A gondolat itt kezdődik, még az előző fejezetben:

14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít….

A feltámadásról vagyon szó, kérem szépen!!!

János 17:24: Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok .- Igen, az apostolok is feltámadnak az első feltámadáskor, és Krisztussal lesznek, ez az ígéret lényege, szóval a mikor-t nem tartalmazza a rész, kár is rá így hivatkozni

„és ÉS A TÖKÉLETES IGAZAK LELKEIHEZ,” – Már most odajárulunk, köztünk is vannak igazak, tökéletesek, akikhez járultunk, még testben. Aki meg bevégzett, azt az Isten elvitte, ahhoz nem tudok járulni. (csak szellemben, de nem idézem meg a kísértetet, vagy mi...)

Jelenések 6:9: És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak LELKEIT, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. – Ez egy látomás, ami arról szól, mint ahogy Ábel vére is felkiált az oltárról, az Isten számon tartja a megölteket, és megítéli a világot. Ezek a szellemeknek meg várniuk kell a feltámadásra, akárcsak mindenki másnak. Ha minden okés lenne, nem mondanák nekik, hogy várjatok még stb. Nem jelenit ezt, hogy azok élők lennének, mert akkor nem kéne várniuk. (ez meg látomás, mint ahogy Ábrel vérét se kell szó szerint venni, hogy a vér (lélek) kiáldozik, hanem Istennél számon van tartva a dolog)

"1. Korintus 15:26: Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál."

Hohóóó… Ébresztő, az egész 15. fejezet a feltámadásról beszél!!!!!!

„Apostolok Cselekedetei 20:10: Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.”

És? A szellem eltávozik, akkor azt hívják halottnak. Ami az is marad, amíg a halálból fel nem támasztja az Isten, hacsak előbb nem (mint ezen ifjúnál) hát az utolsó ítéletkor történik ez, az utolsó napon. Krisztus megáll a porod felett és feltámadsz az életre.

„és utána, amikor a Seolba került.” – Mint mondtam, a Seol szinoním a halállal. Semmi különleges nincs benne, a Seol ki fogja adni a halottakat (érdekes itt is halottaknak nevezi az Írás akik a Solban vannak) mondjuk a második, általános feltámadáskor mindenkit. A Seol egy afféle tárhely a halottaknak a feltámadásig, ez minden emberre igaz, hogy amíg fel nem támad, addig bizony halott. Istennél persze él, mert fel fog támadni. Aki nem fog feltámadni (ilyen is van, de az szellemi lény, mondjuk Refaim) az nem él.

#30

>>"Az a gond, hogy a halál, mint fogalom a Bibliában más, mint amit te halálnak gondolsz. " - Hányszor hallottam ezt...Ne haragudj, de ez már a könyökömön jön ki, nem hiszek az ilyennek, amikor nekem megmondják, hogy hogyan is kéne gondolkodom, vagy hogyan gondolkodik a Biblia. <<

Nem hiszel a Bibliának se ezek szerint....

Máté 8:22:

Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.

"Efézus 2:1:

Titeket is [megelevenített,] a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bûneitek miatt,

Kolossé 2:13:

És titeket, kik holtak valátok a bûnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Õ vele, megbocsátván minden bûnötöket,

Róma 14:9:

Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élõkön uralkodjék.

Ha nem tűnik fel, hogy a Biblia a halált legalább 4 különböző fogalom leírására használja, akkor nincs miről beszélgetnünk. Menj csak a saját fejed után...

És azt is el kellene dönteni, hogy a szellem és lélek fogalmakat következetesen használd...

Nem a tökéletes igazak lelkeihez járultunk pl, hanem a tökéletessé tett igaz emberek SZELLEMEIHEZ.

János nem szellemeket látott a mennyben az oltár alatt, avagy armageddon után, hanem emberek LELKEIT.

Nem a lélek tér viszza Istenbe, hanem a Szellem, azaz az életerő. A lélek, és az emberi szellem azonban öntudatánál marad, és a testen kívül létezik.

