Akik szerint a halál a megsemmisülést jelenti, mit mondanak arra, hogy hol van most Énokh, Illés és Mózes?

Júdás 9: "Pedig Mihály, az arkangyal, amikor nézeteltérése volt az Ördöggel, és Mózes testéről vitatkozott, nem mert becsmérlő kifejezésekkel ítélkezni felette, hanem így szólt: „Dorgáljon meg téged Jehova!"

Júdás beszámolója nem beszél arról, hogy mi volt Sátán szándéka Mózes testével, de abban biztosak lehetünk, hogy az Ördög valami rosszat forralt. Helytelen módon talán a hamis imádat előmozdítására akarta felhasználni e hithű férfi holttestét.

Kedves 14/L ajánlom, hogy olvasd el az 1Mózes 2: 7; Ezékiel 18: 4; Prédikátor 9: 5, 6.-ot

Szia!

Igen a teste felett, azóta azt is megtudtam itt Szent Júdás Tádé apostol a Mózes mennybemenetele c. apokrif könyvre hivatkozik, de hogy annak pontosan mi volt a tartalma, azt nem tudom.

Egyébként Mózessel kapcsolatban később is akart valamit a sátán olvasd el a Jacobus de Voragine Legenda Aurea-ban a Bilincses Szent Péter részt:

"Ugyanő mondja el ugyanott – és a Háromrészes Egyháztörténetben is benne van –, hogy az ördög Krétán megjelent Mózes képében, és a zsidókat mindenfelől összegyűjtve, elvezette őket a tenger mellé, egy nagy hegy meredélyére. Felajánlotta, hogy előttük járva, száraz lábbal vezeti el őket az ígéret földjére, és sokakat vízbe fullasztott közülük. Egyesek szerint az ördögöt bosszantotta, hogy egy zsidó odaadta a bilincset a királynak, alkalmat adva arra, hogy Octavianus ünneplése abbamaradjon, és sérelmét ily módon torolta meg. Mindazonáltal azok közül, akik megmenekültek, sokan folyamodtak a keresztség kegyelméhez. Amikor ugyanis annak a hegynek a meredélye megindult, ők meg egymás hegyén-hátán legurultak, az elsők az éles sziklákon zúzták össze magukat, vagy a tengerbe fúlva lelték halálukat. A nyomukban haladók nem tudták, mi történt velük, de néhány arra járó halász elbeszélte nekik a történteket. Erre ők visszafordultak. Így a Háromrészes Egyháztörténet gyűjteménye."

Forrás: [link]

Az idézetek arra lennének, hogy az embernek nincs lelke?

Ter 2.7

"Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé."

Ez semmiképp nem bizonyíték erre, mert ha az amit itt Isten át ad az embernek (a pornak) csak valami személytelen életenergia lenne, akkor ugyanezt elmondhatnánk az állatok növények teremtésénél is, nyílván bennük is van életenergia, azért élnek, vagy ha ott nem, akkor az embernél se kellene külön hangsúlyozni.

Ez 18.4

"Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!"

Ez lehet a lelki halál is.

Préd 9.5

"Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak."

Préd 9.6

"Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy."

A Prédikátor ezek szerint még (ill. már) nem rendelkezett biztos tudással a túlvilági létet illetően, szerencsére Krisztus urunk óta mi már igen. Ha ugyanis a Prédikátort elfogadnánk megfellebezhetetlen bizonyítéknak arra, hogy nincs élet a halál után, akkor a világvégi feltámadás (testek feltámadása sincs), hiszen erről sem beszél, azt pedig akkor mi alapján hiszik a jehovisták?

14/L

"Ter 2.7

"Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé."

Ez semmiképp nem bizonyíték erre, mert ha az amit itt Isten át ad az embernek (a pornak) csak valami személytelen életenergia lenne, akkor ugyanezt elmondhatnánk az állatok növények teremtésénél is, nyílván bennük is van életenergia, azért élnek, vagy ha ott nem, akkor az embernél se kellene külön hangsúlyozni."

