KERESZTÉNYKÉNT elég az ÚJSZÖVETSÉG számomra? Keresztényként mi dolgom lenne az Ószövetséggel (amely Isten és a zsidó nép között köttetett? )

Az Ószövetség és az Újszövetség elnevezések a Biblia két nagyobb egységét hivatottak elkülöníteni, nem választhatók szét egymástól, mert az Írás megbonthatatlan egységet képez.

A Bibliában nem is csak két szövetségkötés szerepel, hanem több (pl. Noéval kötött szövetség, bár ezt szokták szimplán ígéretnek is nevezni).

A köztudatban ószövetségként a zsidó néppel való szövetségkötés él, de ez így nem pontos. Isten először Ábrahámmal kötött szövetséget, majd megerősítette azt az ő fiatalabb fiával, Izsákkal; azután pedig Jákobbal is, akit attól kezdve Izraelnek nevezett el.

Az új szövetséget Jézus Krisztuson keresztül kötötte Isten az emberekkel, nemtől, nemzetiségtől és minden egyébtől függetlenül.

Tehát egy keresztény (= Krisztust követő) az új szövetség alapján áll, de az egész Írást figyelembe kell vennie. Ahol a két rész eltér egymástól, ott természetesen az ÚSZ a "magasabb rendű", de egyebekben az ÓSZ is érvényes.

A kifejtésben lévő két kérdésedre a válasz igen: ha keresztény akarsz lenni, az irányadó számodra az Újszövetség, és mivel egy keresztény, amikor újjászületik (megkeresztelkedik), nem az ó, hanem az új szövetségbe lép be Istennel (mivel nem a Törvény alapján, hanem a Jézusban lévő kegyelem alapján közeledik Istenhez).

Az Újszövetségben lévő tanítások alapján a keresztényeknek "csak" a királyi törvényt kell megtartaniuk, ami a következőképpen hangzik:

"Máté 22:37 Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Máté 22:38 Ez az első és nagy parancsolat.

Máté 22:39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Máté 22:40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Ez akkor érvényes, ha az ember valóságosan újjászületik Jézus Krisztusban, és többé nem test szerint él, hanem "szellem szerint". A "szellem szerint való járásról" így ír Pál [Károlinál Lélek, eredetiben Szellem]:

"Gal 5:16 Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

Gal 5:17 Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.

Gal 5:18 Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

Gal 5:19 A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.

Gal 5:20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések,

Gal 5:21 Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

Gal 5:22 De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, {KJV 5:23} szelídség, mértékletesség.

Gal 5:23 Az ilyenek ellen nincs törvény.

Gal 5:24 Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

Gal 5:25 Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk."

A "királyi törvény" megtartása (Jak. 2:8) tehát mindazt magában foglalja, hogy az újjászületett keresztény nem cselekszi a 19-21. versben leírt testi cselekedeteket sem, ezért tettem idézőjelbe föntebb a "csak"-ot.

Továbbá gondolom, felmerülhet esetleg kérdésként, hogy ehetünk-e disznóhúst, mi a helyzet a többi étkezési és megtisztítási parancsolattal stb., amik a Tórában vannak. Ezzel kapcsolatban világos útmutatást ad az Apostolok Cselekedetei:

"Apcs 15:28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,

Apcs 15:29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!"

E négy közül az első három étkezési szabály, a paráznaság pedig jelenti a házasságtörést és általánosságban a szexuális bűnöket.

A fő kérdésre azonban nem tudok igennel válaszolni. Keresztényként is van dolga az embernek az Ószövetséggel, és az Ószövetségre nem lehet azt mondani, hogy az kizárólag Isten és a zsidó nép "magánügye" lenne. Azon felül, hogy a keresztény ember számára is rendkívül értékes zsoltárok, példabeszédek, történetek vannak az Ószövetségben, nagyon fontos az is, hogy megértse az ember a megváltás lényegét, azt, hogy miért pont Jézus Krisztus volt a Megváltó, ugyanaz a Messiás, akit Isten kezdettől fogva *nem a zsidóknak*, hanem *az emberiségnek* megígért! Az Újszövetség tele van ószövetségi utalásokkal, ezért az Ószövetség teljes figyelmen kívül hagyása ahhoz vezetne, hogy nem értenénk meg az Újszövetséget sem.

Jézus maga is nagyon sokszor hangsúlyozta az Ószövetség jelentőségét, és többször elmagyarázta, hogy a Megváltóra vonatkozó próféciákat Ő töltötte be. (Ld. pl.: Luk. 24:13-32)

Azt is mondta Jézus:

"Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Máté 5:18 Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik."

