Miért kérte Isten Ábrahámtól azt, hogy áldozza fel a fiát?

Miért szereti isten ennyire az embereket, hogy még a saját fiát is feláldozza?

És ha ennyire nagyon szeret minket miért teremtette meg a sátánt, miért szenved az emberiség és mi értelme ennek az egésznek?

Szia!

Azért itt igen sok tényezőt figyelembe kell vennünk, hogy pontosan értsük a történetet. Ábrahám színről szinre beszélt a Mindenhetó Istennel. Élete folyamán meggyőződhetett róla, hogy valóban Isten az, akivel beszél, hiszen olyan csodák történtek vele, amelyek természetfelettiek!

Ábrahám több hibát is követett el az életében, a hite még közel sem volt tökéletes. Azonban azt tudta, hogy Isten az aki életet ad, és ő akár a halálból is képes fetámasztani a fiát. Ezt maga a Biblia is megerősíti: Ábrahám bízott Isten szavában, "úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani" fiát (Zsid 11:19)

Ábrahám ekkor 120 esztendős volt! A fia Izsák pedig közel 20 esztendős. Együtt mászták meg a hegyet három nap alatt, így az erős fiatalember úgy gondolom nem volt egy "súlycsoportban" az idős és megfáradt apjával!

A kijelölt helyen felépítették az oltárt, és ráhelyezték a fát. Aztán Ábrahám elmondta fiának Isten üzenetét. Izsák meghallgatta, mi lesz a sorsa, de nem ellenkezett. Simán elmenekülhetett volna a végzete elől, ha akart volna. A három nap küzdelmében kimerült, fájdalomtól lesújtott öreg ember nem tudott volna szembeszállni az életerős ifjúval. Azonban Izsákot gyermekkorától fogva készséges, bízó engedelmességre nevelték, és amikor megtudta Isten akaratát, engedelmesen meghajolt előtte. Osztozott Ábrahám hitében, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy életét feláldozhatja Istennek. Biztosra veheted, hogy igyekezett könnyíteni apja fájdalmán, és segítette, hogy odakösse az oltárhoz.

Mórija hegyén azonban Isten ismét megújította szövetségét, és ünnepélyes esküvel erősítette meg az Ábrahámnak és magvának ígért, minden eljövendő nemzedéken át tartó áldást: "Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek" (1Móz 22:16-18).

Ábrahám hitének nagy tette világítótoronyként áll, és megvilágítja Isten minden eljövendő korszakban élő szolgáinak útját. Ábrahám nem tagadta meg Isten akaratának teljesítését. A háromnapos út alatt volt elég ideje gondolkozni és - ha akart volna - Istenben kételkedni. Úgy okoskodhatott volna, hogy fiának megölése miatt gyilkosnak fogják tartani, egy második Kainnak, ezért tanítását elvetnék és semmibe vennék: jót sem tehetne többé embertársainak. Úgy érvelhetett volna, hogy idős kora felmenti az engedelmesség alól. De Ábrahám nem folyamodott egyik mentséghez sem. Ő is ember volt, a mienkhez hasonló indulatai és gyengéd érzelmei voltak. Nem kérdezte meg, hogyan teljesülhetnek az ígéretek, ha Izsákot megöli. Nem tanácskozott fájó szívével. Tudta, hogy Isten minden kívánalmában igaz és igazságos, és Ábrahám az utolsó betűig engedelmeskedett a parancsnak.

"Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett" (Jak 2:23). Pál pedig ezt mondja: "akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (Gal 3:7). Ábrahám hite a cselekedeteiben mutatkozott meg. "Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit" (Jak 2:21-22).

Az előkép és az ígéret útján Isten "előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak" (Gal 3:8). A pátriárka hite az eljövendő Megváltóra összpontosult. Ezt mondta Krisztus a zsidóknak: "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült" (Jn 8:56). Az Izsák helyett feláldozott kos jelképezte Isten Fiát, aki később meghalt helyettünk. Amikor Isten az embert a törvény áthágása miatt halálra ítélte, az Atya Fiára tekintett, és ezt mondta a bűnösnek: "Élj: találtam váltságdíjat!"

Üdv. Péter

"Kinek kellett bebizonyítani a hűségét?"

Istennek nem, Ő mindent lát és tud. Ábrahámnak ez megerősítette a hitét. Erre Ábrahámnak, Izsáknak, valamint utódaiknak volt szüksége. Ezen kívül nekünk is sokat mond a történet, nem véletlenül van benne a Bibliában.

Kedves 18-as válaszoló!

Örülök, hogy legalább egyvalaki értette a felvetésemet :)

És egyetértünk.