Itt az "élet lehelete" a 'ruah', vagyis a szellem, ami itt éppen ezért 'életerőt' jelent. Ez nem a "lélek", ezzel nem szabad összekeverni, más a jelentése. Igen, lehet hogy téged meglep, de a Bibliaíró azt állította, hogy "ugyanaz a szellemük" az állatoknak is, vagyis ugyanaz a szellem (ebben az esetben 'életerő') van bennük is, mint bennünk. Persze a héber 'ruah' és a görög 'pneuma' más jelentésekkel is bír, de ez most mellékes.

És ezzel a szellemmel (életerővel) lesz az ember "élő lélekké" (nephes), vagyis másként fogalmazva "élőlénnyé". Tehát jól figyeld meg, az ember nem 'lelket kapott', hanem a belé lehelt életerővel (szellemmel) vált élő lélekké, élőlénnyé!

------

"Ez 18.4

"Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!"

Ez lehet a lelki halál is."

A lélekkel (nephes, pszükhé) a Biblia sehol sem hozza kapcsolatba a halhatatlanság fogalmát, ellenben - mint itt is - világossá teszi, hogy részben egyszerűen az ember "életét" jelenti, mely bizony meghalhat. Jézus is gyakran használta így, pl. itt: Máté 20:28.

"Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért."

Ugye Jézus sem a "halhatatlan" lelkét adta váltságul? Nem, egyszerűen az életét.

"A Prédikátor ezek szerint még (ill. már) nem rendelkezett biztos tudással a túlvilági létet illetően"

Amikor a dédelgetett hitednek ellentmondó állítást látsz, akkor rögtön az van, hogy Isten egy megbízhatatlan embernek a hamis szövegét ihlette bele a Bibliába? Ez az, ami bizonyosan nem jó válasz! A jó válasz az az, hogy sem Jézus, de egyetlen Bibliaíró sem mond ennek a ténynek ellent.

A teljes ember, mint "élő lélek" hal meg és a feltámadáskor az tér vissza - vagy szellemszemélyként támad fel. Semmiféle "halhatatlan" lélek nem távozok ki belőlünk a halálkor, erről sehol szó sincs.

Szia!

Nos, csak beszélgetünk, úgyhogy ne pontozz (pontozzatok) már le azért mert nem tetszik, amit írok, én sem szoktam senkit, se fel, se le, különösen nem olyan esetekben, amikor nem én teszem fel a kérdést plusz az még eldöntetlen (amúgy ez sem igaz, mert ezeket e kérdéseket már rég eldöntötték az egyházatyák:P) is. Csak felfele szoktam pontozni, de csak akkor ha én kérdeztem, s ha valaki rossz választ adott még akkor sem pontozom le, esetleg csak akkor ha nagyon kötekedik.

Most olvastam Jób könyvét és csak ott legalább ez a 4 utalás van arra, hogy van lélek, és annak túlvilági léte:

Jób 26, 5

„összerezzennek még az árnyak is…”

Jób 33, 18

„Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik.” (Elihu)

Jób 39, 17

„Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad e már az alvilág kapuját?” (Isten Jóbnak)

Jób 17, 1

„összetörött immár énbennem a lélek”

Lélek halhatatlanságát bizonyítják:

Zsid 12,23 és a Jel 6,9. Róm 2,9; 8,15; 13,1; 16,4; 2Kor 1,23; 12,15; Fil 1,27 + még számtalan, csak hagy ne írjam már ki mindet...

Pál apostol 21 esetben használ egy bizonyos noúsz szót a fordításokban ez az "égi test" 2Kor 5,1-6, ebben él addig az amúgy meztelen lélek, amíg eljön a test feltámadása.

Hát pedig az nem igaz, hogy Ádám, Ábrahám, Mózes, Dávid vagy Jákob vagy a Prédikátor ugyanannyit tudtak Istenről, mint Ő maga vagy azok, akikkel együtt élt. Ádámot mondjuk visszavonom, mert ő nem is írt róla semmit, ill. nem maradt fenn. Azaz nem tudhatjuk ő mennyit tudott. De egy érdekesség azért: a világ összes népe és kultúrája hisz a lélek halál utáni létében: na ez Ádám tudása bennük. :)

14/L

A Mt 21,28 pedig helyesen így hangzik: "Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

Átfordított/átkavart Bibliákkal mindent be lehet bizonyítani sajnos.

