Ha hívő keresztény vagy, mit kezdesz a bűneiddel?

Szia!

Az egyetlen megoldás Jézus Krisztus. Ő az, aki emberi testben megjelent, és magára vette a mi nyomorúságos bűnre hajló emberi természetünket is. Tőle kell segítséget kérni a bűnös embernek, ugyanis Jézus a saját maga tapasztalta hogy milyen embernek lenni. Krisztus győzelemre tudja segíteni azt az embert aki nem azonosul a bűneivel, hanem szembefordul azokkal. Ebben biztos vagyok 100%-ig

Így igaz. Egyetértek az első válaszolóval.

"Being a christian doesn't mean I won't fall...

It means Jesus will catch me when I do..."

"Öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét" (1Tesz 5,8)

"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért," (Eféz 6,10-18)

Kedves kérdező!

Az én életemben ez úgy zajlik, hogy van egy dolog, amit folyton csinálok, de nem is tudom, hogy baj. Előszöris Isten felhívja rá a figyelmemet - némi fenyítéssel, noszogatással, pl. betegség, nehézség, ellenállás az életemben, amit, miután felnyitja az Úr a szemem, konkrétan tudok kapcsolni a konkrét vétekhez, és ebből rájövök, hogy itt gond van, ettől meg kell szabadulni.

A második lépés, hogy elkezdem tudatosan kerülni azt a cselekedetet, igyekszem "fejben" ellenállni neki, amíg még erős ez első felismerés hatása. Később ez meggyengül, és ezzel együtt gyengül az én ellenállásom is, előbb-utóbb újra elesek. Ilyenkor szomorkodom, és megpróbálok újra erős lenni. Mivel ez újra és újra megtörténik, végül teljesen elkeseredem, és (hasonlóan az újjászületést megelőző megtérésemhez) teljesen megalázom magam Istenem előtt, és kérem az Ő szabadítását.

Ekkor történik meg az a csodálatos dolog, hogy Isten fokozatosan elveszi az adott vétek erejét bennem, egy idő után már egyáltalán nem csábít, eszembe sem jut, fel sem merül, szinte teljesen elfelejtem. Ez a Szellem munkája az Istentől született új emberben. "keresem a gonoszt és nincs sehol, nézem bűn a helyét és nincsen" :)

Szia!

Szerintem hasznos témát vetettél fel.

Az újra és újra előjövő vétkek a "legszívósabbak" és szerintem Isten azért is engedi, és nem vesz ki ebből azonnal, hogy megtanítson arra, hogy csak Tőle függjünk, és hozzá fussunk, hogy megtanuljuk megalázni magunkat Isten hatalmas keze alatt. A hitben való növekedés része ez, hiszen a hit egyúttal hűséget és bizalmat jelet Atyánk felé. Tehát, hogy nem magunktól (vagy mástól, lelkigyakorlattól stb) várjuk a megoldást, hanem csak és kizárólag az egyetlen igaz Istentől, aki helyezett bennünket a mi Urunk, Szabadítónk, Jézus kezébe.

Persze azt sem mondhatjuk, hogy nekünk nincs semmilyen részünk a vétek elleni harcban, csak várnunk kellene Istenre, hanem ebben is igaz, hogy neki kell feszülni és nem helyt adni a vádlónak, tehát távol tartani magunkat a vétektől, vagy ami arra visz. Van olyan, amiben ezt kell megtanulni, van viszont olyan eset is, amit munyamunya írt, hogy az Isten egyszerűen kivesz abból, még a vétek lehetőségétől is elzár, mintha kőfallal venne körül. Ezt nem is szabadulásnak, hanem inkább szabadításnak hívom.

Ha ezt Isten megadja, akkor az nagyon jó :) ellenben Isten szerintem meg is próbál olykor-olykor, hogy mit teszünk akkor, ha egy picit elengedni a kezünket. Akkor is az ő útján igyekszünk? akkor is hozzá futunk? újra? (és ugye a gonoszság pálcája sem nyukszik az igazakon, hogy valami gonoszra ne nyújtsák kezüket az igazak) Szóval Isten a legjobb szülőt messze felülmúlja az övéi oktatásában, hogy őt válasszuk. Izraelt pl. azért vitte ki a pusztába, és azért sanyargatta meg, hogy nyilvánvaló legyen Izrael előtt, hogy mi van a szívében, hogy akkor is cselekszi-e parancsolatát? és hogy tudassa vele, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden beszédével. Ez talán ismét egy fontos dolog a vétek elleni harcban, hogy aki "eszi" Isten kijelentését, aki azzal táplálja magát, ahhoz nem szívesen közelít a gonosz. Olyan, mintha felfegyverezett emberhez kellene mennie, és nem védtelenhez, és ugye a ragadozók inkább a védtelen áldozatot szeretik elkapni.

Ilyesmik jutottak eszembe erről a kérdésről, remélem hasznos volt.

Én kezdek már arra az álláspontra jutni, hogy nincs is bűn. Mi találtuk ki a bűnt.

Bűn az, amit az ember bűnnek gondol???

Lehet Isten csak azt tartja bűnnek, ami ellene és embertársunk ellen irányul. A viszálykodás, harag, veszekedés, pökhendiség, stb. Ami ugye a magyarokat jellemzi manapság, ezért nem jutunk egyről a kettőre. Mondta is Jézus, a bűnös ember felemészti önmagát.

Én szerencsére nem mondhatom magam ilyennek, egyszerűen kizárom ezeket a dolgokat, amelyek ezeket okozhatják. A szexelés, "paráználkodás", hazugság (muszály, mert eltipornak) ezeket emberek találták ki, nem gondolom bűnnek, legalábbis belül nem érzem. Bűn az ami után bűntudatot érzel. Ha Isten bennem él akkor ébreszt bennem, ha nem akkor nem költözött belém és ez nem rajtam múlik. Pl. a tömeggyílkos nem érez bűntudatot, Isten léte sem található meg benne, azzal beszélhetsz...