Pál nem valamikor a jövőbeni feltámadáskor remélte csupán, hogy Jézussal lesz, hanem a halála után közvetlenül, ezért is írta, hogy az neki sokkal jobb lenne... (Hisz ez Jézus imája, hogy az övéi örökké vele legyenek.) Az övéi pedig már most is vele vannak a mennyben, illetve a hívők, akik még élnek szellemben.

Az, hogy a lélek képes a testen kívül létezni, Pál elbeszéléséből is tudható, hogy ismer egy embert, aki testben, vagy testen kívül elragadtatott a mennybe...

Jézus elmondta mi van a halál után. Lázár, és a gazdag történetében. Jézus sosem használt olyan példát, amely nem valós törvényeken alapul. (Ezért is nincs az írásban benne, hogy bárki is megfeddte volna....Jézus ez nem lehet, ebben nem hiszünk.....

„Nem hiszel a Bibliának se ezek szerint.... Máté 8:22: Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.”

Nem a Bibliának nem hiszek, hanem az összevonásoknak, írástudós magyarázkodásnak. A kettő nem egészen ugyanaz. Az hogy valaki még él, és Krisztus halottnak mondja (képletesen), mert nem az Istennel jár, egyáltalán nem támasztja alá azt, hogy valaki meghal, elföldelnek, és egyből a mennybe kerül, vagy a pokolba, nem pedig a Seolba.

„Ha nem tűnik fel, hogy a Biblia a halált legalább 4 különböző fogalom leírására használja, akkor nincs miről beszélgetnünk. Menj csak a saját fejed után...” – De feltűnt, de ez még nem támasztja alá a mondandódat, mert olyan dolgokat vonsz össze, amik között nincs összefüggés. (mellesleg azokat amiket meg én érveltem, pl. a Krisztus vitáját a szadduczeusokkal, azt szépen hanyagoltad, meg azt, amit Jákób mond a saját haláláról, hogy ő bizony búbánatában megy a Seolba (ugyanaz a szó, amit Pokolnak fordítanak) Akkor most hogy is van ez? Jákób nem volt igaz ember? Nem a mennyet kellett volna mondania???)

„És azt is el kellene dönteni, hogy a szellem és lélek fogalmakat következetesen használd...” – Ismerem a két fogalmat, ne feltételezd, hogy nem. Mellesleg akkor én is hivatkozhatnék arra, hogy rosszul idézted, te magad is LELKET írták, ott ahol valójában szellem van. Tehát magadon kezd a bírálatot ilyen kérdésben, és utána fogj hozzá, hogy ezzel engem bírálgass.

„János nem szellemeket látott a mennyben az oltár alatt, avagy armageddon után, hanem emberek LELKEIT.” – No és? Az nem Ábel vére is felkiált az oltárról, a vér a lélek, az élet. Csak annyit jelet, hogy ezeket az embereket megölték, és még nem támadtak fel, várniuk kell Isten haragjára.

„Nem a lélek tér viszza Istenbe, hanem a Szellem, azaz az életerő.” – És nem ezt írtam?: „A halál meg amikor a kettő elválik, és a szellem megtér Istenhez.”

„A lélek, és az emberi szellem azonban öntudatánál marad, és a testen kívül létezik.” – Ez már kezd paranormálissá válni… Szerinted az Írás hiába ír ilyeneket, vagy te itt tovább lapozol?

„Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?”

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy."

Azt mondja semmi cselekedet nincs. A halálban, azaz a seolban (ugyanannak a gondolatnak a megduplázása hebrerizmus) senki nem dicsőíti Istent. Most akkor ez mégsem igaz? Valakik mégis cselednek, dicsőítenek?

„Pál nem valamikor a jövőbeni feltámadáskor remélte csupán, hogy Jézussal lesz, hanem a halála után közvetlenül” – Ha így lenne ellentmondana magának. (írtam idézetet arra, mikorra teszi ezt, egyszerre lesz mindenki az Úrral, és ez nem máskor, hanem az utolsó trombitaszóra, az igazak feltámadásakor)

„ezért is írta, hogy az neki sokkal jobb lenne...” – A köztes időt, a halál és a feltámadás között egy szempillantásnak éli meg, mint az elalvó ember, amikor elalszik, majd felébred. Az éjszakát a nappal követi, ez kiábrázolja a halálunkat és a feltámadásunkat. A korai keresztényeknek, aki halál utáni mennybemenetelt hirdetett, azt eretneknek tartották.

