Ki az a Márk evangélista?

A Google-ból azt is megtudhatod.

(De komolyan miért kell olyanról kérdést feltenni, amiről napokon át lehet olvasni 2 szó beütése után?)

[link]

Latom nehez eset vagy. Elolvastad az altalam linkelt kerdest? Gondolom nem. Itt van rola egy kis informacio:

"Márk leginkább az Apostolok cselekedetei könyvben tűnik fel, mint Pál apostol fő munkatársa. Később Péter apostol mellé került. Talán Péter beszámoloiból született meg az evangélium. Megírásának helyét Rómába, idejét a zsidó háború előtti időszakra tehetjük, nagyjából az i. sz. 65-70-es évekre. Nyelve az akkor használatos koiné dialektusú görög nyelv volt. Valószínű, hogy Márk Péter apostol tanításait fordította le görögre, mivel Péter nem beszélte ezt a nyelvet."

tessek meg egy link rola, rengeteg informacioval:

[link]

Tema lezarva!

AMIKOR Jézust a Getsemáne-kertben letartóztatták és az apostolok elmenekültek, „egy bizonyos ifjú, aki meztelen testén finom vászonruhát viselt, követte őt”. Midőn a tömeg őt is megpróbálta megfogni, „hátrahagyta vászonruháját és meztelenül megszökött”. Ez az ifjú az általános vélemény szerint Márk volt. Lukács a Cselekedetek könyvében így ír róla: „János, kinek mellékneve Márk volt.” Bizonyára jómódú jeruzsálemi családból származott; saját házuk volt és saját szolgáik. Anyja, Mária is keresztény volt, és az első gyülekezet az ő otthonát használta fel összejöveteli helyül. Egy alkalommal, amikor az angyal kiszabadította Pétert a börtönből, Péter odament és ott találta az egybegyűlt testvéreket (Márk 14:51, 52; Csel 12:12, 13).

A misszionárius Barnabás, a Ciprusról származó lévita, Márk unokatestvére volt (Csel 4:36; Kol 4:10). Amikor Barnabás Pállal Jeruzsálembe érkezett az éhezőknek szánt segéllyel együtt, Márknak is alkalma volt megismerkedni Pállal. Az ilyen buzgó utazó szolgákkal való együttlét a gyülekezetben minden bizonnyal Márkba is korán beleoltotta azt a vágyat, hogy a misszionáriusi szolgálatba lépjen. Később Márk elkísérte Pált és Barnabást az első misszionárius útjukon. Bizonyos okokból azonban a pamfiliai Pergában elhagyta őket és visszatért Jeruzsálembe (Csel 11:29, 30; 12:25; 13:5, 13). Ezért Pál nem akarta magával vinni őt második misszionárius körútjára, s emiatt kenyértörésre került sor Pál és Barnabás között. Pál Silást vette maga mellé, Barnabás pedig unokatestvérét, Márkot, és vele hajózott Ciprusra (Csel 15:36–41).

Márk hasznosnak bizonyult a prédikálószolgálatban, és nemcsak Barnabásnak volt értékes segítsége, hanem később Péter és Pál apostoloknak is. Ott volt Pál mellett Rómában annak első bebörtönzése alatt (i. sz. 60—61 táján) (Filem 1, 24). Később Péter mellett találjuk Márkot Babilonban, az i. sz. 62 és 64 közötti időben (1Pét 5:13). Pál, valószínűleg i. sz. 65-ben, újra fogoly lett Rómában, s levélben arra kérte Timótheust, hogy hozza magával Márkot, mondván: „mert hasznos nekem a szolgálatban” (2Tim 1:8; 4:11). Ez az utolsó említés Márkról a bibliai beszámolóban.

A legrövidebb Evangélium összeállítását ennek a Márknak tulajdonítják. Márk Jézus apostolainak volt a munkatársa, és egyike azoknak, akik életüket a Jóhír szolgálatába állították. Azonban nem tartozott a 12 apostol közé, és nem volt Jézus közvetlen társa. Honnan ismerte akkor azokat a pontos részleteket, amelyek Jézus szolgálatáról szóló beszámolóját kezdetétől a végéig oly elevenné teszik? Papias, Irenaeus, Origenész és Tertullianus legrégibb hagyománya szerint minden bizonnyal Pétertől, akivel Márk szoros kapcsolatban állt. Vajon nem „fiam”-nak szólította-e Péter Márkot? (1Pét 5:13). Péter gyakorlatilag szemtanúja volt mindannak, amit Márk feljegyzett. Így Márk sok olyan dologról kaphatott pontos leírást Pétertől, amit más Evangéliumok nem említenek. Például Márk beszél azokról a „bérelt emberekről”, akik Zebedeusnál dolgoztak; a leprásról, aki Jézust „térden állva” kérlelte; a démontól megszállt emberről, aki „magát kövekkel hasogatta”; és hogy Jézus, miközben ’az Emberfia hatalommal és dicsőséggel való eljöveteléről’ jövendölt, az Olajfák hegyén ült, „a templommal szemben” (Márk 1:20, 40; 5:5; 13:3, 26).