Én azt nem értem a vallásban, hogy minden ember-nek valamilyen formában megbocsájtanak. De akkor ki a gonosz, ha mindenkinek? Kettő, Jézus után 500-600 év múlva íródott a Biblia, honnan tudnánk mi az amit Jézus tanított akkor?

Tehát élj úgy, ahogy. Isten szól, ha akar ott belül. Pl. a fáraót is azért támasztotta, hogy megmutassa rajta hatalmát. Valakit akar Isten, valakit nem. Az hogy mindenkit akar, nem-e emberek találták ki? Pl. te sem akarsz mindenkit egyformán. És mivel mindeket Isten képére alkottak, nem-e hasonlóan van ezzel Isten? Már Pál apostolban is felmerült, hogy Isten kit akarhat és kit nem. Ki kedves neki és ki nem annyira. (Kain és Ábel)

Érdekes amit írtok. Nekem csak az a problémám ezzel a gondolatmenettel, hogy számomra Isten az abszolút szeretet és mint olyan, nem érem fel ésszel, hogy hogyan sanyargathatná az Ő gyermekeit betegségekkel, sorscsapásokkal.Az biztos, hogy Ő jobb a legjobb szülőnél is és ugye egy jó szülő sem árt szándékosan a gyermekének, csak, hogy próbára tegye a szeretetét.

Más kérdés, hogy enged megtörténni dolgokat melyek ha rosszak is a végén jól jöhetünk ki belőle, de, hogy Ő lenne ezek okozója, azt nem tudom elhinni.

"A szexelés, "paráználkodás", hazugság (muszály, mert eltipornak) ezeket emberek találták ki, nem gondolom bűnnek, legalábbis belül nem érzem."

Ha valamit régóta csinál az ember akkor a lelkiismerete egy idő után eltompul.

"paráználkodás, hazugság" - ezek azért is bűnök, mert megrontják az ember gondolatait és ilyen módon már árt vele egyrészt saját magának, másrészt a körülötte lévőknek. Te gondolom nem hiszel a bukott angyalokban, pedig a bűnök ezeknek utat nyitnak és a kísértésekkel egyre rosszabb dolgokra veszik rá az embert.

Csak egy példát hadd mondjak. Amikor még évekkel ezelőtt egy korábbi barátnőmmel házasság nélkül összeköltöztünk (nem ártottunk vele senkinek) az első éjjel amikor együtt aludtunk ugyanakkor azt álmodtuk hogy egy rendkívül gonosz személy ott van velünk. Vagyis mind a ketten ugyanazt álmodtuk, ugyanakkor. Mind a ketten felébredtünk, és el is mondtuk egymásnak hogy mi volt az álomban. Akkor még nem értettem hogy ez mit jelent. Most már tudom hogy amig együtt voltunk, ezt a bukott angyalt szolgáltuk aki az álomban szerepelt

Még egy dolog a hazugságról: azt gondolod hogy ha nem hazudsz akkor nem tudsz érvényesülni? Akkor te nem hiszel Isten mindenhatóságában, hiszen Ő meg tud és meg is akar védeni minket a bűnöktől. Én biztos vagyok benne hogy ha nem hazudnál akkor Isten segítene abban hogy érvényesülj, például biztos lehet hogy adna Neked egy olyan állást ami sokkal jobb is mint a mostani (gondolom a munkahelyről beszélünk). Ha imádkozol érte akkor biztos meg fog szabadítani ebből a helyzetből.

A Biblia szerint minden hazugság bűn, kérlek engedd meg hogy idézzek egy részt:

Zsolt 58,4 - A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak.

Ne gondold hogy én elítéllek ezért, én is nagyon sokszor hazudtam és ha olyan helyzetbe kerülök könnyen lehet hogy most is hazudnék.

A Zsolt 58,4 tudtommal Ószövetség.

Én az Újszövetség alapján élek.

Igaz, Jézus azt mondta, nem akarja a régi törvényeket eltöröltetni. De vajon miért feszítették meg? Ha ezen gondolkodunk, talán rájövünk, hogy lehet ellentmondásba keveredett az ószövetségi törvényekkel.

Miért feszítették meg? Hát pont ezekért, mert a zsidó papok ragaszkodtak minden bötűjéhez az Ószövetségnek. Talán az apokrif iratok tartalmazzák az igazságot.

Ha azt vesszük, a Biblia azt is írja, ha valaki nagyon ismeri az írást és mindig bizonygat, nem biztos, hogy pont az üdvözül, hanem az aki lelkiismerete alapján él.

""nem érem fel ésszel, hogy hogyan sanyargathatná az Ő gyermekeit betegségekkel, sorscsapásokkal. Az biztos, hogy Ő jobb a legjobb szülőnél is és ugye egy jó szülő sem árt szándékosan a gyermekének, csak, hogy próbára tegye a szeretetét.""

A betegségek, sorscsapások is lehetnek részei a fenyítésnek, amely által Isten kiragadni a halálból. Már a földi szülőkkel kapcsolatban is azt írja az írás, hogy "vesszővel [fiad] vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki." Isten pedig a szellemek Atyja, aki ilyen fenyítést is alkalmaz, miértünk, a bűn miatt, mert szeret bennünket. Ez nem a szeretetünk próbája elsősorban, hanem ugyanaz a célja, mint a földi szülőknél a fenyítés

Zsid. 12:4. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.

5. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; 6. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. 7. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? 8. Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. 9. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! 10. Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

Péld 20:30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.