A Jelenések könyvében szereplő hét gyülekezeti levél kiknek szól?

A Jelenések könyve gyakran említi a ’hetes’ számot, mely a teljességre utal, különösen Isten dolgaival és a felkent gyülekezetével kapcsolatban. Mivel az Úr napján több tízezerre nőtt a gyülekezetek száma, melyeket Isten népe alkot világszerte, biztosak lehetünk abban, hogy az az üzenet, amelyet elsősorban a felkentekből álló „hét gyülekezetnek” küldtek, ma Isten egész népének is szól (Jelenések 1:10).

A hét gyülekezetnek adott tanács azzal foglalkozik, „amik vannak”, vagyis olyan helyzetekkel, melyek valóban fennálltak az akkori hét gyülekezetben. Az üzenetek értékes segítségnek bizonyultak a hűséges felkentek számára abban a hét gyülekezetben, valamint az akkor élt felkent keresztények összes többi gyülekezetében.

A Jelenések könyvének első két fejezetében található hét levél, amelyet maga Jézus üzen hét kis-ázsiai gyülekezetnek, valójában az egyháztörténelem hét korszakára vonatkozó útmutatásokat tartalmaz. Valóban: az első, az efeszoszi gyülekezetnek szóló levélből ráismerhetünk az apostoli kor utáni első időszakra (kb. i. sz. 100–250); a szmürnaiaknak írt levélből a mártíregyház korára (kb. 250–313); a pergamoni gyülekezet levele az Egyháznak a világi hatalommal való kokettálását és szövetségét írja le, valamint az ennek nyomában fellépő erkölcsi válságokat (kb. 313–431); a thü-ateirai korszakot a Mária-kultusz uralkodóvá válásától lehet számítani (kb. 431–1517); a szárdeiszi egyházat a jól kezdődő, ám megrekedő protestantizmussal szokták azonosítani (kb. 1517-től az 1700-as évekig); a filadelfeiai gyülekezetet pedig az evangéliumi, majd a pünkösdi, teljes evangéliumi ébredések sorozatával (1700-as évektől). A felsorolt hat közül az utolsó három egyház párhuzamosan is létezik, mind a három megmarad az Úr eljöveteléig, amint ez a szövegből kiderül – és hasonlóképp a hetedik, az utolsó, a laodikeiai gyülekezet is.

A legtöbb bibliatanító szerint már ez az utolsó korszak is elkezdődött az Egyházban. Hogy mikor, arról megoszlanak a vélemények: egyesek szerint már a 20. század hatvanas-hetvenes, míg mások szerint csak a kilencvenes éveitől. Ha pedig ez így van, akkor érdemes nagyon odafigyelnünk arra, mik ennek a kornak a sajátosságai, hogy helyesen értelmezzük a sorsunkat egyéni és közösségi szinten egyaránt, mert csak így tudunk helyes döntéseket hozni. A hét gyülekezet közül ötöt Jézus megtérésre szólít fel. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy – szemben a filadelfeiaival – a laodikeiait is! Nem éppen pozitív képet fest erről az egyházról és korszakról a Megváltó levele (Jel 3:14–22)!

Jézus figyelmezteti a laodikeiai kor hívőit: ne higgyék, hogy már mindenük megvan, semmire sincs szükségük. Ez vonatkozik a fizikai gazdagságra, áldásra, bővelkedésre, de szellemi javakra is: korunkra a Szent Szellem helyreállított szinte minden bibliai tanítást és látást, úgyhogy a korinthoszi gyülekezettel együtt elmondhatjuk, meggazdagodtunk minden tudásban és beszédben – ámde a kérdés nem az, hogy ismerünk-e, tudunk-e már minden elvet és útmutatást a Szentírásból, hanem az, hogy ezek szerint is élünk-e? Ugyanolyan-e a hozzáállásunk a keresztény élethez, mint azoknak a prófétáknak és apostoloknak, akiknek a könyveiből, leveleiből megtanultuk mindezeket? Vajon az ismeret mellett megvan-e bennünk az az igazságosság, odaszántság, áldozatkészség és szeretet is, ami Jézusban, Pál apostolban vagy Timótheusban?

Hogy ezen a területen ne kerülhessünk öncsalásba, Jézus három nagyon fontos tanácsot ad.

