Istennek mi a célja a születésüktől kezdve mozgáskorlátozottakkal, vakokkal, siketekkel?

Eleve a kérdés rossz. Aki ismeri Istent, az tudja, hogy neki ez nem "cél". Egyszer megkérdezik Jézust: miért vak ez az ember? Erre azt felelte Jézust: "tévelyegtek, mert azért van ez a helyzet, hogy Isten dicsősége nyilván legyen az életében."

Jakab apostol azt mondja, hogy "minden jó és tökéletes dolog a Mindenség Atyjától van, akiben nincs változás." Tehát ez a szituáció nem Istentől van, tőle a tökéletesség van, és Ő mindent a tökéletesség irányába mozdít. A vallások, az izmusok, a filozófiák az embert helyezik a központba, az embernek a kérdéseit és válaszait, és ők kitalálják, hogy hogy lehet Istent elérni, vagy egyáltalán van-e Isten? kérdésre választ adni. A lényeg, hogy Jézus itt járt, ez történelmi tény. Lásd időszámítás...

Hogy feltámadt, szintén. Mindenkinek örök élete van, még egy ilyen embernek is, akit te a kérdésben lerajzoltál, ezeknek az embereknek az életében Isten célja: hogy meggyógyuljon és ép legyen. Az örökkévalóság elutasítása nem mentesít senkit az ítélet alól. Tehát örök életed van, vagy itt vagy ott. Isten szeret! Ez a lényeg!! A szeretet nem múló, emóció, hanem a világot fenntartó beszéd alapja!

Péter apostol mondja: Az a beszéd ami teremtette, a világot(szeretetből) az tartja fent az ítélt számára is!

ISTEN VAN! ÉS AZ A LÉNYEG! CSAK SOK EMBER ELÉG OSTOBA AHHOZ HOGY ÉSZRE VEGYE! ÉS SENKI NE MONDJA AZT HOGY "NINCS"

MERT EZ A LEG CSÚNYÁBB!!

ISTEN VAN,FOGJA MÁR FEL MINDENKI!!!:)

21-essel értek egyet. "Mindenkinek van keresztje" tartja a mondás... nem látunk bele mások életébe, hogy kinek mi a nehéz.

Reformátusként azt vallom, hogy a rossz történések a szabad akaratból származnak, a mi rossz döntéseinkből (amiket persze, hogy Isten lát előre) és az ezek miatt magunkkal rántott egész szenvedő, pusztuló világból, amin pedig bölcsen kéne uralkodnunk. Ugyanakkor le is rázhatjuk ezt az álszabadságot, magunk helyett mások vagy Isten vádolását, saját céljaink kergetését, és választhatjuk helyette a szeretet felszabadító kötelékét (azaz Jézus egyszeri, tökéletes áldozatának elfogadását, hiszen mi magunktól tökéletes életet nem tudnánk élni). Így tudja Isten jóra fordítani a rosszat életünkben - vagyis valósíthatja meg a célját velünk, ha engedjük.

Kedves Napirai11 és Te!

Nagyon köszönöm a válaszod!

Zavartalan terhesség után született többszörös fejlődési rendellenességgel vak babám. Immár 2 éves múlt és sok műtéten és kórházazáson vagyunk túl.

Nagyon vidám és boldog kis ember. Rengeteg szeretetet kapunk Tőle.

Persze, a kezdet sokkolt minket, főleg úgy, hogy nem számítottunk semmi bajra.

Sokat gondolkodtam, én is a miérteken, válaszokat kerestem.

Természetesen maximálisan mindent megteszek, hogy a legjobb életminőséghez juthasson, mert ez nem csak az ő, hanem a családunk "érdeke" is. Hiszen minél jobban van, annál önállóbb.

Azt látom a válaszodból Napirai11, hogy a "fogyatékkal" élők is ugyanolyan emberek, ugyanazokkal a problémákkal, s ugyanolyan vegyes életérzésekkel. Csak több erő kell valami eléréséhez. Szóval, tiszteletre méltóak vagytok! Nagyon! Példát mutattok.

Ja, és az elmélkedések helyett: "kegyes elmélkedések, haszontalan vitatkozások, szeretet nélküli ítélkezések helyett kezdjük el a jót cselekedni!"

Hát hajrá! Ha tudsz segíteni, tedd meg.

Továbbszőve az előzőeket:

„Amikor a másik ember szenvedéseinek vagy testi nyomorúságának vagyunk tanúi, soha ne az okát akarjuk megfejteni a konkrét bűnt kutatva, s legtöbbször elhamarkodottan ítélkezve a másik ember élete fölött, hanem inkább lássuk meg a célját: „azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.

