Pokolra kerül 1 olyan nő aki régen lopott, csalt, hazudott, de már megváltozott, orvos lett és adományoz is?

Nem kerül pokolra. Mivel a pokol abban az értelemben, hogy az embereket kinozzák valahol, nem létezik. A pokol valójában azt jelenti mint a ,,hádesz", a ,,seol" vagy a sír, aki oda kerül azt nem büntetik nem kínozzák hanem a nemlét állapotába kerül ahogy a Biblia a Prédikátor könyve 9:10-ik verse írja: Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.Ha valaki megbánja a bűneit és többé nem teszi akkor Isten megbocsájt.Amikor bűnt követünk el, a csalódottság, a szégyenérzet és a bűntudat miatt talán úgy gondoljuk, hogy soha nem leszünk méltók Isten megbocsátására. De ne felejtsük el, hogy Isten ’kész megbocsátani’ (Zsoltárok 86:5). Igen, ha megbánjuk bűneinket, és komolyan azon igyekszünk, hogy ne kövessük el őket megint, akkor a javunkra fordíthatjuk Isten megbocsátását. Vegyük szemügyre, hogy mit ír a Biblia Isten szeretetének erről a csodálatos megnyilvánulásáról.

Dávid, a zsoltáríró egy élénk szóképet használt Isten megbocsátásának az érzékeltetésére: „A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsoltárok 103:12). Milyen távol van kelet nyugattól? Kelet bizonyos értelemben mindig az elképzelhető legtávolabb van nyugattól; a kettő soha nem találkozik. Egy tudós szerint ez a kifejezés azt jelenti, hogy „a lehető legtávolabb; olyan messze, amennyire csak el tudjuk képzelni”. Dávid ihletett szavainak az a mondanivalója, hogy amikor Isten megbocsát, akkor olyan messzire veti el tőlünk a bűneinket, amennyire csak el tudjuk képzelni.

Próbáltál már foltot kivenni egy világos ruhából? Lehet, hogy mindent megtettél, a folt mégis látható maradt. Figyeld meg, hogyan írja le Isten azt, hogy milyen mértékű megbocsátásra képes: „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). A ’skarlátpiros’ élénkpiros színre utal. A „karmazsin” egy sötét szín volt a festett kelméken. Saját erőfeszítéseinkből sosem leszünk képesek eltávolítani a bűn okozta foltot. Isten azonban a skarláthoz és karmazsinhoz hasonló bűnöket olyan fehérré tudja tenni, mint a hó vagy a festetlen gyapjú. Ha tehát Isten megbocsátja a bűneinket, nem kell úgy éreznünk, hogy egész életünkben hordozzuk a foltot, melyet ezek a bűnök okoznak.

Ezékiás, miután kigyógyult egy halálos betegségből, megindító hálaéneket komponált, melyben így szólt Istenhez: „hátad mögé vetetted minden bűneimet!” (Ézsaiás 38:17). Ezek a szavak úgy ábrázolják Istent, mint aki fogja a bűnbánó vétkes bűneit, és maga mögé dobja, ahol többé nem látja őket, és nem vesz róluk tudomást. Egy forrásmű szerint így fejezhető ki a vers mondanivalója: „Olyanná tetted [bűneimet], mintha meg sem történtek volna.” Hát nem megnyugtató gondolat?

Mikeás próféta a helyreállításról szóló egyik ígéretről írva kifejezte abbeli meggyőződését, hogy Isten megbocsát bűnbánó népének: „Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki . . . elengedi öröksége maradékának vétkét?! . . . Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mikeás 7:18, 19,). Képzeld el, mit jelentettek ezek a szavak a bibliai idők embereinek! Volt-e valami esélyük rá, hogy megtaláljanak valamit, amit „a tenger mélységébe” dobtak? Mikeás szavai tehát azt jelzik, hogy amikor Isten megbocsát, maradandóan eltünteti a bűneinket.

A katolikus valás senkire sem mondja ki, hogy elkárhozik. Isten, aki annyira jó volt, hogy a Fiát adta a bűnös emberért, az utolsó pillanatig esélyt biztosít az embernek a bűnbánatra, sőt, elég egyetlen pillanat, amikor megbánta a bűnét, vagy jóra törekedett, és akkor már meg fog menekülni.

Isten egyszerűen NEM AKARJA, hogy bárki is elkárhozzon, és az embernek legalább akkora (ha nem nagyobb)akaratra van szüksége, hogy elkárhozzon, mint az üdvösséghez.