Bármilyen vallásban hívőkhöz elsősorban, ateistákhoz másodsorban szól a kérdésem: Mi van akkor, ha tévedsz?

Semmi. Nem tévedek... Ilyen egyszerű.

Mivel ateista vagyok, ezért csak azt mondom, ha lenne esély arra hogy tévedek, akkor arról tudnék. Mindenki tudna már róla.

Elég sok istenről olvastam eleget ahhoz, hogy tudjam, hogy egyik se bujkálna úgy, hogy nyoma se legyen a létének.

Mindegyik elvárta a talpnyalást, és hogy mindenki első szóra pattogjon neki. Elő sorban a talpnyalást. És ebben egyik isten se volt kivétel.

Ha akár csak egyetlen kósza istenke is létezne, arról mi rég tudnánk.

Az egyik (valami Jehova Jenő nevű zsidó vihar isten) pl. mániákusan irtott és irtatott mindenkit a róla szóló mesékben, akiknek volt merszük nem hinni benne, és nem az ő talpát nyaldosni igen nagy hévvel.

Szóval, nem, egészen biztos, hogy nem tévedek. Ez olyan biztos, mint az, hogy ezt épp olvasod.

Szia!

Tegyük fel tévedek és van Isten és halálom után nekemszegezi a kérdést, hogy miért nem hittem benne. Akkor azt mondanám, hogy legalább nem voltam álszent és képmutató. Végül is ki a jobb? Aki úgy éli le az életét hogy hirdeti hogy hisz Istenben, úgy hogy mégcsak nem is kételkedik, mert ugye a kételkedés nélküli hit erény, naphosszat imádja az Urat és csak azért él jól hogy aztán ha úgy alakul hogy van Isten akkor üdvözölhessen, vagy én aki, aki ugyanolyan jól éltem az életem de emögött nem volt ott ez a számítgatás, hogy ezért majd mit kapok. Ha Istennek többet ér, hogy valaki vakon hitt benne, és csak a később megszerzendő jutalomért élt jól, akkor ebben az Istenben semmi igazságos, semmi jó, semmi isteni nincs és nem kérek belőle.

Hát a vallásos aligha tud meggyőződni róla, hogy palimadár volt egész életében

Én meg nem gondolom, hogy tévedek, de ha igen, én is ott vagyok, ahol a part szakad.

Ha megsemmisülök, csak az történik, amit várok.

Ha a pokolba kerülök, ott legalább jó meleg van, unatkozni biztosan nem fogok és értelmes emberek lesznek körülöttem.

Majd csak kibírom, elvégre kétszer nem halhatok meg.

Mivel nagy bűnöket nem követtem el tudtommal, és azokat is megbántam, még az is előfordulhat, hogy mégiscsak a menyországba kerülök.

Azt is ki lehet bírni...

Mi az igazság?

Eddig még senki nem jött vissza, hogy elmesélje...

Ja igen, Jézus...

Ki látta?

Én nem vagyok vallásos, de hiszek Istenben. Idealista vagyok, vagyis úgy gondolom, a tudat nem az anyagi test

véletlenszerű terméke, hanem időtlen létező,

míg az anyag keletkezett, és meghatározható a kora.

tehát, ha tévedek?

Hát, akkor kiderülne, hogy az anyag nem keletkezett, hanem

örök ideje létezik.