Miért korlátozzák a krisnások ennyire a szexuális életet amikor az indiai hagyomány telve van szexualitással (Káma-szútra)?

Ez nem más,mint az emberek szándékos,diktatúrikus elnyomása és irányítása "vallás" címén.

Majdnem olyan,mint a fasizmus!

A vallás az egy teljesen felesleges dolog annak, akinek van belső értékrendje. A hit az teljesen más kérdés, mindenki abban hisz, amiben akar. Én pl a 10 parancsolatot egy egész használható dolognak tartom. Vagy mondjuk a Wicca értékrend, ne árts senkinek és bármit megtehetsz.

A vallás, egyház, a gyenge embereknek kell, akiknek szükségük van egy tudatra, hogy őket irányítják.

Hát ez azért nem ilyen egyszerű... Azt hiszem nem egy hiteles forrásból táplálkoznak a hozzászólók. De a fantáziájuk figyelemre méltó...

Szóval nem tudom, hogy a legjobb megértésem szerinti magyarázat érdekel, vagy csak a véleményem, de minden esetre érdekes témát találtál.

A ridegséget én nem vettem észre a házaspárokon, persze ehhez családias hangulat kell.

Nyilvános helyen nem fogják meg egymás kezét sem.

Ahhoz hogy jól értsd a választ, tudnod kell a filozófiát, aminek itt a gyakorlati megnyilvánulását láthatjuk.

A filozófia nem pont a szexualitást teszi középpontba, de természetesen lehet ezt is e szerint magyarázni, méghozzá több síkon is:

A fő dolog az, hogy amit az úgynevezett anyagi világban teszünk az megköti azt a lelket aki a cselekedetet végzi, kivéve ha annak a cselekedetnek az eredményéről lemond, illetve nem saját érdekében, ha nem Isten örömére teszi.

Tehát a szexualitásra visszatérve, ha az aktus célja, egy lélek testet öltésének a megvalósulása, ( hisz e nélkül nem vagy csak orvosi eszközökkel lehetséges).

Akkor az még nem jár visszahatással, ha azonban a cél nem a gyerek nemzés, a tettnek a legkülönbözőbb visszahatásai lehetnek. Nézzünk egy erősen sarkított példát a jobb érthetőség kedvéért.

A fiatalok első, vagy második randi után összebújnak és összehoznak egy kisbabát...

Mivel nem tervezték, a dolog csak az élvezetről akart szólni amúgy sem illenek egymáshoz, csak a szenvedély elvakította őket, a bébit pl. abortusszal megölik...

A visszahatás a filozófia szerint az, hogy amikor legközelebb az a fiú és az a lány egy következő életében nem tud megszületni mert vagy kikaparják, vagy elvetél. De mindenképpen elpusztul, akkor nem tud megszületni.

Mi a helyzet az ellenkező esetben: a pár felelősségteljesen le hív egy lelket , felnevelik Isten felé vezetik terelgetik, és sikeres személy lesz belőle...

A visszahatás, vagy a karma olyasmi lesz, hogy következő életében a két szülő hasonlóan kedvező körülmények közt születik meg, és tud tovább fejlődni lelki síkon.

A két helyzet közt jelentős a különbség. De mi is volt a kiinduló kérdés: miért olyan szigorú a szentírás: azért hogy megvédje a lelkeket a szenvedéstő, a fiút a lányt és az érkező lelket is, de a szabad akarattal lehet kockázatot vállalni... Vagy bejön, vagy nem.

A szexualitás a legnagyobb anyagi szintű élvezet, a leg több kötöttség forrása, s az anyagi szintű társadalom alapja. Egy egynemű társadalomban nem akarna a többség komoly eredményeket, minek kellene nagy kocsi, nagy ház, ha nem lehet vele a szebbik nemnek imponálni..?

De a legtöbb probléma forrása is: hiszen kiderül mi a fontos: az "én" élvezetem, vagy az, hogy úgymond "sportszerűen" érjem el a céljaim, s ugyanakkor a női oldalon is fény derül arra, hogy a külsőségek, vagy a belső értékek fontosak...

Vissza térve a társulásra, a szerzetesek ideálisan a horoszkóp szerinti összeillőség alapján társulnak, nem a lelki tanító szeszélye szerint...

Ennek is az áll a hátterében, hogy az alakuló pár mindkét tagjában hamar kialakulhat a ragaszkodás, viszont lehet hogy egyáltalán nem illenek egymáshoz...

Ha viszont asztrológiai és más egyezőségek arra utalnak hogy érdemes megpróbálni a társulást, akkor jobb esély van a kapcsolat sikerére, és nagyobb a valószínűsége, hogy elkerülik a lelki sérülést.

