A Biblia alapján mikor van ideje az Úrvacsora vételének (és a lábmosásnak)?
válasza:Szia!
Én úgy gondolom, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepén, (ha már Krisztus is ekkor cselekedte (tanította) tanítványinak.
De akár minden nap is megtehetjük, (szerintem),hogy belénkivódjon Krisztus tanítása. Azért gondolkodjunk el azon, hogy Krisztus szó szeint, vagy példázatban beszélt ekkor. Krisztus beazonosította a kenyeret, mint az az Ő teste... Megtörte értük, értünk, és mi is ezt cselekedjük az Ő emlékezetére. Törjük meg a testünket másokért, adjuk akár az életünket másokért akár az ellenségünkért! Ki az aki képes rá??? Ki az aki képes lenne meghalni akár azért az emberért aki gyűlöli őt?
válasza:
válasza:Szia!
A Szentírásban azt olvassuk, hogy az első keresztények "minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel." (Csel 2,46)
Azt is tudom, hogy ti COG szimpatizánsok az évi páska ünnepen végzitek el ezt. A kérdés már csak az, hogy a kérdésed valós, vagy propaganta jellegű?
Üdv. Péter
válasza:Kedves 2-ik válaszoló!
Írod: //Jézus a kovásztalan kehyerek ünneoén a pászka bárány elfogyasztása után vezette be az Úr vacsorát.//
Ezt kicsit ki kell javítanom, mivel azon az estén, amikor az Úrvacsorát beiktatta Jézus, még nem a páska bárányt ették meg. Ez egy előzetes vacsora, egy ú.n. "chagigoh" volt, ami szokásuk volt a zsidóságnak. Ez nem az ünnep napján történt, hanem az azt megelőző napon, hiszen különben nem gondolhatták volna a tanítványok, hogy Jézus azt mondta Júdásnak: vegye meg "amire szükség van az ünnepre", hiszen ünnepnapon, nyugalomnapon nem lehet eladni-vásárolni. Továbbá Jánosnál ezt olvassuk a zsidókról, amikor a főpaptól Pilátushoz átvitték Jézust:
""Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.""
Vagyis még nem ették meg a páskát aznap, amikor Jézust törvény elé vitték. Ezért az előző esti vacsora nem lehetett a páskabárány.
Nyilvánvaló egyébként, hiszen maga Krisztus áldozata volt a bárány által jelképezett esemény beteljesülése, és ennek pontosan akkor kellett megtörténnie, amikor a törvényben is elő van írva a bárány leölésének ideje: Nisszán 14. délutánján (estennen szerepel a Károliban, ez még a sötétedés előtti, délutáni időszakot jelöli).
Egyébiránt egyetértek a te, és a többi válaszoló véleményével; a Biblia alapján ezen a napon tartandó meg az Úrvacsora.
Kedves Péter!
Valóban az a meggyőződésem, hogy csak évente egy alkalommal kell Úrvacsorát venni, de nem volt felesleges a kérdést feltenni, mert az is érdekel, hogy mások esetleg miért gondolják másként.
Egyébként a véleményemnek nem mond ellent egyetlen Apcsel-beli idézet sem. Ugyanis mindenütt, ahol a kenyér megtöréséről van szó, étkezést említ az Írás (az általad idézett részben is ott van, hogy "részesedtek eledelben", vagyis az éhüket oltották, nem pedig Úrvacsorát vettek). A legszembetűnőbb ez Pálnak a viharba került hajón történő "kenyér megtörése", ahol mindenféle pogány, hitetlen hajósok, katonák és foglyok között tette ezt, arra bíztatva mindenkit, hogy egyenek, mert már sok napja éheznek. Szó nincs itt hitbeli megemlékezésről a Jézus halálával kapcsolatban.
Még maga a Felkent is tört meg és áldott meg kenyeret úgy, hogy az nem Úrvacsora volt (Máté15:36), vagyis önmagában ez a kifejezés nem jelent automatikusan Úrvacsorát. Ahol valóban a Krisztus halálára való emlékezésről van szó, ott úgy is van nevezve (IKor.11:20): "kyriakon deipnon" - Úrnak vacsorája.
válasza:Szerintem meg miután maga az esemény nem is a Páska ünnepén történt, hanem egy zsidó hagyománynál, amelyet mégcsak nem is Isten rendelt el, ezért egyáltalán nem kell elvégezni.
Itt meg kellene látni Isten példázatát: kenyér = teste, ő maga megtöri a testét, hogy odaadja a tanítványoknak. Ezt cselekedjük az ő emlékezetére. Nem az üdvösségért, hanem ha őt kívánjuk követni. Törjük meg a testünket, azaz az életünket adjuk oda Krisztusra való emlékezésünkért, amiképpen ő maga is tette.
Mondta Krisztus, hogy mikor csináljuk? Most miért nem mondta, pedig Istennek rendelt idejű, rendelt ünnepei vannak, voltak és lesznek. Azért nem mondta, mert ez nem ünnep, hanem cselekedet, mely nem időhöz kötött. Adjuk magunkat másokért. Ennyi a példázat, nem több és nem kevesebb, de a legtöbb, mit ember adhat. Adjuk magunkat másokért.