„(Hisz ez Jézus imája, hogy az övéi örökké vele legyenek.)” – A kérdés csak az, hogy mikor:

Mt 19,28 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

Jób 19,25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Lk 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

Csel 24,15 Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.

Dán. 12:1. És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben. 2. És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

„Az övéi pedig már most is vele vannak a mennyben, illetve a hívők, akik még élnek szellemben.” – Ez az ami nincs alátámasztva. Kérnék igehelyet, hogy bárki is a MENNYBE jut halála után és nem a Seolba kerül. (amit nevez az írás még paradicsomnak, Hádésznak, Ábrahám kebelének, stb.)

„Az, hogy a lélek képes a testen kívül létezni, Pál elbeszéléséből is tudható, hogy ismer egy embert, aki testben, vagy testen kívül elragadtatott a mennybe...” – Maga sem tudja, hogy testben, vagy testen kívül. De ha testen kívül is, itt ÉLŐ ember látomásáról, elragadtatásáról van szó, nem elhunytról, elaludtról. Az elaludtakról lévő reménység meg a leendő feltámadásuk, nem hogy a mennybe jutottak, vagy hogy:

I. Kor. 15:20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

I. Thess. 4: 13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. 14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. 15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. 16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; 17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. 18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Világos ugye, hogy itt a halottak felől való reménységünk, akik elaludtak, hogy majd az Úr Krisztus, azonképpen, ahogy ő is meghalt és Isten elhozta, úgy az igazak feltámadásakor, amikor a Krisztus visszatér, amikor arkangyal szózatával leszáll az égből, akkor feltámadnak, velünk együtt, akik még élünk. Senki nem előz meg senkit. Tehát aki elhunyt Krisztusban sem előzött meg engem aki élek, mert egyszerre fogunk feltámadni=elváltozni, amikor Krisztus leszáll az égből.

„Jézus elmondta mi van a halál után. Lázár, és a gazdag történetében. Jézus sosem használt olyan példát, amely nem valós törvényeken alapul. (Ezért is nincs az írásban benne, hogy bárki is megfeddte volna....Jézus ez nem lehet, ebben nem hiszünk.....” – Ez a példa a feltámadók két részét jelöli, az igaz hívők, akik részesei lesznek a jobb feltámadásnak Ábrahám kebelébe (ami ugye nem a menny, szóba se kerül a menny) jutnak, a gonoszok szintén meghalnak, a Seolba jutnak. Senki nem támad fel a Krisztus visszajöveteléig (hiába is menne vissza bárki a halálból, ahogy a példázatban van), de a Krisztus visszajövetelkor az igazak (akik Ábrahám kebelébe jutottak) fognak feltámadni, akik meg kivetették Lázárt (az igaz hívőket jelöli Lázár, akik elvették bajaikat e világon) azok kimaradnak a jobb feltámadásból, akik pedig test szerint ugyancsak izraeliták. Az egész történek példa a farizeusok ellen, akik pénzszertők, paráznák voltak, és gúnyolták Krisztust, tehát példa, mint ahogy a lelkek kiáltozása az oltárról is, vagy hogy Ábel vére felkiált a földről. Az Írás egy csomó ilyet használ. Érdemes lenne a korai héber hagyományokat, írásokat is olvasgatni (pl. Énok könyvét, ahol szintén több részre osztja az meghalókat, igazak tárhelyére, és gonoszokéra), mielőtt ezt valaki mindenfélére vonatkoztatja, pl. a katolikus pokol-menny tanra, aminek alapja inkább az egyiptomi Ozirisz történetekben gyökerezik, mint az héber hitben.

