Hívők, akik nem jártok gyülekezetbe, miért nem jártok?

Minden embert szeretni kell és tenni a jót, mert a hit cselekedetek nélkül halott. Minden keresztény Krisztusban testvérem ez tény, és tenni kell érte, segíteni őt, meg amiket idéztél.

De az írásodból kijön az is, hogy a testvéri mivolt beleavatkozás a magánéletbe ("tudni mindenről"), egyfolytában fizikai kontakt stb. Mi emberek különbözőek vagyunk, lehet valaki egy másik emberrel tud összegyűlni, míg valaki a közösséget bírja jobban, amikor többen vannak körülötte. Két ember is gyülekezet, ahogy te is írtad. De az már szerintem is túlzás és kiforgatása az Igének, amikor az istentiszteleten kívül ilyen-olyan programokra is elvárják az illetőt, vagy lógnak a nyakán.

Jelenleg a kereszténység szervezeti felépítését tekintve A nagy gyülekezetet=felekezet, így nem értem hogy a felekezetek megléttét miért tartod rossznak.

Amúgy annyi gyülekezet létezik, mindegyik mást domborít ki a tanításában, és mindegyik más. Persze nehéz megtalálni a megfelelőt, viszont kényszerből járni valahová, ahol nem érzed jól magad, erről szólna a kereszténység?

Segíteni csak azt tudom, akit ismerek, akinek a bajáról, életéről tudok, vagy aki felhívja a figyelmem bajára, szükségére, esetleg kér tőlem. És ez fordítva is így van.

Imádkozni is csak úgy tudok testvéremért, ha tudom mi van vele, mi az aktuális problémája, vágya, gondolata. Szóval ismernem kell az életét, így dolgait Isten elé tudom vinni. Ezt hívom közösségnek, nem a programokat (programokról nem is beszéltem!). Arról sem beszéltem, hogy mindenéről kellene tudnom a testvéremnek. Arról tudok, amit ő MEGOSZT velem és ebben semmi kényszer nincs. Magától megy, mivel valóban testvérem, nem csak mondom. Ha viszont semmit nem oszt meg velem (vagy csak nevezek valakit testvérnek, de nem vagyok közösségben vele), akkor mit is jelent az, hogy testvér? A fizikai testvériség akkor ennél több.

A szeretet sem csak valami szójárás, nem nyelvel történik, hanem cselekedetekkel. Ahogy írva van:

I. János 3:15-18 16 Arról ismerjük a szeretetet, hogy ő a lelkét tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket letenni testvéreinkért. 17 Ha valakinek van a világ életre adott javaiból és LÁTJA, hogy testvére szükséget lát, mégis elzárja előle lelkének belsejét, hogy maradhatna az olyanban az Isten szeretete? 18 Kis gyermekeim, NE szóval, ne nyelvünkkel szeressük egymást, hanem tettel és őszintén (igazságban).

Ehhez is ismernem kell a másikat, közösségben kell lennem vele, látnom kell a szükségét.

Na és van különbség minden más ember és a hitünk háza-népe között:

Galaták 6:10 Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével (család) szemben.

Legalábbis az apostoli tanítás szerint.

"Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk MINDENKI irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével (család) szemben."

Itt arról beszél az apostol, hogy mindenki felé kell a jót munkálni, de az ismert, közeli testvérek felé mégjobban. Itt a buzgóságról beszél nem megkülönböztetésről.

Jézus is a szamaritánusokkal hozott fel példát, akiket a zsidók utáltak. A kereszténység nem elit gyülekezet vagy titkos társaság.

Sokan mondják vissza kell térni az ősi, korai keresztények életéhez. Pedig pont ők is ebbe a hibába estek: a korai keresztények ki küldték a nem hívőket, érdeklődőket, bűnösöket az úrvacsoráról, aztán terjedt a pletyka, hogy micsoda kannibalizmus folyik ott bent (test és vér vétele), ez viszont jól jött a római hatóságoknak és megkezdődhetett az üldözés.

A válaszok egy részéből nekem úgy tűnik, hogy a gyülekezetbe, templomba járók nagy része mind képmutató, álkeresztény, és ti azért nem jártok közéjük, mert rosszul vagytok ettől, azaz ti nem ilyenek vagytok.

Ez az igaz keresztényi hozzáállás?

Minden gyülekezetbe, templomba járnak igaz keresztények és álkeresztények is. Nincs olyan egyház, melynek tagjai mind igazak lennének, csak az Úr Egyháza ilyen, de az meg nem földi egyház.

Mégis, ennek tudatában is szükségem van arra, hogy Istentiszteletre járjak, mert feltölt lelkileg, és, hogy miért nem zavar, hogy mások a templomban mennyire igazak?

Mert nem velük foglalkozom, hanem olyankor teljesen kizárom a külvilágot és csak istenre figyelek.

Aki azért marad távol az Istentiszteletektől, mert zavarják mások képmutatásai, annak ajánlom olvasásra a következő írást:

[link]

"Itt arról beszél az apostol, hogy mindenki felé kell a jót munkálni, de az ismert, közeli testvérek felé mégjobban. "

A megkülönböztetés pont a buzgóságban van, ugyanis Krisztus mondja, hogy arról vagyunk ismerhetők a világban, mint tanítványai, ha EGYMÁST szeretjük. (Jn 13,35) Egy irgalmas cselekedet még nem szeretet. A szeretet ennél több, ami Isten családjában van. (Isten családját helyezi ugyanis előtérbe akivel inkább tegyünk jót) A szeretet állandó kapcsolatot feltételez, nem egy egyszeri dolog (pl. Isten szeretete is folytonos, állandó irántunk) Azzal szemben, akivel közösségben vagyok, inkább tudom a jót tenni, mint akivel egyszer találkozok, és ha bajban van, segítek rajta. Persze ez is fontos. Nem azt mondom, de van egy bizonyos egység, amiért Krisztus imádkozott az Atyához, amely egység nincs meg akárkivel, hanem csak Isten családjában.

Jn 17,11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy EGYEK legyenek, mint mi!

Ezért Krisztus imádkozott. Gondolom Isten meg is hallgatta!

Na és Pál nagyon is úgy beszél az Egyházról, mint ami zárt egység, és mint amiben valaki benn van, valaki meg kívülvaló:

"Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. 9. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. 10. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. 11. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? 13. A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül."

Ajaj, én most kezdek neki a leveleknek olvasni. De így ebből azt mondom, hogy Pál apostol és Jézus között akkor ellentmondás van. Mert Jézus is paráznákkal, vámszedőkkel (publicanusok, akik a császár nevében sarcolták a népet és jutalékot is kaptak) evett.

Talán ezt azzal lehet feloldani, hogy a gyülekezetnek kell megakadályozni, hogy ezek a tévelygések teret nyerjenek, és ha szükséges akkor akár az étkezést is megtagadni velük. Látnom kell a szöveg többi részét mert ez nekem elég eröltetettnek és kiragadottnak tűnik.

A kérdésre fogok válaszolni.

Ez elég furcsán hangzik, de... Hogy is mondjam... Valahogy "félek" az emberektől. De ez nem is a megfelelő kifejezés. Mindegy.