Hogyan mutathatunk ki igazi alázatosságot?

Amikor az alázatról beszélnek a papok, legtöbbször Jézust szokták példaként felemlegetni, merthogy ő volt az, aki lehajtott fejjel hagyta, hogy megkínozzák és keresztre feszítsék. Ebből a kontextusból úgy látszik, mintha az alázat az nem más lenne, mint a többi ember akarata előtt történő feltétel nélküli önfeláldozás.

Jézus valóban alázatos volt, de nem az ember akarata előtt hajolt meg, hanem az Isteni akarat előtt, tettének egyetlen motivációja az, hogy beteljesítse azt, amit Isten parancsolt neki, ezáltal példát mutasson erkölcsből a hitben és szeretetben szűkölködő embereknek. Ebből következően az alázat nem más, mint az Isten akaratának feltételnélküli követése, az a tudatállapot, amikor az ember Istent előbbre helyezi minden földi dolognál. Az alázat az erkölcshöz való hűséget jelenti, amelyben az ember az Isteni akaraton kívül, minden pillanatban a saját hite szerint cselekszik és az soha el nem árulná sem a vonzódásának tárgyáért, sem pedig félelemből.

Az alázat ellentéte a bűn. Ma kevés alázatos ember él a földön, nem csak azért, mert szinte minden ember kettőségben él, hanem azért is, mert igen kevés ember vette komolyan Isten elhívását: „Legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok”, vagy „Ti azért legyetek tökéletesek, mint mennyei atyátok.

Ha az alázat lelkét akarod magadba fogadni, előbb ismerd meg Isten akaratát, majd ha már ismered, feltétel nélkül kövesd azt, azonban Isten akarata nem ismerhető meg, csak ha megismerted legbelül önmagad,

Ha imádkozol és kéred a Szentlelket hogy adja meg az alázatosság erényét akkor meg lehet kapni.

Kimutatni pedig legjobban úgy lehet ha Jézus példáját követed aki megmosta a tanítványok lábát. Ehhez hasonlít ha valaki az lenézett munkákat végzi. Pl. ha mondjuk valaki elmegy egy hónapra közterület-fenntartónak vagy takarítónak az biztos hogy segíteni fog. Pio atya nagyon sokáig wc takarítóként dolgozott a hadseregnél. Jó gyakorlat az is ha igyekszel a többi emberre úgy gondolni mint Nálad jobbakra. Nekik csak a jó tulajdonságaikat kell nézni, saját magadban pedig csak a rosszakat.

Kimutatni meg egyébként nem kell az alázatosságot hiszen annak pont az a lényege hogy az alázatos ember inkább háttérbe húzódni szeret :) Aki alázatos azon úgyis meglátszik majd.

Ismételni tudom az elsőt! :)

Ha az alázat lelkét akarod magadba fogadni, előbb ismerd meg Isten akaratát!

Jézus ezért tűrte a szenvedést, mert tudta mi isten akarta, de mint ember nagyon nehéz volt elviselnie, hiszen a halála előtt vért is izzadt.

Viszont, hogy valaki alázatos nem azt jelenti, hogy mulya:

Jézus szinte csak egyetlen egyszer haragszik az evangéliumok szerint, akkor, amikor kiűzi a kereskedőket a templomból.

[link]

Ne légy álalázatos. Az igazi alázat el meri ismerni, hogy segítségre van szüksége. Nem mondja azt, hogy "jaaaj, Uram, méltatlan vagyoook, ne gyere hozzám". Természetesen érzi a méltatlanságát, de felül tud kerekedni ezen az érzésen, és képes azt mondani: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön."

Ajánlom Szent Benedek Reguláját, azon belül pedig az alázatosság 12 lépcsőfokát. Habár az szerzeteseknek íródott, de én még nem találkoztam annál jobb (Biblián kívüli) leírással.

Az alázatosság semmiképp sem valamilyen testhelyzet felvételét jelenti, hanem kizárólag Isten Igéjéhez való feltétlen engedelmességet.

(az első válaszadó nagyon jól összefoglalta, teljesen igaza van.)

Erról van szó, és nem másról.