Nézzük csak hogyan írnak a korai keresztények a mennybemenetel-pokol tanáról (szemben a feltámadás tanításával), ami akkor még újdonságnak számított

(Forrás: Iraeneus, Against Heresies, 5. könyv)

"Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő (megváltó) tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr - akiben állítólag ők is hisznek - sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: 'Kiragadtad lelkemet az alvilág [sír] mélyéből.' És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: 'Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre? Mert amiképpen az Úr 'a halál árnyékába került' (Zsolt. 86:23), ahol a holtak szellemei voltak, és azután feltámadott testében, majd a feltámadás után a mennybe vitetett, világos tehát, hogy a tanítványainak szellemei szintén a láthatatlan helyre kerülnek [Hádesz, halál, sírgödör] … és ott maradnak a feltámadásig, várva azt az eseményt. Akkor visszakapják testüket, és teljes testükben kelnek fel, ahogyan az Úr felkelt, ők is az Isten jelenlétébe fognak kerülni. Ahogyan Mesterünk sem azonnal mennybe szállt, hanem megvárta a feltámadásának idejét, úgy [halálunkban] mi is várjuk a feltámadásunk idejét.

Amennyiben tehát egy bizonyos ortodox egyénnek a véleményei eretnek eszmefuttatásból fakadnak, mindkét fél [a hirdető és a hallgató is] tudatlan marad az isteni leosztást (diszpenzációt), valamint az igazak feltámadásának titkát illetően, és a földi királyságot illetően is, ami pedig a romolhatatlanság kezdete; e királyság által, mindazok, akik érdemesek lesznek, fokozatosan rávezettetnek az isteni természet felvételére."

Vagy Justinusz:

Forrás: Justin Martyr, Dialógus Tryphóval, 80. Fej.

"Azok, akik a helytelen állásponthoz ragaszkodnak, azt mondják, nincs testben való feltámadás . . . Amint az igavonó ökrök esetében, ha az egyik vagy másik kiszabadul az igából, akkor egyik sem tud szántani tovább; hasonlóan, sem a lélek, sem a test nem képes önmagában cselekedni, ha megbomlik az egység igája . . . [értsd: a lélek vagy szellem nem képes önálló aktív létre].

Mert mi más az ember, mint egy értelemmel felruházott állat, aki testből és szellemből áll? A szellem maga az ember? Nem; az az embernek a szelleme. Vagy a test lenne az ember? Nem; azt csupán az ember testének nevezik. Márpedig ezek egyike sem nevezhető [önmagában] embernek, hanem csak az, amit e kettő együttesen alkot, nevezhető annak, és Isten, aki az életre és feltámadásra hívja el az embert, nem csupán egy részelemét hívja el annak, hanem a teljeset, ami a szellem és a test . . . Nos, ők azt mondják, hogy a szellem romolhatatlan, lévén Isten része, s Tőle eredő. . . . Akkor azonban milyen köszönet illeti Őt, és miféle erőt és jóságot nyilvánít meg, ha azt szándékozza megmenteni, ami természeténél fogva eleve megmenekül. . . . annak nem jár köszönet, aki azt menti meg, ami az övé; met azzal csak önmagát menti meg. . . . Miként élesztette fel Krisztus a halottakat? A szellemüket, avagy a testüket? Nyilvánvalóan mindkettőt. Ha a feltámadás csak szellemi, akkor annak velejárójaként az általa feltámasztott halott testének láthatóan külön kellene feküdni, a szellemnek pedig önmagában és attól külön élnie. De ezt nem így tette, hanem a testében támasztotta fel. . . . Miért tűrjük tovább az effajta hitetlen vitákat, és nem fogjuk fel, hogy visszahanyatlunk akkor, amikor az olyan érvekre figyelünk, miszerint a szellem halhatatlan, de a test halandó és képtelen a feltámadásra. Mert ezt hallottuk Platóntól, mielőtt az igazság ismeretére jutottunk. Ha a Megváltó ezt mondta volna, és csak a szellem megváltását hirdette, akkor ugyan mi többet mondott és hozott el számunkra azon túl, amit már Platóntól is hallottunk? - "

Justin Martyr Tryphóval folytatott dialógusa:

(Dialógus Tryphóval, 80. fej. Ante-Nicean Fathers, 1. köt. 239. old.)

