Istennek fontos, hogy higgyek benne, vagy megelégszik azzal, tehát elfogadja, ha jó ember vagyok, de a tudományban hiszek?
Jó ember: rendelkezem azokkal az erényekkel, amiket Isten elvárna tőlem.
Én nem hiszek Isten létezésében, a tudományban, evolúcióban hiszek.
De ha Isten mégis létezne, akkor van olyan jóságos és bölcs, hogy elfogadjon ilyennek, amilyen vagyok, vagy hit nélkül nem segítene a jó úton haladni tovább?
Utolsónak:
Az evolúció során is kifejlődött a jó-rossz értékelése. Vegyük például az állatokat: pontosan tudják, hogy mi jó nekik, mi árt nekik. Nem esznek olyat, amit nem szeretnek, mert az számukra rossz. Az élőlényeknél természetes, hogy a jó felé törekednek. Láttál már egy macskát beleállni a tűzbe? Nyilván nem, mivel tudja, hogy az számára ROSSZ.
Mellesleg pedig, ha Isten mindenkit a saját képmására alkotott volna, akkor logikusnak kéne lennie, hogy mindenki számára ugyanannak kell lenni a jónak, mégsincs így. Ezt mivel magyarázod?
Szia!
Naív dolog azt gondolni, hogy Istennek lenne szüksége arra, hogy te higyj benne. Neked van szükséged rá.
Naív dolog azt is feltételezned, hogy rendelkezel azokkal az erényekkel, amiket Isten elvárna tőled. Csak egy apró példa erre nézve Jézus életéből:
"És íme hozzá jött egy ember, mondta neki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Mondta neki: Melyeket? Jézus pedig mondta: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Mondta neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Mondta neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jöjj és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallva, elment megszomorodva; mert sok jószága volt."
Végül még egy idézet a Szentírásból:
"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik."
Isten elfogad olyannak, amilyen vagy, és segít a jó úton haladni tovább, de tudomásul kellene venned, hogy az igazságosság azt követeli meg, hogy csak azok üdvözülhetnek, akiket alkalmassá tud tenni egy örök életre. Ez az alkalmasság pedig emberi erőből nem megy, mert a bűn által megrontott emberi természetünk rabul ad a bűnnek, és csak az Isten szabadítása az, ami képes bennünket ebből kiemelni, Ő tulajdonítja az igazságot Jézus Krisztus által és ő képes részesíteni is ebben az igazságban a megszentelődés által. Amíg nem látod be reménytelen állapotodat, addig hasonlítható vagy ahhoz az emberhez, aki a saját hajánál fogva akarta magát kihúzni a mocsárból...
Üdv. Péter
Még az a szerencse, hogy nincs számadás napja.:)
A tudatnak elég sok, sarkosan végtelen lehetősége van visszatalálni Istenhez. Péter idézete, a szenvedélymentességről, az anyagi javaktól való eltávolodásról szól. Ez alaptétel a keleti tanításoknál is. Anélkül, hogy ismernénk a reinkarnációt a mai nyugati vallások elég féllábúak.
Máté 19, 21 -ben is a fordítás olyan jól sikerült, hogy megmaradt benne egy pár érdekes sor.
30.
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
vagy
Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
Arról van szó, hogy mindenki odaérhet csak lassabban vagy gyorsabban. Ha nem most akkor máskor és máshogy.
Ha Istennek nincs szüksége arra, hogy higgyek benne, akkor az is mindegy Neki, hogy egy lélek eljut hozzá vagy sem?
Ha az életem során nem érzem, hogy szükségem lenne rá, nem imádkozom sosem hozzá, boldog vagyok nélküle is, a magam erejéből megküzdök az életem nehézségeivel, akkor annyi "bajom" lesz, hogy nem kapok tőle örök életet? Van problémám, de kihívásnak tekintem a megoldásukat, próbálok optimista lenni, keresem mindenben a szépet, értékelem, és nagyon megbecsülöm azt, amim van.
És még lenne egy kérdésem. Mivel nem vagyok túl tájékozott ebben a témában, azt hittem eddig, hogy az a jó ember, aki nem árt senkinek, segít a bajban a másikon ahol csak tud, stb., de azért élheti a saját életét is, vannak élvezetek is az életében. Ez akkor nem igaz? Amíg van ereje és java, addig mindent meg kell osztani azokkal, akiknek nincs? Le kell mondani minden élvezetről? Minden ember, aki megtalálta a hitet, e szerint cselekszik, mint amit leírtok?
Nem akarom kritizálni a vallást, ne értsetek félre! Tényleg érdekel, nyitott vagyok a válaszokra, szeretek elgondolkodni mindenen. A buta, naív kérdéseimre legyen mentségem, hogy fiatal vagyok még :))
Neked van igazad, Kérdező, mármint abban hogy ezeken a dolgokon töprengeni kell. Legjobb, ha senkinek sem hiszel, csak gondolkodol, és olvasol sokat. Ha teheted, ha van rá időd és hajlamod.
Mi mind Isten részei vagyunk, és Istennek igenis szüksége van ránk. És ez ugyanaz, mintha azt mondanám: Nekünk szükségünk van Istenre. Ott kezdődik a baj, hogy különválasztjuk magunkat Istentől. Nagyon is kell, hogy "jó ember" legyél, mert nem csak te vagy Isten, hanem mi mindnyájan, tehát mindnyájan ugyanazok vagyunk, akkor meg hogyan is lehetnék rossz azzal, aki ugyanaz, mint én. Nem kell aggódnod, hogy Isten nem fogad el, mert a töprengés által és a jóakarat által mindig megértesz valamit, mindig világosabban látsz, és ezért egyre jobban hiszel. A hitet nem lehet eröltetni. Mert ha nem hiszel, akkor nem hihetsz csak azért, hogy jó legyél. Viszont ha sokat töprengsz, meg imádkozol, egyszercsak olyan tapasztalataid lesznek, amik által majd hinni fogsz. És olvass különféle filozófiai könyveket. Egyszercsak majd összeáll a kép, és ott lesz a világosság, és meglátod, hogy tényleg minden Egy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!