Mi a különbség a tévedés és a hamis prófétálás között?

tévedés mint tudatlanság

hamis mint becsapás

Én szótáramban valami ilyesmit jelent.

Mondok egy példát, hogy szerintem mi a különbség.

Ha valaki azt tanítja, hogy a Jelenések 13, illetve 17 alapján ő úgy gondolja, hogy az Antikrisztus a római pápa (azért hozom ezt példának, mert van ilyen), aztán kiderül, hogy nem, akkor ő tévedett.

Míg ha valaki azt állítja, hogy a Szent Szellem kijelentette neki/látomásban látta stb., hogy XY az Antikrisztus, aztán kiderül, hogy nem, akkor ő hamisan prófétált, mert az Úr nevében olyan dolgot szólt, amit Ő nem parancsolt neki (hiszen az Úr által adott próféciáknak maradéktalanul teljesülniük kell).

Tehát szerintem a lényeg az, hogy kinek a nevében beszélek. Hamisan prófétálni annyi, mint az Úr nevében, az Úr Szavával mondani hazugságot. Tévedni meg annyi, mint azt tenni, ami időnként minden emberrel előfordul, legjobb szándékai ellenére is. :)

Szerintem!xD

Most jön a lényeg:

Tévedés pl. amikor mondjuk azt mondod, hogy én vagyok az antikrisztus, mert mondjuk nagy a fejem. És szerinte az antikrisztusnak nagy a feje (Pedig ez csak az agyam méretétől van és közöm nincs hozzá).

Hazugság az, amikor te azt mondod, hogy én vagyok az antikrisztus, mert kiakarsz rúgatni a munkámból és nevetsz a markodban, hogy a főnök utálja az antikrisztust és ezért jól ki fog engem rúgni.

Hamis prófétálás pedig az, amikor azt mondod, hogy megjlent Isten és azt mondta nekem legyünk öngyilkosak. És mindenkit erre bíztatsz. Becsapod az embereket tudatosan, kihasználva az ő hülyeségüket.

Viszont! Mi van ha tévedsz? Mert tényleg azt hitted, hogy Isten azt akarja? Akkor szimplán tévedés, csak fölöslegesen vetted a szádra a nevét, mint oly sokan.

Viszont hiába tévedsz, a hamis prófétálás megtörténik, mert ahogy valaki írta, Isten nevében beszéltél baromságot és embereket vittél rosszba. De ez már nem csak a te felelőséged és kisebb bűn, mint mondjuk tudatosan tenni.

De aki tudja, hogy Isten jó, nem beszél marhaságokat vele kapcsolatban.

Igen, nos ez valóban nem olyan egyszerű. Nem mindegy ugyanis az sem, hogy milyen pozícióból és milyen meggyőződéssel mondok valami téves dolgot - még ha nem is az Úr nevében beszélek/írok, hanem a saját nevemben.

Nem véletlenül mondta Jakab:

"Jak 3:1 Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen."

Most hogy mondod, talán azzal is összefüggésben kell legyen egy tévedés megítélése, hogy lehetőségeim és legjobb tudásom szerint birtokában kéne-e lennem annak az információnak, ami rávilágít, hogy tévedek. (Ezt pl. a világban jogi ügyekben is mérlegelik.)

Egyrészről, tévedni ugyebár elvileg nem lehet szándékosan, mert szándékosan csak félrevezetni vagy megtéveszteni lehet. Ez logikus is és az Ige is ezt mondja: "Zsolt 19:13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet."

Viszont tévedni lehet "gondosan" is és "gondatlanul" is. Például azt mondhatjuk, jóformán minden időben voltak olyanok, akik a "nagyon közeli jövőben", tehát saját életük idejében várták Jézus Krisztus visszajövetelét. Ők egyszerre tévedtek is meg nem is. Tévedtek, mert Jézus még mindig nem jött vissza. De abból a szempontból nem tévedtek, hanem éppen helyesen cselekedtek, hogy Jézus azt mondta, mindig készen kell lenni (Mt. 24:42-51). A tévedésük tehát mindössze abban állt, hogy nem jól ismerték fel az idők jeleit, amelyeket Jézus és a próféták előrevetítettek.