"Mert ha olyanokkal találkozol, akiket keresztényeknek neveznek, de nem vallják a feltámadás igazságát és káromlást követnek el Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ellen; akik azt mondják, hogy a halottak nem támadnak föl, és a lelkeik a halált követően a mennybe vitetnek: ne véld azt, hogy ők valóban keresztények; csakúgy, ahogy a józan ítélőképesség birtokában senki nem mondaná azt sem, hogy a szadduceusok, vagy hasonló szekták, mint a genistaeusok, meristaeusok, galileusok, hellenisták, farizeusok, baptizmálók azok zsidók, holott csak zsidóknak neveztetnek, csupán ajkaikkal imádva Istent, ahogy ezt Isten maga kijelentette, miközben szívük messze állt Őtőle. De nekem és a többi, minden ponton helyesen gondolkodó kereszténynek bizonysága van arról, hogy lesz a halottaknak feltámadása, és lesz ezer év Jeruzsálemben, ami akkor újraépül, felékesedik és naggyá lesz téve, ahogy azt a próféták, Ezékiel és Ézsaiás is kijelentették. Továbbá azt is felfogjuk, hogy ‘Az Úr napja’ kifejezés kapcsolatban áll az itt beszéltekkel."

Tertulliánus szintén a feltámadásban látta az igazságban meghalt emberek reményét:

(Értekezés a lélekről 55. fej.)

"Mi hát a különbség [kérdik ők] a pogányok és keresztények között, ha egyazon börtön [sír] vár rájuk, amikor meghaltak? Csakugyan, miként is kerülhet a szellem fel a mennybe, ahol már Krisztus az Atya jobbjánál ül, amikor az arkangyal harsonája még nem is szólalt meg az Isten parancsolata szerint? És amikor még nem ragadtattak fel azok sem, akiket az Úr eljövetele a földön ér, hogy az égben találkozzanak Vele azokkal együtt, akik Krisztusban haltak meg, s először támadnak föl? (1Tessz. 4:13) Amikor a világ valóban elmúlik, akkor nyílik majd meg a mennyek országa ...."

Hippolytus (170-236)

"De beszélnünk kell a Hádeszről is, ahová úgy az igazak, mint az igaztalanok [gonoszok] kerülnek . . . Az igazak megkapják a romolhatatlan és maradandó Országot, bár ők jelenleg a Hádeszben marasztaltatnak, de nem ugyanazon a helyen, ahol a gonoszok . . . Ennyit a Hádeszről, ami mindenki szellemét őrizetbe veszi, addig az ideig, amit Isten meghatározott; és azután véghez viszi mindenki feltámadását, nem akként, hogy szellemüket egy másik testbe helyezi, hanem saját testüket támasztja fel" (Platón ellen, az Univerzum teremtéséről 1, 2).

Na ilyenkor jutok el arra a pontra, hogy azt mondom: ezt már nem lehet követni.

Lényeg: A pokol tanítása csak akkor lett része a keresztény tanításoknak, amikor elkezdődött a hitehagyás.

Azon a tanításon alapszik, hogy az embernek van egy része, mely túléli a fizikai test halálát. De a Biblia tanítása ezzel ellentétes: Ezékiel 18: 4; Prédikátor 9: 5, 6.

Nos különbséget kell tenni a Jézus feltámadása előtti, és utáni időszak eseményei között.

Jézus előtt senki sem ment fel a Mennybe, mindenki a Seolba (vagy a tűzbe-vagy ábrahám kebelére) került. (KÉT EMBER ISTEN ELŐRE FELVITT, ők nem mentek, hanem vitték őket a mennybe).

A feltámadással nyílt meg az út a mennybe. Jézus kiszabadította a Seol lakóinak egy részét, és innentől a hívők haláluk után a mennybe kerülnek. SŐT!