(Jób 26:5) "A tehetetlen halottak csak remegnek A vizek és a bennük lakozók alatt."

Ez jelképes beszéd, az ilyen típusú szövegekre aztán mindent rá lehet húzni az égvilágon. A lélek valódi természetével kapcsolatban a Biblia egyértelműen fogalmaz. A halottak állapotáról is éppen ilyen világosan beszél. De akik erőnek erejével bele akarnak passzírozni a Szentírásba egy idegen tant, azok természetesen az ilyen "homályosnak tűnő" szövegekbe kapaszkodnak.

A következő vers: "Mezítelen Őelőtte a seol, És nem borítja lepel a pusztulás helyét." A seol és a hádesz az emberiség közös sírját, a "halál intézményét" jelentik.

-----

(Jób 32:18) "Mert megteltem szavakkal, Szorongat a szellem bensőmben."

Itt nem a lélekről van szó, hanem a más értelemben használ szellemről. Benned nincs "szellemiség", valami olyan, ami bizonyos kijelentésekre és tettekre késztet? Hogy ez "halhatatlan" lenne? Ezt sehol sem írja a Biblia.

(Jób 17:1) "Szellemem megtört, napjaim elenyésznek; A temető vár rám."

Ez sem a lélekről szól, de arról sem, hogy van egy halhatatlan szellem bennünk!

(Róma 2:9) nyomorúság és szorult helyzet, minden ember lelkére (életére, életében), aki azt cselekszi, ami ártalmas, zsidóéra először, és görögére is;

(Róma 8:15) Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: „Abba, Atyám!”

(Róma 13:1) Minden lélek (mindenki, minden ember) rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában.

(Róma 16:4) akik a saját nyakukat kockáztatták lelkemért (ÉLETEMÉRT), és akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a nemzetek gyülekezetei is mind;

(2Korintusz 1:23) Én pedig az Istent hívom tanúul a saját lelkem (saját magam, vagy életem) ellen, hogy azért nem mentem még el Korintuszba, hogy kíméljelek benneteket.

(2Korintusz 12:15) A magam részéről szíves örömest hozok áldozatot, és magamat is feláldozom a lelketekért (ÉLETETEKÉRT). Ha én jobban szeretlek titeket, akkor engem kevésbé kell szeretni?

(Filippi 1:27) Csak a Krisztusról szóló jó hírhez méltón viselkedjetek, hogy akár odamegyek, és látlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam a titeket érintő dolgokról, hogy szilárdan álltok e g y szellemben (szellemiség), e g y lélekként (egy emberként) küzdve egymás oldalán a jó hírnek hitéért,

Ez itt is jó bizonyíték arra, hogy a szellem és a lélek nem azonos jelentésű, hanem nagyon is világosan megkülönböztetett fogalom a Bibliában.

Ugye nem gondolod komolyan, hogy mindezeknek van közük a halhatatlan lélek filozófiájához?

-----

Vajon Pál hitt a "közbenső állapotban"?

A Catechism of the Catholic Church (Katolikus Egyház Katekizmusa) ezt mondja: "Ahhoz, hogy feltámadjunk Krisztussal, meg kell halnunk Krisztussal: ’meg kell válnunk a testtől és haza kell érkeznünk az Úrhoz’ [2Korinthus 5:8]. Ebben az ’elköltözésben’, amely a halált jelenti, a lélek különválik a testtől [Filippi 1:23]. A halottak feltámadásának napján egyesül majd újra a testtel." De vajon az itt idézett versekben azt mondja Pál apostol, hogy a lélek túléli a test halálát, majd pedig várja az "utolsó ítéletet", hogy újra egyesülhessen a testtel?

A 2Korinthus 5:1-ben Pál saját halálára utal, és a ’földi sátorház elbomlásáról’ beszél. Vajon arra gondolt, hogy a testet elhagyja halhatatlan lelke? Nem. Pál abban hitt, hogy az ember maga a lélek, nem pedig abban, hogy van egy lelke (1Mózes 2:7; 1Korinthus 15:45). Pál szellemtől felkent keresztény volt, akinek a reménysége — többi első századi testvéréhez hasonlóan — "a mennyekben... eltett" volt (Kolossé 1:5; Róma 8:14–18). Őszinte ’óhaja’ éppen ezért az volt, hogy halhatatlan szellemteremtményként az égbe támadjon fel az Isten által meghatározott időben (2Korinthus 5:2–4). Reménységéről szólva ezt írta: "mindnyájan elváltozunk... az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk" (1Korinthus 15:51, 52).