Hiába tördelik a kovásztalan kenyeret, és játszák el nap mint nap, vagy évről évre, mi haszna abból? Rituálé egészen addig, míg nincs mögötte cselekedet. Ha a rendszeresen eljátszott rituáléban a homlokodra és a szívedbe lesz írva, mit ez a példázat mond, akkor csináld, csináld, csináld... de ha csak annyi van mögötte, mint a katolikus vagy jehova színitanodán, hogy egyfajta misztériumra hivatkoznak, mialatt a példázatból semmi de semmi le nem jön, akkor nulla.
Remélem vérforraló voltam :)))
Kedves "vérforraló" 6-os válaszoló! :)
Vigyázni kell az Írásokat olvasva, hogy ne essen az ember egyik végletbe sem: nem helyes ugyanis sem a teljes szó- és betűszerinti értelmezés, sem a totális elspiritualizálás, mintha minden csak jelkép volna. Gyakorlat által, a Szellem segítségével kialakul erre az embernek a szükséges érzékszerve.
Az Úrvacsora megcselekvésére nem az esemény időpontja szólít fel bennünket, hanem az Isten Felkentje, aki "példát adott" nekünk, vagyis utánoznunk kell őt, és nem kizárólag szellemi értelemben (hiszen ezt az alapelvet máshol is elmondja Jézus - úgy szeressétek egymás, ahogy én szerettelek titeket, vagyis az életünk árán is), hanem konkrétan az ekkor lezajlott tettek ismétlésével:
""Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.""
Ez nem "példázat" volt, hanem kézzelfogható, gyakorolható, konkrét cselekedet, amit az apostolok is így értettek és megtartottak.
Természetesen az is feladatunk - legnagyobb feladatunk - hogy a testvérekért odaadjuk mindenünket, akár életünket, hogy mindenben alárendeljük magunkat a másiknak és alázatosak legyünk. Ez a mindennapi életben megélt gondolkodás-, és viselkedésmód azonban nem zárja ki azt, hogy megemlékezzünk arról a bizonyos egyszeri, tökéletes és valóságos áldozatról, amely a Jézus halála volt. Az ünnepek rendje jót tesz nekünk, a javunkra, épülésünkre van, amennyiben nem külsődleges hagyományként, hanem élő hitből tesszük azokat.
válasza:Kedves munyamunya!
Akkor ti mikor tartjátok meg? A páska estéjén, vagy az előző estén?
0000000000000000
„Vigyázni kell az Írásokat olvasva, hogy ne essen az ember egyik végletbe sem: nem helyes ugyanis sem a teljes szó- és betűszerinti értelmezés, sem a totális elspiritualizálás, mintha minden csak jelkép volna.”
Majd ezt írod:
„Ez nem "példázat" volt, hanem kézzelfogható, gyakorolható, konkrét cselekedet, amit az apostolok is így értettek és megtartottak.”
Vigyázz, nehogy az egyik végletbe essél.
0000000000000000
„Az Úrvacsora megcselekvésére nem az esemény időpontja szólít fel bennünket, hanem az Isten Felkentje, aki "példát adott" nekünk, vagyis utánoznunk kell őt”
Akkor te miért a Páska környékén tartod meg?
Akkor minden úrvacsora után keresztre feszítenek téged?
0000000000000000
„"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait."”
Ez a párbeszéd az általad említett lábmosás előtt zajlott le:
„Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.”
Lehet, hogy te sem érted még?
000000000000000
„Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.”
A szolga mossa meg az ura lábát. Ha megtisztultál, azaz megtértél, másra nincs szükséged, minthogy megalázzad magad, miképpen a mi urunk is tette. Lásd ezzel kapcsolatban Jákob példáját Ézsaúval való találkozásánál.
„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket”
Attól, hogy ceremóniás szokással mosogatod a haverok lábát, attól még nem leszel boldog. De ha Krisztust követve megalázod magad, az életedet másoknak adod, boldog leszel, mert öröklöd az örökséged, mit Krisztus ad neked.
000000000000000
Három dolgot mondott Krisztus az utolsó estén a tanítványoknak, összefoglalva nekik:
1. Alázzátok meg magatokat, mert aki megalázza magát, felmagasztaltatik. - Lábmosás
2. Törjétek meg testeteket, adjátok oda magatokat másokért. - Kenyértörés
3. Higgyetek bennem, tanításomban, higgyétek, hogy én vagyok, ki feltámadott a halálból. - A kehely bor, az újszövetség ivása.
Tördelheted a kenyeret naponta százszor, moshatod a barátod lábát minden este (kíváncsi lennék, hogy egy hajléktalan lábát miért nem rohannak a „keresztények” mosni) Ihatod a szőlőlét, vagy bort, vagy a hey-ho gyümölcslét, semmi nem változik. Legfeljebb nem lesz koszos a másik lába, nem leszel éhes és szomjas pillanatnyilag.