Maga Péter mély érzésű ember volt, így át tudta érezni és el tudta mondani Márknak Jézus érzéseit és érzelmi megnyilvánulásait. Márk ezért gyakran feljegyezte, hogyan érzett Jézus és milyen hatással voltak rá bizonyos dolgok: például, amikor „mély fájdalommal, felindultan tekintett rájuk”, vagy „mélyet sóhajtott” és „mélyen szelleméből felsóhajtott” (3:5; 7:34; 8:12). Ugyancsak Márk mondta el nekünk Jézusnak a gazdag ifjú elöljáró iránti érzéseit; „megszerette őt” — írta (10:21). És mily melegséget találunk abban a beszámolóban, amely elmondja, hogy Jézus nemcsak a tanítványok közé állított egy kisgyermeket, hanem „átölelte”, egy másik alkalommal pedig „karjába vette a gyermekeket”! (9:36; 10:13–16).

Márk stílusa Péter bizonyos jellemvonásait tükrözi. Ez a stílus buzdító, élő, erőteljes, életerős és leíró. Úgy tűnik, mintha Márk az eseményeket nem tudná elég gyorsan elmondani. Például az „azonnal” szó többször előfordul, s ez a történet elmondását drámaivá teszi.

Bár Márk hozzáférhetett a Máté evangéliumához, és beszámolója csak hét százalékban tartalmaz olyat, ami a többi Evangéliumban nincs meg, mégis tévedés lenne azt gondolni, hogy Márk egyszerűen csak összesűrítette és néhány különleges részlettel bővítette Máté evangéliumát. Míg Máté Jézust úgy mutatta be, mint a megígért Messiást és Királyt, Márk Jézus életét és műveit más szemszögből nézi. Jézust Isten csodatevő Fiának, győzelmes Megmentőnek festi le. Inkább Krisztus tevékenységét hangsúlyozza ki, mint prédikációit és tanításait. Jézus példázatainak csak egy kicsiny töredékét és hosszabb beszédeiből is csak egyet jegyez fel, s még a Hegyi beszédet is kihagyja. Ezért Márk evangéliuma rövidebb, noha ugyanannyi cselekményt tartalmaz, mint a többi. Legalább 19 csodára hivatkozik.

Míg Máté az evangéliumát a zsidók számára írta, Márk nyilvánvalóan elsősorban a rómaiaknak írt. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Mózes törvényét csak akkor említi, amikor olyan beszélgetésről számol be, amelyben hivatkoznak arra, és Jézus nemzetségtáblázatát is teljesen kihagyja. A Krisztusról szóló Evangéliumot egyetemes jelentőségűnek tartja. Ezenkívül magyarázó jellegű kiegészítéseket fűz a zsidó szokásokhoz és tanításokhoz, amelyeket a nem zsidó olvasók feltehetőleg nem ismertek (2:18; 7:3, 4; 14:12; 15:42). Az arám kifejezéseket lefordítja (3:17; 5:41; 7:11, 34; 14:36; 15:22, 34). A palesztinai földrajzi nevekhez és növénynevekhez magyarázatokat fűz (1:5, 13; 11:13; 13:3). A zsidó fémpénzek értékét római pénzben adja meg (12:42, lábjegyzet). Több latin szót használ, mint a többi evangéliumíró, például a speculator (testőr), a praetorium (kormányzói palota) és a centurio (katonatiszt) kifejezéseket (6:27; 15:16, 39).

Minthogy Márk elsősorban a rómaiak számára írt, minden valószínűség szerint Rómában írta evangéliumát. A legkorábbi hagyomány és a könyv tartalma is arra enged következtetni, hogy írása ott készült, Pál apostol első vagy második bebörtönzése idején, tehát körülbelül i. sz. 60—65 táján. Ezekben az években Márk legalább egyszer, de valószínűleg inkább kétszer volt Rómában. A II. és a III. század összes vezető tekintélye megerősíti Márk írói voltát. A II. század közepe táján Márk evangéliuma közkézen forgott a keresztények között. A Keresztény Görög Iratok első katalógusaiban való megjelenése szintén megerősíti Márk evangéliumának hitelességét.

Azokat a hosszú vagy rövid befejezéseket azonban, amelyeket néha ehhez az evangéliumhoz fűznek a 16. fejezet 8. verse után, nem tekinthetjük hitelesnek. Ezek hiányoznak a legtöbb régi kéziratból, mint például a Sinai és a Vatikáni 1209-es számú kéziratból. A IV. század hittudósai, Euszebiosz és Jeromos egyetértenek abban, hogy a hiteles beszámoló ezekkel a szavakkal ér véget: „mert féltek”. A további verseket valószínűleg azért csatolták hozzá, hogy oldják a hirtelen befejezést, amellyel az Evangélium véget ért.

Márk beszámolójának a pontossága abból is látható, hogy evangéliuma teljesen összhangban van nemcsak a többi Evangéliummal, hanem a teljes Szentírással, a Genezistől a Jelenések könyvéig. Ezenkívül Jézust ismételten úgy mutatja be, mint akinek a hatalma nemcsak kimondott szavaiban jut kifejezésre, hanem hatalma van a természet erői, Sátán és démonai, a betegség és a gyengeség, sőt még a halál felett is. Márk éppen ezért az elbeszélését ezzel a hatásos bevezetővel kezdi: „A Jézus Krisztusról szóló jó hír kezdete.” Jézus eljövetele és prédikálószolgálata valóban „jó hír”, ennélfogva Márk evangéliumának tanulmányozása bizonyára hasznos minden olvasó számára. A Márk által leírt események az i. sz. 29 tavaszától 33 tavaszáig terjedő időszakot ölelik fel.