Hogy érthetnénk meg, hogyan "töltötte be" Jézus a Törvényt, ha nem is tudnánk, hogy mi van benne?

S hogy mindezeken kívül, már csak úgy "mellékesen" még egy fő okot mondjak, miért érdemes az Ószövetséget is olvasni, tanulmányozni: számos olyan prófécia is van az Ószövetségben, ami még nem teljesedett be Jézus első eljövetelekor. Így például nagyon fontos Dániel, Ezékiel, Ézsaiás. Ezekben sok olyan kijelentés található, melyek még a mostani szemlélő számára is a jövőben várnak beteljesedésre. És ha Jézus azt mondta, hogy ezekből "egyetlen pontocska" sem fog úgy elmúlni, hogy be ne teljesedne, akkor az elég ok arra, hogy nagyon is alaposan foglalkozzunk az Ószövetséggel keresztényként is.

Tehát összefoglalóan: ha úgy értetted a kérdést, hogy "hogyan kell élnem", akkor igen, az Újszövetségben írtak szerint kell egy kereszténynek élnie, és nem kell a mózesi Törvény 613 parancsolatát megtartania.

De nem azért, mert Isten eltörölte volna a Törvényt, hanem azért, mert Jézus vére eltörölte az ellenünk szóló vádiratot, és ezért:

"Róm 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől."

Én azt a módszert javasolnám, hogy miután az Újszövetség alapigazságaival rendesen megismerkedtél, ismerd meg az Ószövetség történeti részeivel, aztán fokozatosan a Törvénnyel és a prófétákkal is. Fontos megérteni, hogy a Biblia is úgy tanítja, hogy van "kiskorúaknak való eledel", amit a tejhez hasonlít, és van "érettkorúaknak" való eledel, amit "kemény eledelnek" nevez (Zsidókhoz írt levél 5:13-14). A "tej", amivel először jól fel kell táplálnia magát az embernek, mindenképpen a négy Evangélium: Jézus Krisztus élete és tanítása, keresztrefeszítése és feltámadása. Ahogy egyre érettebb keresztény lesz valaki (ahogy "kinő a foga"), úgy térhet át fokozatosan (és lesz is rá igénye!) a "keményebb eledelre", ami szerintem az Újszövetségben az apostoli levelek, az Ószövetségben pedig a törvény és a próféták. Az Ószövetségben a puhább eledel Mózes első és részben a második könyve, illetve Dávid és Salamon története (Sámuel 1-2. könyve), a Zsoltárok, a Példabeszédek - nem véletlen, hogy a gyerekek is ezeket a történeteket szeretik a Bibliából!

Jó olvasást! :)

Ezek szerint, úgy gondolod, hogy nem kell betartanod a Tízparancsolatot?

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." Máté 5:17

Azért is nagyon fontos ismerned az Ószövetséget, mert abban van leírva az is pl. honnan tudhatjuk, hogy Jézus a Messiás, vagy számos jelkép, ami az Újszövetségben teljesedik be.

"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" 2Tim 3:16

Szerbusz

Az ószövetségből ugyanúgy tapasztalom, hogy szól nekem Isten, mint az újszövetségből. Sok áldást nyertem általa, és megnyilvánul benne Isten kegyelme.

Pl.: Izrael eltért Istentől. Ő a prófétái által nagyon hosszú ideig szólt a népéhez, és kínálta a lehetőséget a megtérésre. A fogságba menetel után sem hallgatott el. Egyedül Jézus születése előtt volt egy 400 éves periódus, amikor nem nyilatkoztatott ki a próféták által semmit, és a 400 év leteltével megszületett Jézus a Messiás(szabadító).

Ebből láthatja egy bűnös, hogy van szabadulás, mert Isten kész megbocsájtani.

Azoknak pedig sokat jelent, hogy Izraelhez még akkor is szólt Isten, amikor fogségba kerültek, akik sorozatosan elbuknak a bűnökben, és azoknak súlyos következményei is vannak.

Ez csak csekély része a sok mondanivalónak, annak, hogy Isten hogy viszonyul hozzánk. Az ó-és új szövetség odaszánt tanulmányozásával lehet igazán megismerni Istent.

Egyébként:

38. Róm 1,19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

39. Róm 1,20 Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.

Isten áldjon meg, kedves barátom