Kedves 8-as válaszoló!
Mint már írtam, mi a testvéreimmel (NEM haverok, ez ezért elég nyegle és igazságtalan ítélkezés részedről) a páska vacsora előtti napon, azaz Niszán 14. estéjén (naplemenete után) vesszük a kenyeret és a bort, és mossuk meg egymás lábát.
A CSAK szó szerinti értelmezés és a CSAK szimbólumok látása mindenütt az, amitől óvnék másokat. Azt is írtam, hogy be lehet gyakorolni a kettő megkülönböztetésének képességét, erre az Isten Szelleme megadja a tudást, és ez alapján mondom én, hogy a Krisztusnak az Úrvacsora során elhangzott szavai nem kizárólag jelképesek, hanem valóságos megemlékezésre is felszólítanak.
Írod: //Akkor minden úrvacsora után keresztre feszítenek téged?//
Nem, mivel erre nincs parancsolatom az Úrtól (ezt különben sem én csinálnám, hanem velem csinálnák mások, ennek így semmi értelme nem volna).
Abban egyetértünk, hogy a megtérés és újjászületés a teljes megtisztulás (ennek jele a bemerítkezés), ami után nincs szükség újabb nagy változásra, hanem alkalmankénti megtérésekre az újonnan felismert vétkekből, holt cselekedetekből (ezeknek jele a lábmosás).
De ha ez az összefüggés fennáll a keresztség és a lábmosás szimbolikája között, akkor szerinted a bemerítkezés is felesleges? Vagy csak az egyik rendelését Jézusnak gondolod kizárólag képiesnek, és a másik már szó szerint értendő?
És ugyanazokat mondod most el újra, amiket én is leírtam az előző szólásomban: Ha csak hagyományőrzés a lábmosás/Úrvacsora, akkor semmit nem ér az egész. Az ember egész életének igazodnia kell Krisztus tanításához, életéhez, ennélkül egyébként szerintem a lelkiismeret nem is engedi cselekedni ezeket a dolgokat, mert egyszerűen hamis lesz az egész.
Ami a hajléktalanok lábát illeti: idegenek, kívülállók, nem hívők között nem feladat semmilyen rendelt cselekedet elvégzése, és ez ugyanúgy igaz a milliomosra, mint a nincstelenre. Nem megyek oda csak úgy egy emberhez, és mártom bele valami vízbe, az illető akarata nélkül. Ezeket a jelképes tetteket a szentek között van csak értelme gyakorolni. Ha egy jelenleg hajléktalan állapotú ember szeretne köztünk bemerítkezni, annak semmi akadálya nincsen, és miután újjászületett ugyanattól az Atyától, mint mi, tehát miután testvérünk lett, már nem is volna többé hajléktalan, mert kötelességünk a mi hitünk cselédjeiről gondoskodni, így nekünk, a gyülekezetnek lenne az a feladata, hogy a számára szállást, élelmet, ruházatot biztosítsunk, a saját jólétünk terhére.
válasza:Szerintem meg az veszélyes, ahogy magadhoz állsz.
A tanúktól a katolikusokig takaróznak Krisztussal és a szent szellemmel. 'Ha az igaz Isten hívott el téged, akkor egyet kell értened velünk' felfogással.
Te magad vagy, ki szó szerint értelmezed az úrvacsorát, nem veszed észre? Jelképként semmit nem látsz benne. Péter sem értette, mert ő is szó szerint értette, de Krisztus megmagyarázta. Talán te is egyszer majd megérted.
Nálatok ki töri meg a kenyeret? A presbiter? A legkisebb nálatok, vagy a legnagyobb? Ki az, aki Krisztust játsza el? Ha nem az a fontos, ahogy állítottad, hogy mikor, akkor ti miért akkor? Gondolom ismered Isten ünnepekhez kapcsolódó rendeléseit. Olvasd el, majd olvasd el az úrvacsoránál elhangzottakat. Ez nem egy ünnep, mit ceremóniássan kellene adott időpontban, adott körűlmények között lejátszani. Erre nincs rendelkezés. Ez példázat. És a példázatok között is a legkomolyabbak. Most ahogy vagdalkozol a szellem vezetésével, vagdalkozzak, hogy hogyan lehet titeket a szellemnek vezetnie, mikor nincs füled a hallásra?
Én kértem a szellem vezetését, nekem megadta, te nem látod jól. Melyikünknek van igaza? Nem ugyan az a szellem? Hány van? És mindegyik mást mond? Ne már? Legyünk egy kicsit tárgyilagosak, mert ez olyan, mint a tanúk szoktak: Ha nem értesz egyet, te nem a Jehova kiválasztottja. Nem mindenki, aki azt mondja, hogy uram, uram....Ugye ismerősek neked is ezek a tanús példák.... Ha nem értesz egyet, téged nem a szellem vezet.
Beszélhetünk erről komolyabban, vagy felmagasztaltad már magatokat annyira, hogy nem érdemes vitatkozni erről?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!