Igaz, hogy a reformátusok 70%-a nem jár manapság templomba? Egy református lelkésznél v. méltóságnál manapság mennyire szempont egy református ember megítélésénél, hogy milyen gyakran jár templomba? Szerintetek mi manapság az álláspont?

"Pl. ismeretlenül egy nem-templomba járó reformátussal szemben előtérbe helyeznek egy templombajárót, vagy akinek pl. szülei - családja vmilyen szempontból aktisvista vagy olyan helyen dolgozik ?"

Mi az, hogy előtérbe helyezik? Hol?

Milyen területen helyezne előtérbe??

Esetleg ha te egy kőműves vállalkozó vagy és jársz templomba, ismer a lelkész akkor téged hív ha vakolni kell és nem a másik utcából hív szakembert.

Református vagyok. Lelkésze válogatja. Előző lelkészünktől komoly lelkifröccsöt kaptam amiatt, hogy nem járok. A mostani elnézi nekem (van sok közös "ügyünk", még soha nem tette szóvá, hogy járhatnék gyakrabban...) Mondjuk Istentiszteleten külön köszönteni szokta azokat, akik csak hébe-hóba járnak.

Nem hinném, hogy lenne bármiféle hátrányos megkülönböztetés emiatt, sőt, szerintem örülnek, ha olyan kezd el járni, aki korábban nem.

1. Az istentiszteletek látogatottsága gyülekezetenként eltérő, sőt tájegységenként változik. Pl. Szabolcsban, vagy Erdély székelyföldi gyülekezeteiben, ahol tömbreformátusság él, nyilván magasabb a százalék, mint egy csongrádi vagy békési faluban, ahol a reformátusság szórványban él.

2. Én sem teljesen értem a kérdést. Ha arra gondolsz, hogy a lelkész mennyire gondolja úm. "jobb embernek" azokat, akik templomba járnak, akkor erre egyrészt nem nagyon van általános válasz, hiszen az ország kb 1200 református lelkésze mind külön egyéniség, és nincs kiadva, hogy miről mit kell gondolnunk :) Ha az a kérdésed, hogy mit gondol az illető hitéről, vagy vallásosságáról, akkor nyilván itt sincs általánosan elmondható igazság, hiszen lehet olyan, aki azért van ott, mert szeretne kapni valami lelki tartalmat az istentiszteleten, és van olyan, aki csak megszokásból, vagy bármi egyéb ok miatt. Egyébként pedig én személy szerint nem - ahogy te írtad - "hivatásból" gondolom, hogy jó ott lenni az istentiszteleten, hanem valóban kap is az ember, akár a közösség erejéből, akár egy-egy tartalmas igehirdetésből. Ha pl. szabadságon vagyok, és olyan helyen, ahol nem tudok elmenni istentiszteletre, hiányzik.

Szeretettel:

egy református lelkipásztor