Először is: vegyünk tőle tűzben megtisztított aranyat! A tűzben megtisztított arany a Bibliában a Szent Szellemben megtisztított hitet jelenti, valamint – Péter 1. levelében – a megpróbáltatásokban edzett hitet is. Ha ugyanis az ember rádöbben arra, hogy az anyagi jólét és az ismeret még nem teszi teljes értékű kereszténnyé, és szembesül azzal, hogy a prófétákhoz, Pálhoz, az apostolokhoz képest még milyen alacsony szinten áll erőben éppúgy, mint odaszántságban, áldozatkészségben és szeretetben; és ha rájön, hogy e mostani kor embereként hozzájuk képest valóban szellemileg „nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és meztelen” – akkor arra is rádöbben, hogy a maga erejéből sohasem lesz képes felzárkózni arra a szintre, ahol a hitnek ezek a hősei éltek. Ez a felismerés azonban az embert „a Szellem koldusává” teszi: ráébred, hogy a Szent Szellemmel való teljes betöltekezés nélkül, a Szellem vezetése nélkül nem lehet szellemileg épségben túlélni a mai kort. A saját erőnk annyira nem elegendő ehhez, hogy teljesen függésbe kell kerülnünk a Szent Szellemtől, és szinte minden azon múlik, be tudunk-e újra meg újra teljesedni Vele, hiszen még helyesen értelmezni és megtartani az Igét is csak általa tudjuk. És „boldogok a Szellem koldusai, mert övék a mennyek királysága” (Mt 5:3). Így vehetünk tűzben megpróbált aranyat.

A második tanács: fehér ruha

Jézus laodikeiaiaknak adott második tanácsa szerint ebben a korszakban a hívőknek nagy gondot kell arra fordítaniuk, hogy fehér ruhákat vegyenek Tőle, és ne látsszon ki a meztelenségük szégyene. A Jelenések könyve egyértelműen megadja ennek a szimbólumnak a jelentését: „a fehér lenvászon a szentek igazságos cselekedetei” . (Jel 19:8) A görög dikaiómata pontosabban törvényes, jogszerű tetteket jelent. Itt is megerősíti tehát Jézus, hogy különösen ügyelnünk kell ebben az időben a korrekt, törvényes magatartásra magánjellegű, egyházi, üzleti és egyéb kapcsolatainkban egyaránt, mivel a korszakra a törvénytelenség, az inkorrektség eláradása a jellemző, különösen a világban – de ez az Egyházra is nyomást gyakorol, ott is megjelenik.

A harmadik tanács: szemkenőcs

Jézus harmadik tanácsa szerint pedig a szellemi vakság ellen „szemkenőcsöt” kell használnunk. A „kenet” a Szentírásban szintén a Szent Szellem szimbóluma, itt azonban a látásunkkal van kapcsolatba hozva, ez tehát különösen a kijelentés (kinyilatkoztatás, apokalüpszisz) szellemét, szellemi ajándékait jelenti. Ebben a korszakban, amikor a világ a legnagyobb sötétségbe merül, kiemelten fontos az eligazodáshoz a Szent Szellem kijelentése által megelevenített Ige keresése, befogadása, megtartása, mivel a látást akarja ellopni a Sátán, tudva, hogy „mennyei látás nélkül a nép elvadul” (Péld 29:18).

Jézus ezután megerősíti még, hogy visszaérkezése küszöbön áll, majd a többi korszak győzteseihez képest is kiemelkedően nagy jutalmat: a saját trónszékébe való beülést és uralkodást ígér a győzteseknek – s ezzel véget is érnek a laodikeiai gyülekezetnek adott tanácsok.

Jézus azonban máshol is beszél az Egyház utolsó korszakáról.

Kedves Kérdező!

A felvetésed helytálló, mivel ha korábbi korszakban élnénk akkor mindez nem lett volna nyilvánvaló. Hiszen a történelemből tudunk következtetni, illetve abból válik nyilvánvalóvá, és így egyre több világosságot kapunk a Szentírásból.

A hét kisázsiai gyülekezet számára a Jelenések könyvének első fejezeteiben adott kijelentések általában dicséretekből, intésekből, a bűn feltárásából, utasításokból, buzdításokból, valamint ígéretekből állnak. Azt a nézőpontot, amely a hét gyülekezetnek adott kijelentéseket az egyháztörténelem hét korszakával azonosítja, absztrakciónak lehet nevezni, mert erre vonatkozóan a szöveg nem tartalmaz direkt utalást. Tehát ez csak egy elvonatkoztatás, amely számunkra ebben az időben és korszakban lehet érdekes. Hiszen egy korszakváltás előtt vagyunk, ennek jelei láthatóak természeti, társadalmi és politikai krízisekben amelyek körbevesznek a hétköznapokban minket.