A 2Korinthus 5:8-ban Pál ezt mondja: "Bizodalmunk... van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz." Néhányan úgy vélik, ezek a szavak a várakozás közbenső állapotára utalnak. Arra is hivatkoznak, amit Jézus a hűséges követőinek ígért, hogy elmegy és helyet készít nekik, ahova ’magához veszi őket’. De mikor válnak valóra ezek a kilátások? Jézus azt mondta, hogy akkor, amikor ’ismét eljön’, jövőben elkövetkező jelenlétének idején (János 14:1–3). Ehhez hasonlóan a 2Korinthus 5:1–10-ben Pál azt mondta, hogy a felkent keresztények általában abban reménykedtek, hogy égi lakóhelyet örökölnek. Ez nem a lélek valamiféle feltételezett halhatatlansága által következik be, hanem feltámadás által Krisztus jelenléte idején (1Korinthus 15:23, 42–44). Charles Masson Szentírás-magyarázó úgy következtetett, hogy a 2Korinthus 5:1–10 "jól érthető tehát anélkül, hogy a »közbenső állapot« hipotéziséhez folyamodnánk".

A Filippi 1:21, 23-ban (NW) Pál ezt mondja: "ami engem illet — számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Nyomás alatt vagyok e két dolog miatt; de amit igazán kívánok, az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét, mivel ez biztos, hogy messze jobb." Vajon Pál itt egy "közbenső állapotra" utal? Néhányan úgy vélik. Pál azonban azt mondja, hogy két lehetőség miatt van nyomás alatt — az élet és halál lehetősége miatt. "De amit igazán kívánok — fűzte hozzá, egy harmadik lehetőséget említve — az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét." "Megszabadítás", hogy rögtön a halála után Krisztussal legyen? Nos, amint azt már láttuk, Pál abban hitt, hogy a felkent keresztények Krisztus jelenléte idején fognak feltámadni. Tehát ez az időszak volt a szeme előtt.

Ez látható a Filippi 3:20, 21 és az 1Thessalonika 4:16-ban feljegyzett szavaiból is. Az ilyenfajta "megszabadítás" Krisztus Jézus jelenléte idején lehetővé teszi, hogy Pál megkapja a jutalmat, amelyet Isten készített neki. A fiatal Timótheushoz írott szavaiból is láthatjuk, hogy ez volt a reménysége: "Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését" (2Timótheus 4:8).

"De egy érdekesség azért: a világ összes népe és kultúrája hisz a lélek halál utáni létében"

Egy "érdekesség" az is, hogy Sátán világában vagyunk, tehát ha te a világot, vagyis a többséget akarod érvnek felhasználni arra, hogy ez a pogány filozófia igaz, nagyon megcsalod magad.

Valójában éppen Sátán volt az, aki azt mondta az első emberpárnak, hogy "nem haltok meg". De tudjuk, hogy meghaltak.

A nemzetekben viszont ugyanez a sátáni eszme tovább élt, hiszen ha belegondolsz, nekik nagyon jól jött az a magyarázat a szeretteik halálakor, hogy "á, valójában nem halt ám meg, a lelke tovább él valahol." Ez a gondolat egy természetes emberi reakció volt minden olyan nemzetnek, akik nem ismerték az isteni igazságot a feltámadásról. Nem csoda, hogy a világ szinte minden vallásában megtalálható - persze millióféle formában.

Éppen hogy a Bibliából hiányzik szinte egyedül.

Én nem pontozlak le, de azt nem tudom, hogy miért aggódsz e miatt? Hisz 94%-n vagy, nem elég neked? Ha zéró volna, de Istennél viszont megfelelő, akkor mi lenne? Ne hidd, hogy egyszerre elnyered az emberek (a világ) értékelését és Istenét is!! Hiú ábránd.