Boldogok vagytok. - tanítja a Biblia -, de valóban lehet maradéktalanul boldog valaki ebben a világban?

Néhány bibliaidézet:

"akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze.”" (Rúth 1:13, katolikus ford.)

"Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: „Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?”" (1Sámuel 1:8, katolikus ford.)

"Vagy nézd meg mondjuk Avilai Szent Teréz életét. Ő a belső imában egyesülni tudott Istennel és így olyan boldogságban volt része amit mi elképzelni se tudunk. "

Az 1500-as években (amikor Teréz élt), már javában ténykedett a katolikus inkvizició. Részlet a módszereiből:

3. Vízkúra

Az inkvizíció alkalmazta erőszeretettel, több variációja is létezett. A legegyszerűbb a közönséges fullasztás volt. Az áldozat fejét a vezető hóhér vezényszavára a hóhérinasok a vízzel teli dézsába nyomták, majd meghatározott ideig a víz alatt tartották. Fejlettebb változatához kötél és csiga szükségeltetett. Ilyenkor a vádlottat lábánál fogva felkötötték, majd fejjel lefelé lógatva mártogatták a vízbe. De volt olyan vízzel végrehajtott kínzás is, amikor a delikfenst levetkőztették, padhoz kötötték, szájába tölcsért nyomtak, és azon keresztül juttatták a szervezetébe a vizet, amelynek mennyisége akár 10-15 liter is lehetett. A folyadék szétfeszítette a gyomrot és felpuffasztotta a hasat, ezáltal pokoli kínokat okozva.

4. Strappado

Az inkvizíció egyik legförtelmesebb találmánya mindössze egy kötélből és egy csigából állt. Az áldozat két karját a háta mögött, a csuklójánál összekötözték, majd ezeknél fogva a lehető legmagasabbra felhúzták a levegőbe. Ekkor a kötelet elengedték. Az illető lezuhant a padlóra, esését azonban, mielőtt a magatehetetlen test a padlóhoz csapódott volna, megállították, hogy minél nagyobb terhelés érje a váll és a könyök izületeit, illetve izmait. ( [link] )

- Szent Teréznek könnyű volt úgy boldognak lennie, hogy közben a szent inkvizíció szerencsétlen áldozatairól tudomást sem vett, becsukta a szemét, befogta a fülét, és csak süketen és vakon morzsolta a rózsafüzért.

Mi volt szent a szent inkvizícióban? Meg kellene kérdezni a boldoggá avatott katolikus szentektől, akik úgy voltak boldogok, hogy a halálraítélt és megkínzott, eretnekeknek kikiálltott emberek mérhetetlen szenvedéseiről tudomást sem vettek.

Tudod, mit, én az ilyen alapon működő boldogságtól mélységesen undorodom!

"Definiáljad, mi a boldogság?"

Nekem az ha biztosan érezhetem hogy jó úton haladok az életben és jól érzem magam. "

Ha mások szenvedéseiről tudomást sem veszel, akkor valóban jól érezheted magad. És ha majd netán téged ér valami nyomorúság, attól még mások boldogok lesznek, míg érzik, hogy jó úton haladnak.

"Az ÉN arcmimikámmal semmi gond hidd el, de Te meg ne akard a világ szenvedéseit, nyomorát, betegségeit, fájdalmait, csalódásait stb magadra venni, mert ezt már Jézus megtette. "

Nem arról van szó, hogy valaki magára veszi a világ szenvedéseit, hanem arról, hogy a boldogság, amiben a kereszténynek része lehet napjainkban, az viszonylagos boldogság, hiszen a nyomorúsága az embernek még nincs felszámolva, abban része van kinek milyen mértékben. Ha majd megszűnik a nyomorúsága az emberiségnek, a boldogsága is teljessé lesz és hiánytalan.

"De attól még lehetünk boldogok amennyire itt a földi létben ez lehetséges."

A boldogsághoz elválaszthatatlanul hozzátartozik azoknak segítése, akiket nyomorúság súlyt körülöttünk közel s távol.

Viszont úgy látom, sokaknak a boldogsága oly magasröptű, hogy nem veszik észre a körülöttük lévő emberek gondját baját, és a boldogságukat úgy őrzik naprakészen, hogy nem engedik közel magukhoz mások problémáit/gondjait. Hanem mintegy átnéznek azokon. Nem zavartatják magukat ezektől.

A politikusok közt ugyancsak sok ilyen van, és nem is mindegyik vallja magát ateistának.

Tehát a boldogság mindig csak valamilyen értelemben igaz, és lényegében relatív.