De olyanok is voltak számos alkalommal, akik nem az Úr napjának "közelgésével" buzdították a hívőket, hanem a konkrét dátum és időpont, esetenként helyszín megjelölésével. Véleményem szerint ők nagyon gondatlanul tévedtek, mert az Úr világosan megmondta, hogy "sem a napot, sem az órát nem tudjátok", így eleve kudarcra van ítélve minden ehhez hasonló kísérlet. A gondatlanságuk általában abban volt, hogy ezt a fontos Igét szándékosan figyelmen kívül hagyták, illetve hogy az elképzeléseiket az Ige (téves) értelmezésével támasztották alá. Így sok esetben a félrevezetett emberek a kiábránduláskor nem az Igét félreértelmező tanítókat, hanem magát az Igét vetették vizsgálat és kétely alá.

Összességében azt tudnám mondani, hogy aki gondosan fenntartja magának a tévedés lehetőségét, és amennyiben a nézeteit tanítja, ezt másoknak is tisztázza, akkor ő mindig képes marad a megtérésre, a tévedés belátására, javítására. Neki tehát fontosabb az igazság annál, hogy neki igaza legyen.

Míg a hamis próféta sosem engedheti meg magának, hogy ne legyen igaza, ezért valószínűleg nyilvánvaló tévedése esetén is inkább a valóságot/igazságot akarja a nézeteihez igazítani, mint a nézeteit a valósághoz.

Úgyhogy ha egy könyvet elolvasol, szerintem abból világosnak kell lennie, hogy a szerzője hogyan vélekedik a szerepéről és a tanításai érvényességéről. Még ha álszent módon ki is nyilvánítja, hogy "nem vagyok tévedhetetlen", de aztán a tanításainak a legfőbb alátámasztó ereje egy Istentől kapott vezetés, sugallat, látomás stb., akkor máris önmagával ellentétben van. Isten soha nem téved; és minden Istentől kapott próféciának teljes összhangban kell lennie az Igével.

Ahogy Pál is tisztában volt ezzel:

"Gal 1:8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok."

A kérdést szerintem ki lehetne bővíteni azzal, hogy mi a különbség a tévedés és a hamis TANÍTÁS között?

Az eredeti kérdésben a prófétálás egy kinyilatkoztatás elmondása, leírása. Ha megfigyeled az írásokban lévő prófétálásokat, mindig meg van nevezve a kinyilatkoztatás eredete. Ez mondja az Úr....Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten...

Tehát ha azt mondom, hogy az Isten kinyilatkoztatta nekem, viszont ha ezzel hazudok, akkor hamisan prófétálok. Kérdés, hogy ha azt mondom, hogy megadatott erre meg arra a válasz, az vajon hamis prófétálás-e, hiszen lehet, hogy kértem ennek vagy annak a meglátását, és valamilyen úton úgy gondolom, hogy megkaptam a választ, és ezt hirdetem, az vajon hamis próféálás-e?

Viszont a hamis tanítás sem kis probléma:

"Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök."

Tehát nagyobb hangsúlyt a mindennapi életben a tévedésnek és a hamis tanításnak a különbözőségében lehet találni. Ilyenek a dogmák, az egyházak előadásról előadásra történő hamis tanításai, amivel megvezetik a nyájukat.

Mk 9,42 "A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik." Egyáltalán ha hittételi tanításra értjük, mert szerintem a hittől való elfordulásnak a megvezetésére vonatkozik inkább.

De a tévedés, ha foglalkozok egy kérdéssel, és mondjuk rosszul értelmezem a választ arra. De nem terjesztem gyülekezetekben, csak feldobom vitatémának.