A "hideglelés" vagy bizsergés-szerű érzés lehet a Szentlélek jelenlétének az oka?

Én erre tippelek:

ez csak egy érzés amit az ember lelkesedése (érdekes ez a "lelkesedés" szó...) miatt érez

Hát a Szentlélek jelenlétének a jele sok minden lehet, de amiről te beszélsz, az valószínűleg a "flash" (fless).

Az tuti, hogy black metal koncerten nem volt jelen a Szentlélek.

Egyébként tényleg tapasztalható a Szent Szellem jelenléte, de ez nem a "bizsereg a tarkóm" érzés. Vannak ismertetőjelei, amit a Biblia is leír.

De pl. egy gonosz ember, vagy szellemiség közelében is érezhető a szellemi légkör, bár nem vagyok meggyőződve, hogy mindenkire vonatkozik ez. Lehet, hogy ez egy kegyelmi ajándék nálam, de én érzem. Azt is, ha valakinek nem tiszta a szándéka.

Érdekes módon gyakran el is kerülnek az ilyen emberek, és nem akarnak velem beszélgetni.

Nekem a hátamon fut végig egy enyhe hidegség, amikor valami kellemes, megható érzés fog el, vagy valamilyen "felismerés" támad bennem. Ahogy olvastam a kérdést megjegyeztem magamban, hogy "ez rám is igaz", és akkor is jött.

Én ugyan nem hiszek a Szentlélekben, de nem is tagadom. S bár végső soron egy hidegrázásról van szó, nem mondanám kellemetlennek, sőt...

"Aki nem hisz a Szentlélekben (vagy Szent Szellemben) az inkább ne írjon légyszi."

Akkor minek tetted fel a kérdést, ha te már eldöntötted magadnak? Fecsérelted a saját és mások idejét is.

Szerintem a "hideglelést" és bizsergést minden ember ismeri, "kirázott a hideg" (mert olyan jó volt / mert olyan félelmetes volt stb.) címén.

Úgyhogy nem biztos, hogy minden esetben, amikor ilyet éreztél, a Szentlelket érezted. De persze a Szentlélek nagyon sok módon meg tud nyilvánulni az embereken, így ez is egy lehet a sok közül.

De az is igaz, hogy tudom, miről beszélsz, mert én is éreztem már ugyanezt ima közben, Biblia-olvasás közben, Istenről való beszéd közben. Sőt olyan is volt, amikor valamilyen istentelenséggel kapcsolatos tárgyat (pl. egyszer egy régebben kapott, fiókból előkerült horoszkópos bögrét) kidobtam, akkor is egy rövid, "hidegrázás"-szerű dolgot éreztem, és utána nagyon nagy megkönnyebbülést, örömöt, "fellélegeztem". Úgy gondolom, hogy az ilyesmi valóban a Szentlélekkel áll kapcsolatban.

A Bibliában is találhatunk olyan kifejezéseket, amikor "remegést"/"reszketést" vált ki az Úr jelenléte, és nem mindig ijedségből, hanem "lelkesedésből":

pl. Jób 36:34 "Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből."

Zsolt 2:11 "Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel." Itt is a reszketés az örömmel van kapcsolatban (a félelem pedig itt Istenfélelmet jelent).

De ennél is figyelemreméltóbb az, amikor a feltámadott Jézussal találkoznak az emmausi tanítványok, és nem ismerik fel Őt, és hallják az Igét tőle, majd hirtelen, ahogy megszegi a kenyeret, felismerik:

"Luk 24:31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnt előlük.

Luk 24:32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?"

A "gerjedezik" a görög "kaió" fordítása, ami szó szerint azt jelenti, hogy "éget, meggyújt, lángol". Az emmausi tanítványok úgy érezték, valósággal lángol a szívük, amikor Jézus az Írásokat magyarázta nekik!

Úgyhogy szerintem mindenképp beszélhetünk ilyen esetekről, de azért természetesen nem kell minden hidegrázást/bizsergést ide sorolni.

Kedves 80%!

Hmm.... Nekem új volt az, amit írtál az emmausi tanítványokkal kapcsolatban, és egyezik azzal, amit tapasztaltam, mármint azzal, hogy inkább forróság, meleg, égető, olyan mintha tűz járná át a bensőmet, az Isten Szellemének a megnyilvánulása. Szóval a hideglelés éppen nagyon távol van ettől, mondhatni az ellenkezője lenne. :)

Nem hiszem, hogy szükséges ezen vitatkozni, szerintem (mint ahogy írtam is) mind a kettő lehetséges, minthogy én is tapasztaltam mind a kettőt, sőt még sok más formában is.

Ugyanúgy, mint ahogy sírást és nevetést is kivált a Szentlélek jelenléte - egyénenként, helyzetenként stb. változó. Van, mikor a Szentlélek jelenlétében ugyanazon a helyen az egyik ember kacag, a másik sír; van, mikor mindenki borul a nevetéstől, és van, mikor az egész gyülekezet sír.

Jób is tudta, milyen ez a "borzongás":

"Jób 4:12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

Jób 4:13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

Jób 4:14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Jób 4:15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Jób 4:16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

Jób 4:17 Vajon a halandó igaz-e Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-e az ember?"

:)