Vissza térve a nemi életre: nem arról van szó, hogy bűn e vagy nem, ha igen ekkor bűn, stb.

A lényeg az hogy mi a cél hosszabb távon..?

A cél lehet gyors azonnali testi élvezet, középtávon: mennyei élvezetek megtapasztalása, vagy

a tökéletesség elérése: egy tudással és boldogsággal csordultig teli környezetben.

Az elsőhöz semmilyen lemondásra sincs szükség. Igaz korlátok közt, de a nagy többségnek beleértve az állatokat is lehetősége van valamilyen élvezetre.

A mennyei szint, jámbor élettel megvalósítható, de nem tart örökké, csak földi léptékkel nézve, (pl. pár tízezer év).

Viszont a tökéletesség elérése nagyobb erőfeszítéssel jár, és több lemondással.

Nem tud az ember egyszerre szent is lenni, és Kaszanova is.

Egyik is, másik is más más beállítottságot igényel... Ha az elme a szexualitásra fókuszál, nem fog Istenen meditálni, persze ettől még lehet jámbor és hálás Istennek azért mert van egy társa.

Nem hiszem, hogy ezt egy rövid levélben jól el lehet magyarázni, de azt hiszem annyira érthető,

hogy egy sokkal árnyaltabb dologról van szó mint hogy bűn vagy nem bűn a szex vagy a szerelem. Hely, idő, körülmény szerint másként lehet definiálni.

A szex mint már többször is írtam, a legmagasabb szintű anyagi élvezet, de az anyagi élvezetek a legalacsonyabb szintűek a lélek számára...

Próbálok egy érthető hasonlatot találni: a börtön lehet luxus börtön, fényes rácsokkal, de attól még börtön, lehet full extrás, de akkor is börtön. A szabadság lehet korlátozott, de mégis jobb, mint bármilyen hely ami a rácsok mögött van, de a legjobb a teljes szabadság...

A lelki élvezetek magasabb szintűek bármely anyagi élvezethez képest, teljesen más természetűek, más szubsztanciákhoz tartoznak, de nem tapasztalhatóak meg addig, amíg nem mondunk le az anyagi élvezetekről..! Olyasmi ez mintha lenne lehetőséged most bejutni a mennyei birodalomba, pl. kapnál egy lehetőséget: tudod hogy ott a tuti, boldogság, egészség, hosszú élet stb... DE! Nem juthatsz be addig amíg itt vagy... nem élhetsz két életet... Vagy vagy választanod kell...

Van egy nagyon rövid történet , pár sorban leírom, hogy még érthetőbb legyen, egy másik síkról megközelítve: egyszer egy király mondta a lelki tanítójának, hogy őt annyira megköti az anyagi világ, egyszerűen képtelen jól élni a lelki életét... meditálni stb.

A brámana tanító, hogy érthető pl. adjon oda sétált egy fához, átölelte azt és elkezdett kiabálni a fának: Engedj el::! Engedj el..! S így a király megértette: az anyag csak addig képes megkötni a lelket amíg a lélek ragaszkodik hozzá. De addig masszívan: másként fogalmazva: amíg ragaszkodunk pl. a szexhez addig nem kerülünk közelebb transzcendenshez...

Mellesleg a szabályok követése nem egy kötelezően előírt dolog, hanem egy javasolt módszer a lelki fejlődés érdekében, ha valaki akarja, vállalja, megpróbálja, vagy inkább kipróbálja: akkor megtapasztalja a hatásait, s ha nem áll még azon a szinten, vagy le akar lazulni a rendszerről, úgy is lelazul, volt már erre is számtalan pl.

Tehát a Krisnások nem nem szeretnek élvezni... Csak egyszerűen úgy haladnak egy irányba, hogy közben nem kacsingatnak át, vagy vissza a másik útra. Jobb esetben... Persze ezt nem könnyű megtenni, nagy hit és komoly bizalom kell hozzá a szentírások felé.

Nekem volt egy munkatársam, krisnás. Egyébként szimpatikus fiú volt.

Ő nem követte azt az elvet, hogy szex csak a házastárssal. Mint a nyulak, minden városban volt egy barátnője, mondhatni sportot csinált a dologból.

A másik.

Direkt neki sütöttem egyszer süteményt, az ő receptje alapján. Másnap vittem be a munkahelyre. Nem evett belőle, mert nem szenteltem fel, és már előzőleg én ettem belőle.

Ez is valami szabály, hogy csak felszentelt ételt ehetnek, és nem szabad az ételbe belekóstolni.

De amikor étterembe mentünk és a főnök fizette a vacsorát, zabált mint a gép. Ott nem volt fontos, hogy felszentelte-e valaki.

Ez hogy is van???