Hívők, akik nem jártok gyülekezetbe, miért nem jártok?

Nekem egy kicsit túl nyálas (nem feltétlenül rossz értelemben) ami a gyüliben van.

És most nem az Istentiszteletre gondolok, hanem az ottani társasági életre.

Főleg, hogy a hétköznapi életben nem ugyanaz jön vissza a tagoktól, mint amit a "többiek" előtt produkálnak!

Katolikusra gondoltam, Hetednapi adventistákra gondoltam, Keresztény Advent Közösségre gondoltam, az adventisták reformosaira gondoltam, Jehova Tanúk egyházára gondoltam, church of god egyházra gondoltam, Jézusban van az élet egyházára gondoltam, a Hit gyülekezetére gondoltam, Evangélikusokra gondoltam, a Golgota Keresztény gyülekezetre gondoltam, Mormonokra gondoltam, az utolsó napok szentjei Jézus Krisztus egyházára gondoltam.

Katolikusként nőttem fel. Megtérésem után elborzadtam a tanításuktól. Szinte rosszul voltam a hazugságoktól. Sok egyház és gyülekezet tűnt úgy, hogy na, most talán találtam valamit, de mindig csőstűl jött a mellébeszélés a saját magunk felmagasztalása, a hamis megrögzött tanítások, melyektől egy jótányit sem voltak hajlandók eltérni. Így nem jártam gyülekezetbe, de minden szóba jöhető egyháznak és gyülekezetnek hitvallásának, szokásainak utánnanéztem. Amelyik közelebb állt, azt jobban megvizsgálva, melyekről lehetett is tagoktól kérdezni, mint például a Jehova Tanúktól, az adventistáktól, melyekkel nem kerűltem kapcsolatba, azokat az interneten, általában a saját honlapjukon tájékozódtam, de volt már olyan is, hogy e-mailban vettem fel a gyülekezet egyik vezetőjével a kapcsolatot és tettem fel kérdéseket.

Nos, ha emelsz nekem Siva-templomot B-A-Z megyében, akkor ellátogatnék. :) Addig meg hova?

Üdv,

Egy Siva-hívő

Kedves előttem szóló!

Nem beszéltem gyülekezetbe "járásról". Ez a modern kereszténység hit-zsargonja. Nem járni kell gyülekezetbe, hanem összegyülekezni, legalábbis a Biblia szerint, és mint mondtam ehhez elég minimum két ember, helytől, időtől függetlenül, Krisztus ígérete szerint. Azt is írja az írás, hogy ne hagyjuk el a mi összegyülezésünket, amíg tart a ma. (Ha ilyen nem lenne, mit ne hagyjunk el?) Az, hogy beszélgetek hívőkkel nem egyenlő azzal, amit Krisztus hirdetett, hogy a testvérem, aki testvérem, akivel ugyanattól az Atyától születtem, akivel egy Szellemmel vagyok átitatva közösségben legyek, mindenben támogassam, ismerjem életét, dolgait, mintha vér szerint is testvérek volnánk, hogy érte köteles vagyok letenni az életemet is (de minimum a saját érdekem), erről a szeretetről ismerhető meg, hogy Krisztus tanítványa vagyok. Szerintem, aki Istené az nem tud sokig közösség (és nem mint mondtam nem felekezetesdit értek) nélkül lenni, hanem vágyni fog rá, és keresni fogja a társait. Isten Szelleme legalábbis szvsz mindenkit, aki az övé ugyanarra vezet. Ahogy mondja, egy hit, egy reménység, egy bemerítés, egy az Istene és Atyja mindnyájuknak.

Idéznék egy nekem kedves írótól:

"Ilyenképpen bennünket, akik teljes szívünkből hiszünk Benne, arra buzdít, hogy ne legyünk restek vagy hanyagok bármiféle jótett végzésére. Dicsőségünk és bizalmunk Őbenne legyen, vessük alá magunkat akaratának, vegyük fontolóra angyalainak egész teljességét, hogy azok mennyire készségesek akaratának szolgálatára. Az Írás ugyanis azt mondja: "Tízezernyi tízezren álltak ott előtte, ezernyi ezren szolgáltak neki, és így kiáltottak: Szent, szent, szent a sereget Ura, az egész teremtés telve van dicsőségével." - Lelkiismeretünk mélyén mi is E-végett gyűltünk egybe egyetértésben, hogy mindannyian egyetlen ajakkal kiáltsunk Hozzá, és így majd részeseivé leszünk nagy és dicsőséges ígéreteinek. Ő ugyanis azt mondja: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem foghatta, hogy mi mindent készített azoknak, akik várják őt"

Máshol pedig ezt mondja valaki:

"Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!"

Ezt kívánom neked is. Üdv