A hívők már most szellemi életre kelnek az újjászületéskor, és már a földi életükben a szellemük BEJÁRATOS a MENNYBE, szellemben már a mennyben vannak.

Efézus 2:5

5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembõl tartattatok meg!) 6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:

Ha pedig meghalnak, a mennybe kerülnek. Mindez az Ószövetségben is jelen volt már ez, de akkor még nem jelentett ki nyilván ez. Létezik egy KÖZTES ÁLLAPOT a halál után, a feltámadás ELŐTT, a MENNYBEN. Hiszen a feltámadás után, az ÚJ FÖLDÖN VAN AZ ÉLET, NEM CSUPÁN A MENNYBEN.

2 Kor 5:1

1 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

Ha „elbomol”, nem akkor, amikor feltámadunk, hanem a halálkor.

Prédikátor 12:7:

„Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska [nehezen ]vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember AZ Ő ÖRÖKÖS HÁZÁBA, és az utczán körül járnak a sírók.”

2. Korintus 5:8:

Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.

AZ ÚRHOZ! Nem a seolba, hanem a mennybe.

Filippi 1:21:

Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

Miért lenne nyereség, ha nem azért, hogy az ÚRRAL LEHET, AKIT VÉGRE SZÍNRŐL SZÍNRE LÁTHAT.

Nos, az ősatyák, Tertulliánusz, és akiket idéztél, bár életükben sok próbán mentek át, és sok hasznosat is írtak, az írásaik NEM SZENTÍRÁS. Nyilván látszik, hogy a gnosztikusokkal szembeni védekezésükben figyelmen kívül hagyták az Írás kijelentéseit. Most az utolsó időkben, a kései eső idéjen, már sokkal nagyobb a világosságunk, és Szent Szellemmel is be lehet töltekezni.

Így számomra az a nyilvánvaló, hogy épp a pokol tagadása jelent meg, mint hamis tanítás már 150 körül.

Minden tökéletességre jutottak példája és ősképe a Feltámadott a mennyei trónon (1Jn 3,2; Róm 8,29). Egyszer a mi testünk is olyan lesz, mint az O dicsőséges teste (Fil 3,21; lKor 15,49). Ezért az Ő testén felismerhetjük a mi eljövendő testünk bizonyos alapvonásait, s ha az Ő teste külsőleg megdicső¬ült anyag, a mienk is az lesz. Ennek nem mond ellent az lKor 15,50, mert amint az összefüggés mutatja, Pál csak arról beszél, hogy a meg nem dicsőült „test és vér" nem örökölheti Isten országát.

Jóllehet az új test „szellemi" test lesz, de ez nem jelenti azt, hogy tisztán csak „szellemi" és netalán anyagtalan, mint ahogy a „lelki" (pszichikus) test, amelyben most vagyunk, nem áll csupán lélekből. Sokkal inkább akarja a két testféleség alaplényegét kifejezni a „lelki és „szellemi". A földi testben a lélek, a mennyeiben a szellem az uralkodó. Az, hogy az egyik „átváltozik" a másikká (lKor 15,51; Fil 3,21), nem azt jelenti, hogy levetkőzi az anyagot, hanem megfordítva: „felöltözi" (lKor 15,53-54), tehát nem levetkőzésről van szó, hanem a romlandó anyag magára veszi a halhatatlanságot és a romolhatlanságot (2Kor 5,2-4). Ez a nyomorúságos test fog megdicsőíttetni, ez a halandó test fog megeleveníttetni (Róm 8,11), ez a „romlandóságban" elvetett test támad fel romolhatatlanságban és halhatatlanságban (lKor 15,42-43.53-54 vö. Jób 19,25-26).

