Miért nem hiszel Istenben? 21/L

Ne haragudj, de csak a címsorban szereplő kérdésre fogok válaszolni, provokatív módon.

Istenben való hit az egyenlő azzal, hogy olyat tisztelek és imádok, amit még sosem láttam, sosem tapasztaltam. Én állítok egy ilyet: "Képes vagyok kihegyezni egy ceruzát." - erről bárki megbizonyosodhat, tényleg megteszem. Ha azt kérem, higyj nekem, egyszerű megmutatnom.

Ha azt kéred, higgyek Istenben, nos akkor én azt válaszolom, hogy mutasd meg :)

A sivatagos példa tökéletes demonstrációja lenne Isten létének.

Nem hiszek benne, mert nem láttam.

A fizikai, csillagászati és biológiai példáidban az a szuper, hogy a Biblia mítoszai és gondolkodásmódja sokkal kisebb helyet foglal el az agyban, mint a tudományos érvelés, így hamarabb elsajátítható ugyanazon a szinten és amikor egy hívő a nemhívővel vitatkozik, (ha ugyanolyan okosak) a hívő fog nyerni.

21F

Előző vagyok.

Kiegészítés: ha a világ legszentebb embere rákos volna, Istennek minden indoka meglenne, hogy meggyógyítsa, de mégis egy orvos keze sokkal biztosabb, mint várni, nem? :)

1. Nem kaptam vallásos nevelést.

2. A Bibliában(és az összes vallásban) annyi az önellentmondás, hogy egész honlapokat lehet készíteni róla

3. Mi a lélek? Az egyenlő a tudattal? Ha igen, akkor az elpusztul a halálunkkal az agyunkkal(mint szervvel) együtt.(Az agysérülések a tudatot, viselkedést nagyban befolyásolják, a kapcsolat a két dolog között egyértelmű)

Ha nem, akkor mi a különbség?

4. Ha a halálunkkal a tudatunk, "lelkünk" is meghal, akkor Isten léte irreleváns.

Egyéb: Mielőtt az evolúciót és az ősrobbanás-elméletet próbálnád cáfolni, "kicsit" pallérozódj, mert a fentiek annyira gyengék voltak, hogy csak azért nem szedtek szét a kommentelők, mert túl könnyű lett volna.

A szüleim nem voltak vallásosak, de mindkét nagymamám igen. Kicsi koromban sokat voltam velük, megtanítottak imádkozni, elvittek templomba.

Amikor megnőttem, egyre többet tanultam és olvastam, és megszűnt a hitem.

Kicsit sajnálom, mert jó lehet hívőnek lenni: ha hiszek a túlvilágban, megszabadulok a megsemmisülés elviselhetetlen gondolatától, és a lelkiismeret-furdalásomat is csillapíthatom néhány imával.

Szóval jó lehet hinni, de nekem nem megy, és ez nem akarat kérdése.A tudomány logikus, a vallási tanok nem. Tudom, hogy ha meghalok, ugyanúgy nem leszek többé, mint ahogy nem voltam megszületésem előtt.

Ám ha mégis meg tudna győzni valaki arról, hogy létezik valamiféle felsőbbrendű entitás, akkor sem szeretnék a keresztény istenben hinni, aki annyi szenvedéssel sújt ártatlan embereket.

2001. december 22-én estefelé egy 17 évesen részeg,drogos állapotban lévő srác elgázolt a zebránál ahol a gyalogosoknak volt zöld lámpájuk a nővéremet és a5 6 éves lányát. Mindketten meghaltak a helyszínen.

Na én azóta nem hiszek istenben. Nem hiszem el,hogyha létezik akkor ilyet képes megengedni..

Teller Ede

Vers cím nélkül

Keresni, várni, semmit sem akarni,

Szeretni, vágyni, egyedül maradni.

Nézni a világot becsukott szemekkel,

Látni azt, amit még nem látott ember.

Gyönyörködni titkos mély harmóniákban,

Emlékezni arra, mit sohasem láttam.

Szeretni, imádni a szent tisztaságot,

A szelet, a felhôt, a havat, az álmot.

Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,

Nem a túlvilági örök üdvösségért.

Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,

Félni, hogy talán igazság sincsen.

Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge.

Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.

És makacs reménységgel mégis, mégis hinni.

Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.

És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,

A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

Vannak fontosabb dolgaim is annál, mint hogy istenhitre pazaroljam az időm.

Idézném magamat tegnapról: Nincs fontosabb dolgotok, mint azon elmélkedni, hogy érdemes-e valami olyanban hinni, ami talán nem is létezik, illetve olyat tagadni, ami létezhet? Közben meg a valóság elrohan mellettetek és a következő generációkra egy élhetetlen világot hagyunk. Ahol már nem lesz sem idejük, sem lehetőségük ilyen kényelmes és felesleges gondolatokkal tölteni az idejüket.