Mit jelent a következő ige? "Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak. " 125. zsolt.

Meg kell nézni az értelmezéshez a szövegkörnyezetet: ha csak a legszűkebbet nézed, már akkor is feleletet kapsz:

1. Grádicsok éneke. A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.

2. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké.

3. Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

4. Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!

5. A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevőkkel; békesség legyen Izráelen!

Magyarázat: Ahogyan Jeruzsálemet a hegyek veszik körül és óvják, úgy a jókat a gonoszok büntetésével veszik körül az Úr. Ha a jó látja, hogy a gonosz hogyan bűnhődik, akkor ő is visszafogja magát a vétkezéstől.

Szia!

Ezt a zsoltárt a zarándokénekek között tartjuk számon. Ilyenek: Zsolt 120–134. Műfaja: nemzeti bizalom-ének. A bizalom-motívum tulajdonképpen a panaszének egyik része volt. De ebben a zsoltárban a panaszt is átszövi a bizalom: a gonoszok uralma nem lesz tartós.

A Zsoltárból megtudjuk, hogy a zsoltáríró korában gonoszok uralma alatt élt a nép. Ezt jelenti a "gonoszság jogara" (más magánhangzókkal: gonosz[ok] jogara) kifejezés. Ez a jogar az "igazak sorsára" nehezedik. A "sors" szó itt a szent sorsvetéssel kiosztott területet jelenti, tehát az egész országot (Lásd. Józs 15:1; 17:1.14.17; 18:11; Zsolt 16:5; Mik 2:5). Az igazaknak nagy kísértést jelent a gonoszság (gonoszok) uralma: azt, hogy ők is "kinyújtsák kezüket a gonoszságra", ők is bűnös eszközökhöz nyúljanak. Ez lenne a széles út, ez lenne a könnyebb! De a zsoltáríró kifejezi azt a reménységét, hogy "nem nyugszik", nem marad örökre az igazak "sorsán" a bűnös uralom. Az országot az igazak öröklik (Zsolt 25:13; 37:9.11.29; Ézs 57:13; 60:21; 65:9; Mt 5:5). A 4. versben éppen ezért könyörög: Tégy jót, Uram, a jókkal! Ebben az esetben a "jó" csak a gonosz uralom megszüntetését és az igazak, a hívek szabadítását jelentheti. A vers vége tiszta szívűeknek (egyenes szívűeknek) nevezi a híveket (Zsolt 7:11; 64:11; 94:15). Az 5. vers a híveket óvja a kísértéstől. Ha meginognának, ha "ferde utakra hajolnának el", akkor az Úr úgy bánna velük, mint a gonosztevőkkel. Nem nézné hívő múltjukat (Ez 18:24). A hívek imádságban kérik az Urat, hogy ne a gonosztevőkhöz sorolja őket (Zsolt 28:3). Az igazak csak akkor reménykedhetnek ebben, ha maguk is minden erejükkel igyekeznek megmaradni az Úr útján. Az Újszövetség is nagy veszedelemnek tartja a hit elhagyását (Zsid 6:4–7).

A zsoltár végén levő jókívánság toldás, túlterheli a verset (vö. Zsolt 128:6). A gyülekezet imádkozik Izráel békéjéért, és reménykedve várja ezt az ajándékot az Úrtól (Zsolt 29:11; 85:9; 122:6–9; Ef 6:15).

Üdv. Péter