Ha nem lenne szellemi test és nem lenne közvetlen vonatkozásban a mostani test az eljövendővel, mivégre akkor a koporsók megnyitása? Egyáltalában minek akkor a „feltámadás"? Az új test ez esetben egészen más volna, nem „ez" a sirba vetett test! Nem! Összefüggésnek kell lennie a régi és új test között, éspedig nemcsak a lélek és személyiség, hanem éppen a két test között. Ámbár a földi testnél sem az anyag a döntő, hanem éppen a lélek testet alkotó ereje. A földi testben az atomok állandóan változnak. Hét év alatt teljesen átalakul a test egész anyagi összetétele, úgyhogy hét év elteltével egyetlen atom sem marad meg a test előbbi anyagából, és mégis „ugyanaz" a test(!); éppen a lélek építi állandóan a Teremtőtől kapott erővel az őt körülvevő anyagból tovább az „új" testet. A test maga az a természetből vett anyag, amelyet a lélek éltet, áthat és jellegének megfelelően magasabb természeti egységgé formál.

Ebben a „mennyei hajlékban" egyfajta „ÁTMENETI LAKÁST" kell érteni, mintegy átmeneti, közbevetett testet, amelyben a tökéletessé lett igazak szellemei (Zsid 12:23) laknak a testi halál és feltámadás közti időben, és ez egyesül a feltámadáskor a sírban levő földi test „feltámadás-magjával". Csak így lesz érthető, hogy a régi testnek fel kell támadnia, s hogy az eljövendő test „magjának" neveztetik (lKor 15,35-37.42-44). Amiről itt szó van, az egyidejűleg lebontás és felépítés, felbomlás és összekapcsolódás, új teremtés és a régi megőrzése.

„Amint az elhervadt növényből csak mag marad vissza, amely azután új anyagot véve magára, a fény és a föld hatására új növénytestté alakul, amely a mag segítségével ugyanaz, mint az elhervadt volt, és mégis más" - így az emberi test felbomlása után is megmarad a mag az új test számára, új testetöltés lehe¬tőségével. A lélek a test „mágnese", amely a test sok millió atomjának titokzatos összefüggését munkálja. A halálban elveszti mágneses erejét, az atomok széthullanak, a feltámadásban azonban ismét visszakapja, éspedig sokkal magasabb és teljesebb mértékben. Ezért veszi fel a lélek a mennyei erőket, s „átöltözik" (2Kor 5,2-4) az új, tökéletes dicsőség-testbe.

A lélek halál és feltámadás közötti KÖZBEVETETT ÁLLAPOTÁRÓL keveset mond a Szentírás. Bizonyos, hogy a feltámadás jelenti a befejezettséget, de ez nem rögtön a halál után következik be. Az Ige azonban leginkább azonnal a VÉGCÉLRA tekint, s a közbevetett idő felett KEVÉS UTALÁSSAL ÁTHALAD. Krisztus visszajövetelére várjunk, s ne a halálra. A hitben meghalt boldogan várakozik a „paradicsomban" „Krisztusnál" (Fil 1,23; Csel 7,59), ahol „sokkal jobb", mint itt (Fil 1,23)!

Az üdvösség nélkül meghalt azonnal „tűzbe" jut (Lk 16,23-24). A hívő számára azért nemcsak az „elragadtatás", hanem előtte már a halál is „NYERESÉG!" (Fil 1,21). A hitetlennek viszont az Isten igaz ítéletének rettenetes várása. A befejezés mindkettőnek a feltámadás vagy örök életre, vagy ítéletre (Jn 5,29).

Szerintem sehol nincs utalás (a római katolikus újításon kívül) az Isten igéjébe arra, hogy a Seol/Hádész mint olyan megszűnt volna (akár az igazak, akár a gonoszok esetében) és hogy a mennyből támadnánk fel, hanem inkább az van, hogy Krisztus zsengéjük lett azoknak, akik ELALUDTAK, Ő az halottak közül az elsőszülött, aki meghalt és íme él. Zsenge a termés eleje, márpedig Krisztus a Seol-ból támadt fel, tehát mi is onnan fogunk, nem mennyből. Mi a Mester követjük ebbe, és nem külön utakon járunk. Aki elhunyt, affelőli reménységünk, hogy elaludt, és az Isten fel fogja támasztani az utolsó napon, fel fog felserken a porból, ahogy írva van:

Ézs. 26:20 "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! 20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!"