Jézus nem magyarázza az okot, de elhárítja a kíváncsiskodó vádaskodást és megjelöli a helyes célt. Isten megengedte, hogy ez megtörténjék, hogy nyilvánvalóvá váljanak az Ő tettei. Sokan vádolják Istent ma is az életünkben történt bajokért, nyomorúságokért és állandóan azt kérdezgetik, vajon miért engedi meg az Isten, hogy ezek a tragédiák megtörténjenek, miért büntet, ki vétkezett? Ahogy egykor a tanítványok helytelen gondolkozását, úgy a mi gondolkozásunkat is igyekszik helyre tenni Jézus. Ne azt kérdezzük, hogy miért engedte meg az Isten, hogy ki vétkezett, hogy miért büntet, hanem kérdezzük inkább azt, hogy mi a célja mindezzel az Istennek. Mit akar elérni Isten a mi életünkben, mit akar elérni ebben a világban minket eszközül használva az ő irgalmas munkájában?

Jézus szerint nincs értelmetlen élet. Lehet, hogy valaki azért van a világon, hogy az emberi szereteten, segítségen, jóakaraton keresztül valóban felragyogjon rajta Isten dicsősége.

Isten kezében mi is lehetünk olyan eszközök, akik által Ő munkálkodik mások felé.

Ne azt kérdezzük tehát, hogy ki vétkezett, vagy, hogy büntet-e Isten minket betegséggel, hanem kérdezzük azt, hogy akar-e Isten meggyógyítani és helyre állítani minket testi és lelki egészségünkben, s mi engedjük-e, hogy ő munkálkodjon bennünk, vagy éppen használjon minket az ő munkájában? Ha így tesszük fel a kérdést, akkor foguk helyesen látni, meglátni életünk célját és értelmét, ami nem más, mint Isten dicsőségének szolgálata!

Jézus egyértelművé teszi, hogy minden ember életének megvan a célja és értelme.

Nincs értelmetlen élet, csak meg nem értett élet.

A mi Istenünk nem személyválogató. Nem bánik másképpen a hívőkkel, mint a nem hívőkkel: ugyanazokat a nyomorúságokat engedi megtörténni a gyülekezetbe járók és nem járók életében is.

De a világ számára abban mérhető le a mi Jézushoz való tartozásunk őszintesége, ahogyan a próbatételeket elhordozzuk. Így lesz a minket ért próbatételből bizonyságtétel.

A mi feladatunk nem a „miért” kérdésekre keresni a választ, hanem felismerni, hogy mi célja van vele az Istennek, és azon munkálkodni, hogy Isten dolgai nyilvánvalókká legyenek a mi életünkön és általunk

Sokak számára ismert Müller György naplója. Hívő ember volt, akinek meghaltak a gyermekei, hogy miért, nincs rá válasz, de tudjuk, hogy gyermekei halála után ez az ember egy árvaházat alapított és sok gyermek életét mentette meg.

Isten szeretetében pont az a csodálatos, hogy az, ami rossz a számunkra, Ő jóra tudja fordítani. Jézus hozzálát a munkához és meggyógyítja a vakot. „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem…” (Jn 9,4). A „nekünk” egybefoglalja Őt a tanítványokkal, sőt a Szentlélek munkájával. Nappal van mindaddig, amíg Isten bennünk és általunk munkálkodik.

Nincs ma fontosabb tanítása az Úrnak az Ő népéhez, mint ez, hogy kegyes elmélkedések, haszontalan vitatkozások, szeretet nélküli ítélkezések helyett kezdjük el a jót cselekedni!

.”/M.Z./

Kedves Napirai11, miért akarod lecserélni a hitedet? Mielőtt lépnél, kérlek nézz utána Tardif atya (római katolikus) tanításainak! Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

És veled mi célja, te nagyokos,

hogy kérdezhetsz ilyet, ők is

emberek?! Vagy te mit szóltál volna,

ahhoz ha van valamilyen problémád, és ilyen

kérdésekbe botlasz bele?!

Ez nagyon buta kérdés volt, a lehető legnagyobb

ostobaság... ha van egy kis empátiád, akkor

nem kérdezel ilyeneket!

Isten azt mondja hogy a bűn a szemen keresztűl jut a testbe és mérgezi meg a lelket. Néha azt kívánom bár vak lennék.

Szerintem Istennek az a célja a ezekkel az emberekkel hogy őket látva tudjunk jót cselekedni velük, hogy tudjuk jó emberek lenni,mert amikor vkivel jót tudunk yenni akkor mi is boldogabbak