A hívőknek soha nincs olyan gondolatuk, hogy nincs Isten? Hogyan érzik a mindennapi életben, hogy van? Hogyan nyilvánul meg?

A szabad akarat az oka mindennek. Isten szabad akaratot adott az embernek, és "elfelejtette" közölni, hogy az egyetlen helyes dolog lemondani erről a szabad akaratról az ő javára, szabad akaratból...

Ez volt az ember tesztje, amin az ember elbukott. De az nyugtat meg egy kicsit, hogy - ha mindez igaz, márpedig több egyház is állítja :P - nem csak az ember bukott el, sőt!

Olvasd el a 73. zsoltárt.

Ha nincs kedved keresgetni, itt van:

1Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. 8Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. 9Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. 10Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. 11Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? 12Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. 15Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! 19Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, 22akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. 23De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. 24Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! 27Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Hívő vagyok.

És a válaszom: de igen, vannak olyan gondolataim. Emberből vagyok ugyanis. Így vannak kételyeim. De: AKAROK hinni! Néha nehéz, de amikor megtapasztalom Isten szeretetét, akkor tudom, hogy érdemes. És ez nagyon érdekes dolog: megtapasztaltam Isten szeretetét, tehát bizonyosságot éreztem, tapasztaltam a létezésére. És mégis elő-előtör belőlem időnként a kétely! Azt gondolom, ilyenkor van igazán próbára téve a hitem. De ilyenkor mindig tudatosan igyekszem magam visszaterelni Istenhez. Pl.: Bibliát olvasok, imádkozom (igen, pont olyankor, amikor éppen kételkedem a létezésében!) és igyekszem mindent megtenni, hogy visszataláljak Hozzá. Eddig sikerült :)

Amíg csak vallásos voltam, nem volt kapcsolatom vele, nekem is voltak néha kételyeim.

Amióta megtapasztaltam a létezését(nem egyszer)és napi kapcsolatban vagyok vele, nincsenek ilyen gondolataim.

A mindennapi életben úgy nyilvánul meg, hogy felmerül egy kérdésem, gondolatom és választ kapok rá.

# 17 Hasonlóképpen élem meg én is, bár én előtte nem voltam igazán vallásos.

Kérdező: nálam ez egyfajta "elhívás" volt, mintha valami feladatot kaptam volna, ami ellen eleinte hadakoztam, aztán rájöttem, hogy ez valami fantasztikus dolog. Egyszerűen mindig megkapom az útmutatást, hogy mit kell tennem, mindenben segítséget kapok, rengeteg embernek tudok én is segíteni, és minden kérdésemre választ kapok, minden kérésem teljesül. Ez valódi kegyelmi állapot. Hogy hogyan lehet elérni? Először is figyelni az útmutatásokra. Hinni, hogy ezek az útmutatások - még ha néha logikátlannak tűnnek is - helyesek. És aszerint cselekedni - ez utóbbi nagyon fontos, mert sokan várják a csodákat, hogy Isten adjon jeleket, pedig ad ő, de tenni is kell! Szóval mutatja az utat, csak rá kell lépni, és mindig menni, mintha egy labirintusban bolyonganál, és mindig éreznéd, hogy merre kell továbbmenni. De ha megállsz kételkedni, akkor elbizonytalanodsz...

Én így élem meg. De kíváncsi lennék, hogy más hogyan. :)