Szerintetek mi Isten neve és ha van neve fontos-e használni?

II Mózes:

Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?

És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

Zsoltárok 83:

Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova/Jahve, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

Nem hiszem, hogy olyan fontos lenne használni, az Isten, Úr, Atya szerintem teljesen ellátja a funkcióját, és Istennek is kedvesek ezek a megszólítások.

Jézus Abbának vagyis "Apukának" nevezte Istent és ezért szerintem a legjobb név a Mennyei Atya mert ez áll legközelebb ehhez az Abba kifejezéshez.

Egyébként ha ez Jehova Tanúinak kérdése lenne akkor én a Jahve névre szavaznék nem a Jehovára mert úgy tudom hogy ez a pontosabb és valószínűbb fordítás. A különböző magánkinyilatkoztatásokban is Isten a Jahve nevet használja saját magára nem Jehovát.

Szia!

Isten neve az Ő lényét jelenti. Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia. Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó. Olykor embereket is több néven említ az Írás: Jákóbot Izráelnek, Salamont Jedidjának, és ezeknek a kifejezéseknek gyakran sokatmondó, lefordítható jelentésük is van. Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve, melyet a Septuaginta, az Ószövetség első görög fordítása csaknem mindig Küriosznak ("Úr") fordít.

A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le. (A héber hájá létigéből származik, szó szerinti jelentése: levő, létező, létre hívó.) E roppant egyszerű megnevezés mögött azonban az a hatalmas igazság áll, hogy a világegyetemben egyetlen lény mondhatja el magáról, hogy léte nem függ mástól, önmagában is élete van. Mi, emberek kapjuk az életet, Istenben önmagában is "van" az élet. A Jahve mellett számtalan más istennév is létezik a Bibliában, csak a legismertebbek közül említve: az Elohim (Oltalom), Él (Erős), Él-Saddáj (Mindenható), Él-Ejon (Magasságos), Adonáj (Úr), mely utóbbi a zsidók ajkán legtöbbször helyettesítette a Jahvé-t, amit túlzó aggályoskodásból szinte mágikus tisztelettel vettek körül, tiltva puszta kiejtését is, jóllehet a Tízparancsolat III. parancsolata csupán "hiábavaló" (fölösleges) emlegetését ítéli el.

Jézus éppen a Miatyánkban tette helyre ezt a kérdést azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést. Ugyanez az "Atya" szerepel Jézusnak az evangéliumokban feljegyzett imáiban is (a Gecsemáné-kertben: Mk. 14:36 és párh., valamint az ún. főpapi imában: Jn. 17:1). Ezt vették át a tanítványok és apostolok is. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (Rm. 8:115) "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal. 4:6)

Isten nevét nem "használni", hanem "megszentelni" kell! A "megszenteléséről" ezt olvashatjuk a Bibliában:

"Az Ur Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel. Jó lelkiismeretetek lévén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó életeteket." (I. Pt. 3:15-16) Ez az egyetlen bibliai részlet is elegendő lehetne - ha tanítják - a kérés értelmének megfejtéséhez. Isten nevének megszentelése a "jó élet”, mely Krisztus által lehet sajátunkká. Isten nevét nem az szenteli meg tehát, aki kegyeskedő kifejezésekkel él, vallási előírásokat teljesít külsődlegesen, felekezeti hovatartozásával büszkélkedik, sokszor tüntetőleg is. Sem nem az, aki a templomba jár, gyülekezetet látogat hetente vagy évente. Vagy aki adományaival siet vallási építmények felállítására.

Isten nevének megszentelése "a szívünkben" történik: a szeretetben leélt élet a maga hétköznapjaiban, az önző természetünkkel való szüntelen harca Lélek erejével, Krisztus teremtő erejű szavainak - az egész Bibliának – komolyan vétele, melyről ő hangsúlyosan is megemlékezett: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." (Mt. 4:4) Ilyen élettel döntünk Isten mellett, ezen az úton teszünk tanúságot Róla, ez az a "jó", az ő törvényei szerint való élet, melyről Péter apostol is beszélt.

Jézus Krisztus minden imádság legelső kérésévé tette ezt a kérést. Evilági és jövendő életünk sorsa ezen fordul meg. Hogy jó, azaz Isten szerint való életet éljünk. Ennek az életnek hatása van, ebből megismerhetik és követhetik majd Istent mások is. Megjobbulásunkért és a másokra tett jó hatásért imádkozni: ez valóban a kérések kérése.

Üdv. Péter

A nyolcas válaszban levő szöveg idézet innen:

Reisinger János - A legnagyobb kérések (Jézus Krisztus és a Miatyánk) 13-15.old.